Jahn–Teller-effektus
-LLNL-restored.jpg)
A Jahn–Teller-effektus (vagy Jahn–Teller-torzítás) a molekulák és ionok geometriai torzulása. Ez a hatás Hermann Arthur Jahn és Teller Ede fizikusokról lett elnevezve, akik a csoportelmélet segítségével bizonyították, hogy a nem lineáris, degenerált (azonos energiájú) kötőpályával rendelkező molekulák vagy ionok nem lehetnek stabilak.[1] Az elv lényegében azt állítja, hogy bármelyik nemlineáris molekula alapállapotában geometriailag torzul (spontán szimmetriasértés), ami energetikailag kedvező, és egyúttal megszünteti a pályák degeneráltságát.
A jelenség előfordul szervetlen komplexeknél.
Például a [Cu(H2O)6]2+ koordinációs komplex oktaéderes, és azt várnánk, hogy a hat ligandum egyforma helyet foglal el a szabályos oktaéderben. Ehelyett az oktaéder torzul, négy ligandum egy négyzetben helyezkedik el és kettő távolabb. Ha az „eredeti” szerkezet középpontos szimmetriájú, a torzult rendszernek is rendelkeznie kell középpontos szimmetriával.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b vilaglex - Kislexikon. www.vilaglex.hu. (Hozzáférés: 2015. december 12.)
