Simonovits István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simonovits István
Született1907. december 24.
Bácskeresztúr
Elhunyt1985. május 12. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekei
Foglalkozása
  • orvos
  • hematológus
  • politikus
  • biokémikus
Tisztségeegyetemi tanár (1960–1978)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932, orvostudomány)
Kitüntetéseia Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (27/D/1/7)
Sablon • Wikidata • Segítség

Simonovits István (Bácskeresztúr, 1907. december 24. – Budapest, 1985. május 12.) állami díjas (1970) orvos, hematológus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1959), az orvostudományok doktora (1976), akadémikus (1985), az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet egykori főigazgatója.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Simonovits Vilmos (1866–1915) községi orvos és Bernát Margit (1879–1945)[2] fiaként született. 1926-ban kezdte meg tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. 1928-ban az egyetem Biokémiai Intézetében kezdte meg tudományos munkásságát. 1928–1935 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Élet- és Kórvegytani Intézetében Hári Pál gyakornoka és egyetemi tanársegéde volt. Orvosi diplomáját a budapesti orvoskaron 1932 őszén kapta meg. 1933–1940 között a budapesti Szövetség utcai Kórház Belgyógyászati Osztályán Engel Károly gyakornoka volt. 1940–1945 között orvosi magánrendelőjében praktizált, valamint a munkás sportegyesületekben működött sportorvosként. A második világháború idején mentőorvosként teljesített szolgálatot. 1945-ben az Orvosszakszervezet titkára volt. 1945-től számos tanulmánya jelent meg az orvosi szaklapokban magyar, orosz, francia, angol, lengyel nyelven az egészségügy elméleti és gyakorlati kérdéseiről. 1945–1953 között a Népjóléti Minisztérium, illetve az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi főcsoporthelyettese volt. 1948-tól hozzákezdett az országos intézetek kiépítéséhez. 1953–1957 között miniszterhelyettes volt. 1957–1963 között a miniszter első helyettese volt. 1960–1978 között a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Szervezési Intézetének tanszékvezető és intézetigazgató egyetemi tanára volt. 1964–1978 között az Országos Vérellátó Szolgálat, illetve az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója volt.

Munkássága[szerkesztés]

Első tudományos közleménye még orvostanhallgató korában jelent meg a Biochemische Zeitschriftben, a hemoglobin optikai aktivitásáról. Mint belgyógyász folytatta tudományos munkáját, elsősorban a szívbetegek gyógyításának területén. Eredményei főleg a hazai szaklapokban jelentek meg, de a legjelentősebb nemzetközi szakfolyóiratok (pl. The Lancet) is ismertették. Megszervezte az izotóp laboratóriumok, valamint a klinikák és kórházak országos könyvtári hálózatát. A tudományos kutatást a megfelelő műszerezettség biztosításával támogatta. Megírta a Társadalomegészségügyi és egészségügyi szervezéstan első magyar tankönyvét. Újra elindította az Orvosképzést, amelynek szerkesztésében haláláig részt vett. Egyik fő törekvése a hazai csecsemőhalandóság csökkentése volt. Többirányú munkásságából leghatékonyabb az anti-D prevenció bevezetése. Ennek eredménye, hogy napjainkban nem találunk Rh/D/inkompatibilitásból származó újszülöttkori haemolitikus betegséget. Másik fő kutatási területéhez, az anémia epidemiológiájához kapcsolódva, munkatársaival kidolgozta a serum IRMA és a laktoferitim meghatározás RIA módszerét. Tiszteleti tagja volt több nemzetközi tudományos testületnek. Tudományos közleményeinek száma: 162.

Családja[szerkesztés]

Felesége Beke Anna (1913–2002) filozófus volt, akivel 1936. április 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[3] Három fia született, János, András közgazdász, matematikus és Miklós matematikus, az MTA tagja.[4] Beke Ödön (1883–1964) nyelvész veje.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (27/D/1/7).[5]

Művei[szerkesztés]

  • Über die optische Aktivität des Hämoglobins Biochemische Zeitschrift (1931)
  • Über eine neue Mikro-Glykogenbestimmungsmethode Biochemische Zeitschrift (1933)
  • Über Adsorption und Hydrolyse des adsorbierten Glykogens Biochemische Zeitschrift (1935)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Gyászjelentése
  2. ↑ Simonovits Vilmosné halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 6241/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  3. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 494/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  4. ↑ Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2024032310002207 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
  5. ↑ Simonovits István
  6. ↑ Magyar Közlöny, 1958. január 7. (3. szám)
  7. ↑ Magyar Közlöny, 1975. április 8. (22. szám)
  8. ↑ Magyar Közlöny, 1982. december 27. (79. szám)
  9. ↑ Magyar Közlöny, 1985. április 5. (15. szám)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hollán Zsuzsa: Obituary (nekrológ angol nyelven) (Haematologia, 1985)
  • Hollán Zsuzsa: Simonovits István (Magyar Tudomány, 1986. 2. sz).
  • Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. ISBN 963-05-0533-9
  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. ISBN 963-9257-15-X  
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Hollán Zsuzsa. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
  • Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Simonovits_István&oldid=27018274”