Medinci
| Medinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szalatnok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 154 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 103 m |
| Terület | 4,61 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′, k. h. 17° 45′Koordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 17° 45′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Medinci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 32, közúton 36 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység előterében fekszik.
Története[szerkesztés]
A határában Szalatnok felé félúton az út mellett található „Turski grad” nevű régészeti lelőhely tanúsága szerint itt a középkorban vár állt. A lelőhely feltárása még nem történt meg, így a maradványok kora kérdéses. Valószínűsíthető, hogy a 16. század közepén a török hódítás során pusztult el.
A település a török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. A helyi hagyomány szerint a falu eredetileg nem a mai helyén, hanem a Javorica-patak közelében volt. Neve az Ahmed személynév Medo, vagy Medina becenevéből származik. A lakosság egy része a térség 1684-es török uralom alóli felszabadítása után is itt maradt. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „Pagus Medinczy” néven szerepel, két házának lakói Dobrovoj Mirosavlevich és Vucheta Veich voltak.[2] A 18. századtól verőcei uradalomhoz tartozott. A pravoszláv templomot 1747-ben építették.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Medince” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Medincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Medincze” néven 88 házzal, 480 lakossal szerepel.[4]
1857-ben 683, 1910-ben 991 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a szerb, 25%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok a magyar lakosságot elűzték, helyükre a háború után főként horvát családok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 68%-a szerb, 27%-a horvát nemzetiségű volt. Medinci északi része 1998-ban Markovo néven önálló település lett. 2011-ben a településnek 200 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 683 | 738 | 683 | 970 | 1.046 | 991 | 963 | 957 | 790 | 848 | 576 | 473 | 410 | 395 | 224 | 200 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szalatnok és Medinci között félúton az út északnyugati oldalán található a Turski grad nevű régészeti lelőhely. A várhely beazonosítása 1978-ban történt. Két kiemelkedés található itt, melyeket sánc és nyolcas alakban ásott árok övez. Az árokba a Jova-patak vízét vezették. Az 1996-os és 2009-es terepbejáráskor a régészek a terepalakzat nagymértékű változását találták. A magasabbik dombon ma a „Stari hrastovi” nevű vendéglátóipari egység áll, melynek építése során a várhelyet alaposan megrongálták. A bár a köznyelv a helyet Turski gradnak, azaz török várnak nevezi a szakemberek a lelőhely jellemzői alapján középkori vár maradványaira következtettek. Hasonló erősségek voltak a középkorban a közelben Szópia határában (ezt ugyancsak Turski gradnak nevezik) és Sladovevci határában Lipiknél.
- Szent Paraskeva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1747-ben épült, ikonosztázát 1825-ben készítették. 1942-ben az usztasák a templomot lerombolták. 1972-ben új templomot építettek a helyére. A templom falában egy feliratos kő található 1786-os bevésett évszámmal.
- A falutól északnyugatra még láthatók a Draskovichok egykori kastélyának, a parknak és a tónak a maradványai.
Oktatás[szerkesztés]
A település első iskolája 1860-ban nyílt meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 84. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 418. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
- Bus.hr: Kulturna dobra grada Slatine (horvátul)
- Slatinski informativni vodić Slatina, 2006. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
