Baksaházi Baksa Márk (egyes forrásokban Baksa Márkus vagy Baci György, nevének nyugat-európai változata Baxa Márk; 16–17. század) magyar katona, aki 1598-ban bekövetkezett, számos műalkotásban megörökített sérüléséről lett híres. Baksaházi Baksa Márkról annyi bizonyos, hogy 1598-ban a győri vár ostrománál török kelevéz fúródott a jobb szemébe, aminek hegye a tarkóján jött ki. Azonban nemcsak, hogy túlélte a sérülést, de újra kardot kötött, hogy ismét a török ellen vonuljon. Európa-szerte híres koponyájáról rézmetszetek sokasága készült, történetét versekbe foglalták. Ez az arckép az innsbruscki Ambras-kastély képtárában található már négyszáz éve. A nemes, akit Gregor Baci (Baci György) néven említ a kép felirata, vélhetően egy lovagi tornán szerezte a súlyos sérülést. A lándzsa az egyik szemén hatolt be, és a tarkójánál jött ki. A krónikák szerint állítólag még egy évig élt sebesülése után a lándzsadarabbal a fejében. A festmény is így ábrázolja őt. A múzeumlátogatók közül sokan, köztük orvosok is, kételkedtek abban, hogy Baci hihetetlen esete valóban megtörténhetett. A történészek az Innsbrucki Egyetemi Klinika radiológiai szakértőihez fordultak segítségért. A klinikán már évek óta készítenek háromdimenziós műanyag modelleket koponyaműtétek előtt, hogy az operáció lefolyását előre modellezzék. Az egyik páciens háromdimenziós adatait összevetették a kétdimenziós festménnyel, és arra az eredményre jutottak, hogy Baci György valóban túlélhette a sérülést. A fegyver a legkisebb ellenállás útját keresve a csont és az agy között haladt el. Ha az agyat a fertőzésektől védő agyhártya nem sérül, akkor tovább lehet élni egy ilyen sérüléssel, márpedig annak idején a fegyvereket ólmot és más toxikus anyagokat tartalmazó festékekkel kenték be, amelyek antibakteriális hatásúak voltak. A nemesember végül fertőzésbe halt bele, de annak elhatalmasodásához hosszabb idő kellett.