MÁV 10 sorozat

MÁV 10 sorozat
MÁV MI. osztály MÁV 10 sorozat
Pályaszám
10,001–002
Általános adatok
Gyártó	MÁV Éfm, Budapest
Gyártásban	1908
Selejtezés	1952
Darabszám	2 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 180 mm
Futókerék-átmérő	1 180 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	60 km/h
Ütközők közötti hossz	7 974 mm
Magasság	4 000 mm
Szélesség	2 900 mm
Teljes tengelytávolság	5 300 mm
Szolgálati tömeg	23,5 t
Legnagyobb tengelyterhelés	12 tonna
Sebességmérő	Heusinger-Walschaert
Fékek
Típusa	légnyomásos fék
Vonatfűtés	gőzfűtés
Legkisebb pályaívsugár	160/100 m
Gőzvontatás
Jelleg	A1–n2vt
Hengerek
Száma	2
Nagynyomású henger(ek) átmérője	235 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője	360 mm
Dugattyú lökethossza	420 mm
Gőznyomás	16 at
Tűzcsövek
Száma	85
Belső/külső átmérője	46,5/52 mm
Hossza	2 000 mm
Rostélyfelület	0,86 m²
Sugárzó fűtőfelület	5,6 m²
Forrfelület	33,15 m²
Teljesítmény	265 LE
Gépezeti vonóerő	1840 kg
Tapadósúlyból számított vonóerő	18 050 N
Vízkészlet	2 m³
Tüzelőanyag-készlet	1 t
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV 10 sorozat egy magyar A1 tengelyelrendezésű szertartályos gőzmozdony sorozat volt. A MÁV Északi Főműhely építette 1908-ban.

Története

Az elsősorban a mozdonyok javításával foglalkozó MÁV Északi Főműhely 1908-ban megépítette két darab kéttengelyes kismozdonyát. A MÁV az átvétel után az akkor érvényes számozási rendszerében az MI osztályt, és a 100001-10002 pályaszámokat adta a járműveknek, majd azokat Csap, illetve Békéscsaba fűtőházaknál üzembe helyezte.
A mozdonyok a Monarchiában ekkor kötelező módon hadijelet is kaptak, mely a típus esetén ${\tfrac {\overline {\left|\mathrm {I\ 125} \right|}}{\mathrm {D} _{2}}}$ volt.

A rövid időn belül bevezetett 1911-es átszámozások során a két mozdony megkapta az új 10-es sorozatot és azon belül a 001 és 002-es pályaszámot. Az első világháborút itthon vészelték át, és felváltva Debrecenben, Püspökladányban, Hatvanban, illetve Békéscsabán szolgáltak elsősorban könnyű személyvonati fordában.

A második világháború és azt követő mozdonyhiány rövid időre Budapestre vetette a két kis mozdonyt. Mindkettő erősen lefosztott állapotban előbb a Keletiben, Rákoson, majd Békéscsabán várta sorsa jobbra fordulását. Végül kis teljesítményük, korszerűtlen jellegük miatt a felújítás helyett 1952-ben leselejtezték.

Műszaki leírás

A gőzmozdony jellegrajza.

A megépített jármű egy A1 tengelyelrendezésű, azaz egy hajtott- és egy futótengellyel rendelkező normálnyomközű szertartányos mozdony volt. A 2070 mm magasan elhelyezett Brotán rendszerű kazán 0,86 m² rostélyfelülettel és 33,15 m² összes fűtőfelülettel 16 atm. maximális gőznyomást tudott előállítani. A Clench-féle gőzszárítóval javított nedves gőz az ú.n. kompaund gépezetet táplálta, melynek vezérlését Heusinger vezérművel oldották meg. Az egyik gőzhenger belső átmérője 235 mm, a másiké 360 mm volt. A gépezet a mozdony első kerekeit hajtotta, amelyek külső átmérője újszerű állapotban a hátsó kerekekkel azonosan 1180 mm volt. Mivel a kis mozdonyt személyvonati szolgálatra tervezték, ezért azt ellátták olyan – akkoriban extrának is nevezhető dolgokkal – mint légfék, gőzfűtési berendezés és Haushalter-féle sebességmérő óra. Szolgálatkész állapotban 2 m³ vizet és 1 tonna szenet vihetett magával, így kiszerelve a legnagyobb tengelynyomása 12 tonnát mutatott. Egyszerű felépítése ellenére nem vált be a típus, ugyanakkor a Főműhely mozdonyépítési törekvéseit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Források

• Villányi György. Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Magyar Államvasutak Rt. (1996) 
• Magyar Vasúttörténet: 1900-tól 1914-ig (4. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
• Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993