Keszthelyi Endre
| Keszthelyi Endre | |
| Született | 1847. december 22. Pécs |
| Elhunyt | 1890. július 15. (42 évesen) Nagykanizsa |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | tanár |
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Keszthelyi Endre (Pécs, 1847. december 22. – Nagykanizsa, 1890. július 15.) piarista áldozópap és tanár.
Élete[szerkesztés]
1867. szeptember 8-án a ciszterci gimnázium VI. osztályából a rendbe lépett. A szerzetesi próbaév eltöltével Vácról Kecskemétre küldték, ahol a VII. és VIII. osztályt végezte. 1870-ben tanári alkalmazást nyert Vácon, egyszersmind magánszorgalommal teológiai tanulmányait is elvégezte és 1873-ban áldozópappá szenteltetett. 1880. május 6-án a budapesti egyetemen kiállott vizsgálatok alapján a magyar nyelv és irodalomból és a bölcseletből tanári képesítő oklevelet nyert. Tanár volt Vácon két évig, Sátoraljaújhelyen egy, Szegeden két, Selmecbányán egy, Léván két, Kecskeméten két, Veszprémben öt, Nagykanizsán 1885-től öt évig, utóbbi tíz év alatt a német nyelvet és irodalmat is tanította.
Programmértekezései a lévai gimnázium Értesítőjében (1875, Vallás-erkölcsös nevelés a boldogság alapja), a veszprémi gymnasium Értesítőjében (1881, Hogyan mulassunk a vakatióban).
Munkája[szerkesztés]
- Kalmár Endre, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emléke. Bpest. 1891. 7. l.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
További információk[szerkesztés]
- Szegedi főgymnasium Értesítője 1896. 93. old.
