Pránájáma

A pránájámát rendesen „lélegzetszabályozás"-nak vagy „lélegzőgyakorlatok"-nak fogják fel nyugaton, többnyire ilyen értelemben fordítják és alkalmazzák a Jógára vonatkozó munkákban is. De ez csak a másodlagos, közvetve alkalmazott értelme a kifejezésnek. Igazi értelme: uralom a prána fölött. A lélegzés szabályozása csupán eszköz e cél eléréséhez, hiszen tudjuk, hogy a prána közvetlen hordozója a levegő, tehát a lélegzés útján jutunk kapcsolatba vele, amíg a sűrű-test szervi működéseihez kell alkalmazkodnunk.

A lélegzőgyakoratok célja nem egyéb, mint a prána fölötti uralom fokozatos megszerzése. Kezdőfokán még csak annyiról lehet szó, hogy a rendetlen, ellenőrizetlen elmeállapotunk zavaros voltának megfelelő hullámzó, kapkodó, vagyis még élettani feladatát is hiányosan teljesítő lélegzésmódunkat megjavítsuk, lépésről-lépésre átalakítsuk. Már ennyivel is szembeszökő eredményeket érhetünk el. Fejlettebb fokán, kellő ellenőrzés mellett, aztán már arra is alkalmas, hogy szervezetünk különféle zavarait, betegségeit gyógyítsuk vele. A modern természetgyógyász, aki érdemesnek tartotta legalább eddig a fokig megismerkedni a Jógával, a lélegzetszabályozásnak ezt a fokozatát alkalmazza.

A lélegzőgyakorlatok helyesen felfogott célja az, hogy az ember a lélegzés ritmusát szabályozza, mintegy „egyenáramúvá" tegye a pránakeringést, mert így a prána egyenletes, ellenőrzött keringése nyugalmas, kiegyensúlyozott elmeállapotot idéz elő. Az elme működése merő hullámzás, rezgés; az elmeközegben, a csittában működő, hullámzó, rezgő finom anyagban is az egyetlenegy létező erő munkál: a prána. Vagyis az elmeműködés voltaképpen csak a prána-áram egyik módosult erőkifejtése. A lélegzés útján szabályozott, egyenletessé tett pránaműködés tehát feltétlenül kihat az elmeműködésre, a vritti-re, s ezt is egyenletesebbé, nyugalmasabbá, hogy úgy mondjuk, „egyenáramúvá" teszi. Ilyképpen a prána szabályozásával az elmeműködést is meg lehet változtatni.