Montanizmus
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A montanizmus egy korai keresztény mozgalom volt, mely egyik vezetőjéről, Montanusról nyerte nevét.
Montanus alig hogy a keresztény hitre tért, képzelgő természetétől és hirvágyától hajtatva, jósolni kezdett állítólagos látomásai alapján. Rögtön akadtak követői, különösen két nő: Prisca és Maximilla. Tanítását az ázsiai püspököt két zsinatban megvizsgálták és elvetették 160-170. Állítólag Maximillával együtt felakasztotta magát. Tanítása, melyet a II. sz. közepe felé kezdett terjeszteni, Frigiában bő talajra talált, a VI. sz. elején azonban már teljesen elenyészett. Követőinek sorából kiemelkedő Tertullián, ki buzgón védelmezte a montanizmust. A montanisták tanítása a következő: 1. a világnak közeli végét hirdették- 2. szigoru életmód által, melyet Montanus előir, méltóképen kell készülni a világ végére; 3. az isteni szellem folyton elragadja őket és ennek segítségével jósolnak; 4. a hittételek változatlanok és javíthatatlanok. A keresztény erkölcsöket is rendkivül megszigorították, miáltal tulhajtásba estek. A második házasságot eltiltották, szigorubb és hosszabb bőjtöket rendeltek el, a nagy bűnösöket egyházukból örökre kizárták és a üldözések idején keresték szándékosan a vértanuságot. Mivel nem tudtak egyetérteni, mint a többi eretnekek, ők is több felekezetre szakadtak.
Hivatkozások
- Pallas Nagylexikon