Ugrás a tartalomhoz

Országos Gyógyintézeti Központ

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Országos Gyógyintézeti Központ
Az épületkomplexum a Szabolcs utca felől nézve
Az épületkomplexum a Szabolcs utca felől nézve

Egyéb nevekSzabolcs Utcai Kórház, Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórháza
Alapítva1889
Megszűnt2007
Típuskórház
Tevékenységgyógyítás
SzékhelyBudapest, XIII. kerület, Szabolcs utca 33–35.
Elhelyezkedése
Országos Gyógyintézeti Központ (Budapest)
Országos Gyógyintézeti Központ
Országos Gyógyintézeti Központ
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 19° 04′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 19° 04′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz Országos Gyógyintézeti Központ témájú médiaállományokat.

Országos Gyógyintézeti Központ, korábban Szabolcs Utcai Kórház, a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórháza egy mára már megszűnt, nagy múltú budapesti egészségügyi intézmény a XIII. kerületi Szabolcs utca 33–35. szám alatti telken.

Története[szerkesztés]

Épületei[szerkesztés]

Az Építőipar című folyóirat 1890-es számából ismert a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórháza létrejöttének története. Eszerint dr. Bőke Gyula egyetemi tanár javasolta a kórház létrejöttét az 1880-as években. A tervet Ybl Miklós felülvizsgálta, majd 1886-ban nyilvános pályázatot hirdettek a kórház épületeinek kialakítására. 13 pályamű érkezett be, s Freund Vilmos és Wellisch Alfréd nyerte meg. A megbízást végül Freund kapta. Az építkezések 1888 márciusa és 1889 októbere között (azaz mintegy másfél év alatt) zajlottak Ámon József építőmester vezetésével. A pavilonos rendszerű, öt épületből álló korszerű épületkomplexum főhomlokzata a Szabolcs utcára néz, déli részét az Aréna (ma Dózsa György) út határolja. A földszintek födémjei vasgerendából készültek, amelyeket a Schlick-féle Vasöntő és Gépgyár szállított. Az épülethomlokzatokat szárazon sajtolt nyerstégla borítja holland reneszánsz mintát követve sárgás háttérrel. Az ablakok bekerítései, a vállpárkányok, és a lábazatok vörös és mintázott sajtolt téglából, a főpárkányok sóskúti mészkőből készültek. Az egyes épületeket oldalrizalittal és egy nagyobb középrizalittal tagolták, és fogazatos koszorúpárkánnyal látták el. Az emeletet elválasztó vonalat vízszintesen elhelyezett dísztéglasor emelte ki, a bejárat félköríves záródású volt.[1]

A kórház egyik épületében zsidó imaterem is működött, azonban ezt a második világháború utáni államosításkor felszámolták.[1]

Későbbi története[szerkesztés]

A két világháború között Budapest egyik legrangosabb egészségügyi intézménye volt. Egyetemi katedrát viszont csak 1954-ben kapott (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem). 2000-ben Egészségtudományi és Főiskolai Kar néven beolvasztották a Semmelweis Egyetembe. 2001-ben az Országos Gyógyintézeti Központ nevet kapta, majd 2007-ben megszüntették. A terület ki lett ürítve, majd a 2010-es években ketté osztották: egyik részén hajléktalanellátó intézmény alakult, míg a másikon az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK). Ez utóbbi területen a századforduló igényes épületeit felújították, a szocializmus alatt keletkezett épülteket pedig elbontották, helyükre újakat emeltek.

Képtár[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b P. Brestyánszky Ilona, i. m., 96–97. o.

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Belgyógyászat, kardiológia a Szabolcs utcában 1889-2005. Zsidókórház, orvostovábbképző, egyetem, História Alapítvány, Budapest, 2006, ISBN 963-219-490-X

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]