Zugor István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zugor István
Született1903. február 21.[1]
Székesfehérvár[1]
Elhunyt1984. július 1. (81 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • református lelkész
  • szótáríró
SablonWikidataSegítség

Zugor István (Székesfehérvár, 1903. február 21.Budapest, 1984. július 1.) magyar református lelkész, szótáríró, az első hollandmagyar, illetve magyar–holland szótár irója.

Élete[szerkesztés]

Zugor István 1903-ban született Székesfehérváron. 1921 és 1927 között a budapesti Református Theológia Akadémián tanult, közben 1923-tól 1924-ig a németországi Bethelben dolgozott betegápolóként. 1927-ben a budapesti Kálvin téri, majd a józsefvárosi gyülekezet segédlelkésze lett, 1928-tól 1929-ig pedig a hollandiai Utrechti Egyetemen tanult ösztöndíjasként. Hazatérése után Kalocsán lett segédlelkész, majd 1930-ban lelkésszé szentelték. 1935-ben a biai gyülekezet választotta lelkipásztorának, ahol 1964-es nyugdíjazásig tevékenykedett. Lelkészként újjászervezte a biai Gazdakört, megszervezte a Községi Legeltető Társulatot, és különböző tanfolyamokat szervezett. 1942-ben Ravasz László püspök megbízásából a Dunamelléki Református Egyházkerület vagyonkezelője lett, e munkáját az államosításig végezte. 1952 és 1959 között egyházmegyei tanácsbíró volt.[2]

Főleg holland nyelvű teológiai műveket olvasott, ezért saját részére készített egy 75 ezer szavas holland-magyar kéziszótárt. 1962-től 1963-ig Utrechtben dolgozott a szótár összeállításán a Stipendium Bernardium ösztöndíjával. 1964-ben nyugdíjazását kérte, és teljes idejét a szótárnak szentelte, melynek anyagát hollandul nem tudó felesége gépelte le. Az első Holland–magyar kisszótár (kb. 25 ezer szóval) a Terra kisszótár sorozatban 1967 decemberében jelent meg. 1970 novemberében az Akadémiai Kiadóval kötött szerződést a Magyar–holland kisszótár elkészítésére, mely 1979 tavaszán jelent meg. Mindkét szótárát számos kiadás követte. 75 ezer szavas nagyszótára kéziratban maradt.[2]

Felesége Barna Ida székesfehérvári tisztviselőnő volt, öt lányuk született. Élete utolsó éveiben, felesége 1978-as halála után visszavonultan élt Budapesten, a holland nyelvű De Hemel (A menny) című könyv fordításával foglalkozott. 1984-ben hunyt el Budapesten.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. augusztus 14.)
  2. a b Zugor István | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)
  3. Zugor István | Biatorbágy. biatorbagy.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)

Források[szerkesztés]