Ugrás a tartalomhoz

1950-es New York-i egyezmény az emberkereskedelemről és a prostitúcióról

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A New York-i Nemzetközi Egyezmény 1950. március 21-én keletkezett. Az egyezmény elítéli a prostitúciót és az emberkereskedelmet, ezekről a következőket tartja: "az emberi személy méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jólétét" , és előírja az emberkereskedelem és a prostitúcióból hasznot húzó külső személyek törvényi elítélését. Az egyezmény 28 cikkből áll.

  • Magyarországon kihirdette az 1955. évi 34. tvr, amelynek címe: "az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről".

Főbb rendelkezései

[szerkesztés]

1-4. cikk

[szerkesztés]

Kötelezi a szerződő felet azon a személyek büntetésére, akik részt vesznek más személyek prostitúcióra csábításában, vagy más személyek prostitúciójából hasznot húznak, még akkor is, ha a prostituált ezekbe beleegyezik. Ezen kívül büntetik azokat a személyeket is, akik bordélyházat tartanak fenn, vagy anyagilag segédkeznek azok fenntartásában, vagy mások számára ingatlant bérbe adnak vagy bérelnek prostitúció céljára. Ezen cselekmények kísérlete szintén büntetendő.

5. cikk

[szerkesztés]

A szabályozás lehetőség szerint külföldi állampolgárokra is kell hogy vonatkozzon.

6. cikk

[szerkesztés]

A szerződő félnek tilos nyilvántartást vezetni prostituáltakról vagy prostitúcióval vádolt személyekről, vagy kötelezni őket arra, hogy erre vonatkozó külön igazolvánnyal rendelkezzenek, illetve nem eshetnek különleges ellenőrzési vagy bejelentési előírások alá.

7-11. cikk

[szerkesztés]

Szabályozzák a büntetésekkel kapcsolatos nemzetközi jogokat, kiadatási jogokat, más országban hozott ítéletek figyelembe vételét visszaeső bűnösöknél.

14-15.cikk

[szerkesztés]

Az egyezményt aláíró fél köteles a felsorolt bűncselekmények utáni nyomozás céljára, annak összehangolására külön szervezett fenntartani.

16. cikk

[szerkesztés]

A részt vevő fél köteles mindenféle módon akadályozni a prostitúció terjedését, illetve segíteni a prostituáltak visszailleszkedését a társadalomba.

17-19. cikk

[szerkesztés]

Az egyezményben részt vevő fél köteles lehetőség szerint akadályozni az emberkereskedelmet, védeni ellene a be-és kivándorlókat, felhívni az emberek figyelmét ennek veszélyeire, figyelni mindenfajta olyan közlekedési eszközt és csomópontot, amely alkalmas lehet nemzetközi emberkereskedelem lebonyolítására, és figyelemmel kísérni az ezzel kapcsolatban gyanúsított személyek mozgását.

A részt vevő fél köteles adatokat gyűjteni külföldi állampolgárságú, prostitúcióval foglalkozó személyekről és azokról akik őket esetlegesen hazájuk elhagyására rábírták, és ezeket az adatokat az illető állam hatóságaival megosztani.

A részt vevő fél köteles az emberkereskedelem külföldi áldozatairól gondoskodni és segíteni hazatelepülésüket, amennyiben igénylik. Ha a hazatelepülésüket nem tudják finanszírozni, akkor a szerződő fél megállapodás után az ország határáig finanszírozza az illető hazatelepülését, azon túl pedig a saját állama.

20. cikk

[szerkesztés]

A szerződő fél köteles felügyelni a munkaközvetítő irodákat, hogy azok ne közvetíthessenek prostitúciót.

Források

[szerkesztés]