Dubravka (Konavle)
| Dubravka | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20216 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 261 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 440 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 32′ 07″, k. h. 18° 25′ 28″Koordináták: é. sz. 42° 32′ 07″, k. h. 18° 25′ 28″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dubravka falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 29, közúton 37 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 17, közúton 23 km-re délkeletre, a montenegrói határ közelében, abban a természetes átjáróban fekszik, mely Konavlét a szomszédos Hercegovinával köti össze.
Története[szerkesztés]
A település tölgyerdeiről kapta a nevét, melyet a helyiek dubravának neveznek. A falu korábbi neve Mrcine volt, 1959-ig a plébánia is ezt a nevet viselte. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Erődített településük maradványai megtalálható Dubrava határában is a Gradina és Gradac nevű magaslatokon. A közeli Sokol várának helyén is illír erődítmény állt egykor. Halomsírjaik közül mintegy fél tucatnak a maradványa található a település területén. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
A település a középkorban is folyamatosan lakott volt. Itt vezetett át a kereskedelmi forgalom Konavléből a szomszédos Hercegovinába. A település híres volt határmenti vásárairól. Itt a Szent Borbála templom mellett található egész Konavle legnagyobb fennmaradt középkori temetője. Területe kezdetben Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság Konavle keleti részével együtt 1419-ben vásárolta meg bosnyák urától Sandalj Hranićtól. A köztársaság uralma idején egyike volt a konavlei kamarás igazgatása alá tartozó falvaknak, ahol a 16. században 50-60 háza volt, mintegy 160 lakossal. 1673-ban Dubravkának 24 lakosa volt, településrészei közül pedig Pičete 85, Vatasi 45, Butkovina 102 lakossal rendelkezett. Egyházi szempontból Grudához tartozott, kivéve Vatasit, mely a pločicai plébánia része volt. A mrcinei plébániát 1731-ben alapították.
Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. Alsó tagozatos fiúiskoláját 1840-ben említik először, de mivel gazdasági okok miatt sem a megfelelő helyiséget, sem a tanárt nem tudták biztosítani hamarosan bezárták. 1844-ben a földek 23 százaléka volt csak megművelve. A lakosság általában hetente két alkalommal ment vásárba Cavtatra, vagy Raguzába. Leggyakoribb áruja a bor volt, melynek áráért szarvasmarhát és gyapjút vásárolt. A településnek vasúti összeköttetése nem volt, viszont 1893-ban megépült a rajta átvezető út. Az első népiskola 1894-ben nyílt. Ma csak egy háromosztályos alsó tagozatos iskola működök itt a butkovinai településrészen. A felső tagozatos gyermekek Grudára járnak. 1857-ben 543, 1910-ben 568 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 295 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 543 | 581 | 562 | 561 | 580 | 568 | 481 | 500 | 495 | 479 | 423 | 366 | 349 | 313 | 265 | 295 |
(1953-ig Mrcine néven.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Borbála tiszteletére szentelt temploma az egyik legrégibb eredetű Konavle területén. A mai templomot a középkori épület helyén 1889-ben építették fel. A templomot szárazon rakott kőfallal határolt temető övezi. Ez Konavle legnagyobb középkori temetője 104 ősi sírkővel, melyek főként a 14. és a 15. századból származnak. Közülük 94 egészben, 10 pedig töredékesen maradt fenn. A díszítések között stilizált szőlő, kereszttel díszített rozetta, íj és nyíl, kéz és marok látható, néhányon az írás nyomai is megmaradtak. A temető mellett ókori halomsír található. Mellette vezetett az a kereskedelmi út mely a középkorban Konavléból Hercegovina belsejébe vezetett és már az ókorban is használatos volt. A templom és a temető 2016 óta az UNESCO világörökség részét képezi.[4]
- A Szent Miklós plébániatemplomot 1935 és 1941 között építették a régi plébániatemploma helyén. A régi plébániatemplom 1600-ban, míg a második 1731-ben épült. 1935-ra olyan állapotba került, hogy már nem lehetett felújítani, azért építették a helyére a mai templomot. Felszentelése csak 1990. július 11-én történt. A templom szentélyében a kőből épített oltár és a festett boltozat dominál. A délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett. Felújítása 1993-ban történt.
- A gornja dubravkai Mihály arkangyal kápolna a helyi temetőben áll. Első írásos említése a 15. században történt. Mellette halottasház áll.
- A pičetei temetőben álló Szent Kereszt kápolna a 16. századból származik, de már a 15. században említenek ezen helyen egy azonos titulusú kápolnát. A mai épület a 20. század elején épült és állapota miatt újjáépítést, vagy átépítést igényel.
- A pičetei Szent Demeter kápolna a 18. században épült egy ókori szentély helyén.
- A vatasi Keresztelő Szent János kápolnát a 15. században építették. A 18. században barokk stílusban építették át. Közvetlenül alatta ókori vízvezeték nyomai láthatók.
- A butkovai Szent Antal kápolna 1958-ban épült, 1993-ban átépítették.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6046.
Források[szerkesztés]
- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Nikole Dubravka (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Croatia.org:Archaeological sites near Dubrovnik with several important discoveries (angolul)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dubravka (Konavle) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
