A homlokzat felosztása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Homlokzat[szerkesztés]

Erving Goffman elméletében arról beszél, hogy az ember a lehető legjobb színben szeretne feltűnni mások előtt, e miatt alakít. Az alakítás minden olyan tevékenységet jelent, amelyeket az egyén csak addig csinál, amíg megfigyelők adott csoportja jelen van és rájuk ez valamilyen befolyást gyakorol. A homlokzat része az alakításnak, általános és rögzített formában határozza meg a megfigyelők számára a szituációt. A társadalmi homlokzat részei:

  • Környezet: A színpadi kellékek a cselekvéshez, például a szoba berendezése. Ha az egyén elhagyja a helyszínt, az alakítást is abba kell hagynia. Legtöbbször a környezet helyhez kötött, nem mozog együtt az aktorral, mégis, vannak bizonyos szituációk, amikor ez megtörténhet: Goffman példaként a gyászmenetet említi, de akár a jármű, amin utazunk, is ilyen lehet.
  • Személyes homlokzat: Goffman két részre osztja: megjelenésre és megjelenítésre.
Megjelenés: Ingerek, amelyek időben tájékoztatnak a szerepjátszó társadalmi helyzeteiről. (Például éppen pihen vagy dolgozik.)
Megjelenítés: Ingerek, amelyek időben figyelmeztetnek arra az interakciós szerepre, amelyet a szerepjátszó az elkövetkező helyzetben játszani szeretne.

A személyes homlokzat ingerei mindig követik a szerepjátszót és legszorosabban kötődik az aktorhoz. Vannak változékony jelhordók, például mimika, arckifejezés, testtartás, beszédsémák, stb., és vannak kevésbé változékony jelhordók, például a testméret, kinézet, hivatal jelvényei.[1] Lásd még: Homlokzatóvás, Homlokzatrombolás

  1. Erving Goffman: Az én bemutatása a mindennapi életben (The Presentation of Self in Everyday Life, 1959), Pólya Kiadó.