Osobjava
| Osobjava | |
 | |
| Osobjava látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Janjina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20246 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 61 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 99 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 57′ 54″, k. h. 17° 23′ 24″Koordináták: é. sz. 42° 57′ 54″, k. h. 17° 23′ 24″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Osobjava témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Osobjava falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Janjinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 48 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 66, közúton 87 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget közepén fekszik. A szépséges Osobljava-öböltől kiindulva Osobjava délkeleti irányban a félsziget belseje felé haladva öt településrészből áll. Ezek Kudinovići, Bezekovići, Jurinovići, Palaškotići és Vekovići, valamennyi az itt lakó domináns családok neveit viseli. A falu felett a déli oldalon emelkedik a Rota-hegy, mely miatt a téli hónapokban a falu a nap legnagyobb részében árnyékban van. Ez a jelenség a nap magas állása miatt nyáron nem figyelhető meg. A helyi hagyomány szerint a település a nevét is erről a jelenségről (osojan = árnyékos) kapta. A település parti részei meredekek és sziklásak, ennek ellenére közvetlenül a tenger felett már buja növényzet és egyedülálló kilátás található. Észak felé nézve Osobjaváról különösen Ploče és a Neretva torkolata irányában nyílik remek kilátás.
Története[szerkesztés]
Osobjava a régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget egyik legrégibb települése. A területén élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Több halomsírjuk is található a község területén, köztük Osobjava területén is. Az egyik fontos településük a közeli Janjina felett a Gradinának nevezett magaslaton állt, ahonnan számos cseréptöredék, falmaradvány, megégett csont is előkerült. Több környékbeli magaslat (Mali Prinos, Stražica, Vardišće) valószínűleg csak őrhelyként szolgált, ahonnan a környező tengert és szigeteket tartották szemmel.
Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Római villagazdaság maradványai találhatók Osobjava határában Pod Starinán is. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került.
A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A Neretva völgyét megszálló neretvánok gyorsan kiterjesztették szállásterületüket a környező területekre, így Osobjava vidékére is. A horvátok ősei a 9. századra áttértek a keresztény hitre. Ebben az időben építették a falu legrégibb szakrális építményeit a Szent Márton kápolnát, mely mára sajnos romokban áll. Az egyházi iratokban már 877-ben említik a stoni püspökséget, melyhez ez a terület is tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A stoni püspökséget 925-ben a spliti horvát egyházi zsinat alkalmával is említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. 1180-ban a katolikusok esküdt ellensége Nemanja István szerb fejedelem testvére Miroszláv herceg lett az ura. Nehéz időket élt át a katolikus egyház és benne a stoni püspökség. Miroszláv elkergette Donát püspököt is, aki 1211-ben száműzetésben a lokrumi bencés kolostorban halt meg. A püspök távollétében akadálytalanul kezdődhetett meg a pravoszláv hit terjesztése, Miroszláv utóda Péter idejében pedig teret nyert a bogumilizmus is. A katolikusok csak jelentéktelen kisebbséget alkottak.
A 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić II. István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról igazgatták, majd 1465-ben a szomszédos Janjinán is létesült kapitányság. A gyakori támadások és járványok következtében megritkult népességet a köztársaság a 15. század második felében a török hódítás elől Boszniából és Hercegovinából érkező menekültekkel igyekezett pótolni. Ezek a menekültek azonban bosszúból többnyire az uszkókokhoz csatlakoztak gyakran támadva a Neretva völgyét elfoglaló törököket. Osobjava így fokozatosan az uszkók kalózok egyik támaszpontja lett, akik gyakran különböztek össze a helyi őslakossággal is. Egészen a 16. század végéig tartott az újonnan érkezettek integrálódása a helyi lakosságba és a kapcsolatok megszakadása a neretvamenti területekkel.
1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 228, 1910-ben 202 lakosa volt. A 20. század elején megkezdődött a lakosság kivándorlása Észak-Amerikába és Dél-Amerikába. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1943. október 23-án a település szörnyű mészárlást élt át. A Ploče felől érkező német megszállók felgyújtották és házait földig rombolták. Még aznap 35 személyt (főként férfiakat, de voltak közöttük nők és gyermekek is) agyonlőttek. Ezután a lakosság nagymértékű kivándorlása indult meg, ennek következtében a népesség száma folyamatosan csökkent. A házak nagy része továbbra is romos maradt, mert nem volt aki újjáépítse. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1997-ben leválasztották Ston községről és az 1997. május 13-án megalakult Janjina község része lett. 2011-ben a településnek 36 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 228 | 217 | 196 | 169 | 191 | 202 | 215 | 191 | 98 | 91 | 90 | 84 | 52 | 47 | 37 | 36 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1905-ben épült.
- A Keresztelő Szent János templomot a 16. században építették, 1769-ben megújították. 1943-ban a megszállók felgyújtották és ma is romokban áll.
- A Szent Márton kápolna a 16. században épült, ma romos állapotban van. Körülötte régi temető található.
- A II. világháború áldozatainak emlékműve.
Gazdaság[szerkesztés]
A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.
Galéria[szerkesztés]
-
Osobjava látképe -
Házak Osobjaván -
A Neretvai-csatorna látképe Osobjava felől
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A dubrovniki püspökség honlapja – Janjina (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Janjina község hivatalos oldala (horvátul)
- Janjina község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Osobjava című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
