Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza

Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza
Település	Budapest X. kerülete
Cím	1108 Budapest, Kozma utca 8-10.
Építési adatok
Építés éve	1920–1925
Rekonstrukciók évei	1978–1985
Építési stílus	eklektikus építészet
Tervező	Wossala Sándor
Hasznosítása
Felhasználási terület	épület
Elhelyezkedése
Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 17″, k. h. 19° 10′ 45″47.47147, 19.17926
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza egy budapesti temetkezési épületegyüttes.

Története

A ravatalozó épülete

Habár az Új köztemető már 1886-ban megnyitott, ravatalozójának megépítése négy évtizedet várni kellett. A ravatalozó és a hűtőház 1920 és 1925 (más források szerint 1921 és 1925) között épült a főbejárat közelében, Wossala Sándor tervei alapján. (A rekonstrukció 1978 és 1985 között történt). 2001–2002 folyamán több ravatalozó terem belső tere új drapériás burkolatot kapott. Napjainkban 10 ravatali terem áll a gyászolók rendelkezésére. A termekben lehetőség van az elhunytak hamvasztás előtti megtekintésére, és sirató helyiségként is igénybe vehetőek. Évente összesen mintegy 4000 elhunyttól búcsúznak ezekben a termekben.

A hűtőház általában nem látogatható. Kivételes alkalmakkor nyílt eddig lehetőség arra, hogy szakmán kívüli személy megtekintse a működését. Ezen kevés alkalom egyike volt Réz Kata újságírónő esete. 1998-ban járt a hűtőházban, amit Hádész birodalmában címmel mesélte el 1999-es Életre ítélve című könyvében. A rendkívüli „tárlatvezetést” maga a Budapesti Temetkezési Intézet akkori igazgatója, Ladányi Jenő biztosította a részére. Idézet ebből: „Lassan zárják a temetőt, de Ladányi úr vállalkozik rá, hogy elkísér bennünket a halottas házig, s elmehetünk a krematóriumba is. A hatalmas terembe érve megborzongok. Hádész birodalmában a három méter magas, zümmögő, kattogó hűtőkamrák hangja különös módon verődik vissza a falakról. [...] Furcsa, de nem érzek semmi iszonyatot, pedig tudom, most ott járok, ahova egyszer majd én is kerülni fogok, egy kamrára az én nevemet is felírja majd a teremőr. Újra kinyílik egy hűtőajtó. A nejlonnal lefedett, alacsony koporsóból ősz hajú néni sápadt homlokát villantja elő a fény. – Csak ezek az olcsó kiskoporsók férnek be ide, az igaziak nem. A nejlon azért van rajtuk, rájuk ne csorogjon föntről a nedvesség – szólal meg újra kísérőm, majd beleszimatol a levegőbe – Ha nem cserélődne itt ilyen jól a levegő, elég büdös lenne. – A terem végében kezdem csak érezni, miről beszél. Háborogni kezd a gyomrom. Semmi máshoz nem hasonlítható szagok terjengenek. A betonpadozaton kis patakokban folydogál a hűtőkből a nedvesség. – Folyik a hűtő? – kérdezem a betonpadlóra mutatva. – Á dehogy, ez a hűtőkön belüli páralecsapódás. – Szóval emberi pára, fut át az agyamon, és megtántorodok.”

Források

• Új köztemető – Budapest. acenter.hu. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
• Új köztemető: a temető története. btirt.hu. [2022. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
• Réz Kata: Életre ítélve, RÉBISZ Kiadói Bt., Budapest, 1999, ISBN 963-85813-1-X, 131. o.

Kapcsolódó szócikkek

• Új köztemető