Matijevići (Dvor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matijevići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44440
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség352 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság131 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 03′ 03″, k. h. 16° 22′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 03″, k. h. 16° 22′ 11″
SablonWikidataSegítség

Matijevići falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 48, közúton 65 km-re délre, községközpontjától 2 km-re délre, a Báni végvidék déli részén, az Una bal partján, a Sana torkolatával szemben fekszik.

Története[szerkesztés]

Már 1328-ban említik a határához tartozó Strugari nevű birtokot „Vzturgar” alakban. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Matijevići benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. A település nevét az itt élt Matijević családról kapta. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 132, 1910-ben 219 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. Az elesett hősök és a megtorlások áldozatainak emlékművét 1955-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 645 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
132 103 103 155 160 219 232 225 295 320 412 581 728 844 421 645

Nevezetességei[szerkesztés]

A II. világháborúban elesett hősök és a fasizmus áldozatainak emlékművét 1955-ben avatták fel. Ma sérült állapotban van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]