Magyar: Kína első császára, a Kínai Császárság megalapítója volt. Ying Zheng (Jing Cseng) néven eredetileg Csin (Qin) állam királya volt. 238-ban érte el a nagykorúságot, addig régensként Lü Buwei (Lü Pu-vei) kormányzott helyette. 238 után gyorsan leszámolt a hatalmát fenyegető belső klikkekkel, és minden hatalmat a saját kezében összpontosított. I. e. 230-ban átfogó hadjáratsorozatot indított a többi állam ellen, aminek eredményeként i. e. 221-ben az összes területet, melyeket Kína hagyományos területének tartanak, egyesítette. Ekkor felvette a „császár” (huang-ti) címet, és Csin Si Huang Ti (Qin Shi Huangdi), (Csin Első Császára) néven uralkodott. I. e. 221 után hozzálátott az addig számtalan független részből álló terület egységes birodalommá szervezéséhez. Csin állam hagyományainak megfelelően legista politikát követett: szigorú törvényeket adott ki, az országot 48 tartományra osztotta fel, és hogy a régi arisztokráciát meggyengítse, a hat meghódított fejedelemség vagyonosait családjukkal együtt fővárosába, Xianyangba (Hszienjang) költöztette. A legyőzött ellenség fegyvereit beolvasztotta, és óriási szobrokat öntetett belőlük. A fejedelemségeket korábban egyes helyeken falak választották el egymástól, ezeket az egyesítés után Csin Si Huang Ti lebontatta, ezzel egy időben viszont a birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló falszakaszokat összekötötte, és így létrehozta a Kínai Nagy Falat. Egységesítette a pénzt, a mértékegységeket, a kocsi tengelyeket és az írásjegyeket. A birodalom hivatalos írásává a Csin államban addig használatos ún. „kispecsét-írást” tette meg. Igyekezett teljesen megbolygatni és átalakítani az addigi társadalmi rendet, felszámolni az örökletes arisztokrácia uralmát. Minden területen kemény, legista intézkedéseket hozott, ami miatt a konzervatív, múltba forduló konfuciánus írástudók szembeszegültek vele. Az ellenállás letörése érdekében a főminiszter, Li Si (Li Sze) javaslatára Qin Si Huang Ti elrendelte, hogy – bizonyos gyakorlati hasznú, vagyis a jóslással, orvoslással vagy földműveléssel foglalkozó, illetve a császári könyvtár tulajdonában lévő – könyveken kívül égessenek el minden könyvet a birodalomban. Később a tiltakozó konfuciánus tudósokat élve elásatta a főváros piacterén. Mindemellett nagyszabású építkezéseket rendelt el országszerte. A Nagy Falon kívül hatalmas császári palotát építtetett, illetve hegynyi méretű síremléket emelt magának. 210-ben egy körutazáson váratlanul meghalt. Erőszakkal létrehozott birodalma néhány éven belül, i. e. 206-ban összeomlott. A Qin-házat Kína trónján a Han-dinasztia követte. A hun összetett reflexíj rendszerint három anyagból készült a 6. században. Fából, ínból és szaruból. A belső famagot az íj hátán (az íj cél felé néző oldalán) állati inakból készített réteg fedte, ami jól viselte a megfeszítésekori nyúlást. Az íjkarok belső, (hasi) részére bizonyos szarvasmarhafajták és kecskefélék tülkéből kialakított szaruréteg került. Ez kiválóan ellenállt a hajlításkor a belső oldalon fellépő nyomásnak (zömülés). A fedőrétegeket halenyvvel ragasztották össze, ami a deformáció hatására nem tört meg. Az összetett íjak jellegzetes része volt a karokra erősített, erőkarként működő merev íjszarv. Ezek keményfából készültek, egyes esetekben szaru- vagy csontborítással. Nyugalmi állapotban a szarvak előrehajoltak. A végükre vájt árokhoz erősítették magát az íjhúrt. A fegyver felhúzásakor a szarvak teljesen hátrafeszültek, s óriási energiát tároltak, így hatalmas erővel lőtték ki a nyílvesszőt. Mivel ez még a viszonylag kisméretű reflexíjakra is igaz volt, ezeket lóhátról is használhatták. A hunok harcmodora alapvetően a lovas íjászokra épített. A felvétel 2011. június 3 –án készült Budapesten, a Király utca 26 –ban, a WAM Design Centerben kiállított hadsereg első sorában álló, egészalakos tábornokról. 1974 –ben Kínában, a Senhszi tartományban levő Hszijangban földművesek kútásás közben találtak rá az Agyaghadseregre. Az ásatások során feltárt tábornok rekonstruált másolata.