„Nyilvánvaló, hogy a rendszer saját alapelveivel kerül ellentétbe, amikor az engedmények kényszerű útjára tér, tehát csak taktikázik, s mihelyt lehet, visszatér alapelveihez. Azaz a második kérdés: az írók simulása a taktikához erősíti-e a rendszert, vagy gyengíti-e? Véleményem: ősi történelmi tapasztalat, hogy az engedmények útján nincs megállás, mégkevésbé visszatérés, ez a legrosszabb politika. [...] Ha ez igaz, akkor a »szabad« íróknak kötelességükké váli [...] »korrekt paktumokat« kötni, s a kivívott engedményekből nem engedni [...]” (Várkonyi 1954 V. 10-i tépelődő és tanácskérő levele Kodolányihoz)
