Ugrás a tartalomhoz

„Nagy dinamikatartományú kép” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „A digitális képalkotás és képfeldolgozás, illetve a számítógépes grafikák területén a '''magas dinamikatartományú kép''' (angolul ''high dynamic range imag…”
(Nincs különbség)

A lap 2011. május 3., 09:14-kori változata

A digitális képalkotás és képfeldolgozás, illetve a számítógépes grafikák területén a magas dinamikatartományú kép (angolul high dynamic range imaging (HDRI) vagy csak high dynamic range (HDR)) olyan képet jelöl, amely különféle technológiák és eljárások révén a jelenlegi digitális képalkotási vagy fényképezési technológiákhoz képest nagyobb dinamikatartomány megjelenítését teszi lehetővé - azaz egy képen belül világosabb és sötétebb területeket is meg lehet jeleníteni. A magas dinamikatartományú képek lehetővé teszik, hogy a jelenleg rendelkezésre álló digitális szenzorokkal is megjelenítsék az elsősorban kültéri fotókat érintő, jelentősen eltérő fénysűrűségű témákat.[1] [2]

A HDR vagy magas dinamikatartományú fényképezés során 2, 3 vagy még több, eltérő expozíciójú fényképet készítenek (amelyeket "alacsony dinamikatartományú képnek" (Low Dynamic Range, LDR) neveznek[3] or standard-dynamic-range (SDR)[4]). A fényképekből azután számítógépen, speciális szoftverek segítségével készítenek el egy képet, az az ún. tonemapping vagy exposure blending eljárással. A magas dinamikatartományú képeket emellett elő lehet állítani számítógépes képgenerálással (rendering) is.

Példák

A probléma magyarázata

Az emberi szem képes igen nagy dinamikatartományú (igen világos és igen sötét elemeket tartalmazó) képek befogadására és feldolgozására. Analóg és leginkább digitális fényképezés során merül fel a probléma, hogy amikor eltérű megvilágítottságú helyszíneket, objektumokat, tárgyakat akarunk fényképezni - pl. egy félhomályos szobát, amelynek az ablakán azért besüt a nap - a fényképezőgép filmje vagy szenzora nem képes egyszerre megörökíteni a nagyon sötét és a nagyon világos részleteket. Az eredmény vagy kiégett, túl világos foltok, vagy túl sötét részek. A igen elterjedt digitális fényképezőgépek szenzora maximum 8 blendényi különbséget tudnak befogadni[5] Míg az emberi szem jól tolerájla ezeket a különbségeket, a fényképezőgépek analóg érzékelője (CCD vagy CMOS szenzora) és a mögötte található jelfeldolgozó egység nem tud ezzel megbirkózni. Még a modern szenzorok is kb. 3-4 blende különbséget tudnak jól megjeleníteni - ha a kép egyes részein ennél sötétebbek vagy világosabbak, akkor túl sötétek vagy túl világosak lesznek ("bebuknak" vagy "beégnek")[5].

Fényképezés

A probléma kiküszöbölésére expozíciós sorozatot kell készíteni, ami a hagyományos (analóg vagy filmes) fényképezésben sem ismeretlen.

Források


Jegyzetek

  1. Reinhard, Erik; Ward, Greg; Pattanaik, Sumanta; Debevec, Paul. High dynamic range imaging: acquisition, display, and image-based lighting. Amsterdam: Elsevier/Morgan Kaufmann, 7. o. (2006). ISBN 978-0-12-585263-0 „Images that store a depiction of the scene in a range of intensities commensurate with the scene are what we call HDR, or "radiance maps". On the other hand, we call images suitable for display with current display technology LDR.” 
  2. HDR suli 1: Mi is az a HDR fényképezés?. (Hozzáférés: 2011. május 3.)
  3. Cohen, Jonathan and Tchou, Chris and Hawkins, Tim and Debevec, Paul E. (2001). „Real-Time High Dynammic Range Texture Mapping”. Proceedings of the 12th Eurographics Workshop on Rendering Techniques, 313–320. o, Kiadó: Springer.  
  4. Vassilios Vonikakis and Ioannis Andreadis.szerk.: Domingo Mery and Luis Rueda: Fast automatic compensation of under/over-exposured image regions, Advances in image and video technology: Second Pacific Rim Symposium (PSIVT) 2007, Santiago, Chile, December 17–19, 2007, 510. o. (2008). ISBN 9783540771289 
  5. a b HDR avagy, ha kevés egy expozíció toldd meg. (Hozzáférés: 2011. május 3.)