Erdős Jenő (újságíró)
| Erdős Jenő | |
| Született | 1912. december 23.[1] Porcsalma[1] |
| Elhunyt | 1981. szeptember 30. (68 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Debreceni Egyetem |
| Sírhelye | Farkasréti temető (Hv801-339. fülke)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Erdős Jenő (Porcsalma, 1912. december 23.[4] – Budapest, 1981. szeptember 30.) újságíró, szerkesztő, szociográfus.
Élete[szerkesztés]
Erdős Anna fia. 1932-ben érettségizett Debrecenben, majd a debreceni Tisza István Tudományegyetem hallgatója lett. 1932-től Budapesten a Kis Újságnál volt újságíró, majd egyúttal az újság színházi rovatának vezetője. 1945-ig az Esti Kurír munkatársa lett. 1945-től 1970-ig a Somogyi Néplap, a Pest megyei Népújság olvasószerkesztője, 1949-től a Magyar Távirati Iroda, 1954-től a Pest Megyei Hírlap, 1957-től különböző sportlapok, 1950-1978 között a Művészet című folyóirat munkatársa volt. Nyugdíjazásáig a Magyar Távirati Iroda Fejér megyei hetilapja, a Szolnok szerkesztője volt.
Maradandó értékű szociográfiai tanulmányokat írt a Szabolcs-Szatmári térségről és Budapest munkásnegyedeiről.
Főbb művei[szerkesztés]
- Az élet rendje Szatmár megyében (1935)
- Debrecen (Budapest, 1944)
- Pedagógusok a "musica humana" szolgálatában (Budapest, 1983)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.