Wéber János (politikus)
| Wéber János | |
| Született | 1876. február 9. Püspöknádasd |
| Elhunyt | 1929. október 20. (53 évesen) Felsőtengelic |
| Párt | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt |
| Választókerület | Bonyhád |
| Foglalkozás | gazdálkodó, politikus |
| Vallás | római katolikus |
Wéber János (Püspöknádasd, 1876. február 9. – Felsőtengelic, 1929. október 20.) magyar gazdálkodó, nemzetgyűlési képviselő, felsőházi tag.
Élete[szerkesztés]
A Tolna vármegyei Püspöknádason született 1876-ban, bonyhádi földbirtokos gyermekeként. Középiskoláit Szekszárdon végezte, ezután Budapesten a kereskedelmi akadémián, majd Keszthelyen a gazdasági akadémián tanult, ahol 1895-ben végzett. Festetics Tasziló herceg keszthelyi uradalmán lett gazdasági gyakornok, majd Nagyatádon volt gazdatiszt. Később, 1900-ban apja bonyhádi uradalmát vette át, közben 1903-tól 1913-ig bérelte a dőrypatlani Dőry gazdaságot. Önkéntesi évét 1897-98-ban Bécsben szolgálta le. 1903-tól volt tagja Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának. 1905-ben és 1906-ban is a bonyhádi kerület képviselőjének választották Perczel Dezső ellen, függetlenségi 48-as programmal. A függetlenségi párt kettészakadásakor Justh Gyula híveihez csatlakozott. 1910-ben visszavonult a politikai élettől, és Tengelicen gazdálkodott, ahol gróf Benyovszky Rezsőtől bérelte 3000 holdas uradalmát.
1917-től népfelkelő főhadnagyként az orosz fronton harcolt, ahol a Signum Laudisszal és a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. A fronton találta az 1918-as összeomlás. A Tanácsköztársaság alatt részese volt egy június 23-ai ellenforradalmi felkelésnek, így ennek leverése után Szegedre kellett menekülnie. A szegedi nemzeti kormány 1919. július 14-én Tolna megye kormánybiztosának nevezte ki.
A kommün bukása után vezető szerepe volt a megyei kisgazdapárt megalakításában és szervezésében. Az 1920-as választások alkalmával régi kerülete kisgazdapárti programmal 1024 szótöbbséggel képviselőjévé választotta. A nemzetgyűlésen a bácskai és baranyai szerb erőszakoskodások ügyében tartott felszólalása széles körökben keltett visszhangot. 1922-ben kikerült a nemzetgyűlésből, helyére Apponyi Antal grófot választották meg. 1923-ban gazdasági főtanácsosnak nevezték ki. Alapító elnöke volt a Paksi Közgazdasági Banknak. 1927-ben Tolna vármegye küldöttjeként beválasztották a Felsőházba. 1928-ban betegeskedni kezdett, asztma kínozta, 1929 februárjában pedig lemondott bizottsági tagságairól, mert betegsége ágyba kényszerítette. Október 20-án este halt meg.
Források[szerkesztés]
- 1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.
- 1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.
- 1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.
- 1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.
- Tolnamegyei Ujság Xi. évfolyam 43. szám
