Sáfárság (vallás)
A sáfár jelentése: gondozó, rendező, udvarmester. [1] A sáfár az, aki meg van bízva más háztartásának vagy birtokának kezelésével. A sáfárság: a sáfár hivatala, feladatköre vagy szolgálata.[1] A keresztény számára a sáfárság azt jelenti, hogy „az ember felelős mindenért és mindennek a használatáért, amit Isten reá bízott - az életért, a fizikai létért, az időért, a tálentumokért és a képességekért, az anyagi javakért, az embertársainkért való szolgálat alkalmaiért.[2] A keresztények Isten javai feletti intézőként szolgálnak, és az életet Istentől kapott alkalomnak tekintik, amikor „megtanulhatják, miként lehetnek hű sáfárok, hogy majd az eljövendő életben sáfárkodni tudjanak az örökkévaló dolgokkal"
Jegyzetek
Források
- A 7. napot ünneplő adventisták hitelvei, Advent Kiadó, 2002
- Szvámi Sivananda: Utak a boldogsághoz, 2014