Vickers Vimy
| Vickers Vimy | |
 | |
| Funkció | Nehézbombázó |
| Gyártó | Vickers |
| Tervező | Reginald Kirshaw Pierson |
| Gyártási darabszám | 239 db |
| Fő üzemeltetők | .svg){kind=small} Royal Air Force |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1917 november 30. |
| Szolgálatba állítás | 1919 |
| Méretek | |
| Hossz | 13,28 m |
| Fesztáv | 20,75 m |
| Magasság | 4,77 m |
| Szárnyfelület | 123,56 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 3222 kg |
| Max. felszállótömeg | 5670 kg |
| Hajtómű | |
| Motor | 2 db Rolls-Royce Eagle VIII |
| Teljesítmény | 2 × 268 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 161 km/h |
| Hatótávolság | 1448 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 2134 m |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 2 × 7,7 mm Lewis géppuska, az egyik az orrban, a másik a repülőgéptörzs közepén |
| Bombák | 1123 kg bombateher |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vickers Vimy témájú médiaállományokat. | |
A Vickers Vimy brit gyártmányú nehézbombázó repülőgép volt az első világháborúban és az ezt követő években. A típus sikereket ért el katonai gépként, valamint a polgári repülésben is. Kiemelkedő sikereket értek el vele a hosszútávú repülésben, melyek közül a legismertebb John Alcock és Arthur Whitten Brown Atlanti-óceánon való átrepülése 1919 júniusában.
Kifejlesztése[szerkesztés]
A típust Reginald Kirshaw Pierson, a Vickers főtervezője tervezte. A cél egy kétmotoros kétfedelű bombázó volt, mely képes az éjszakai támadásra a németországi célpontok ellen. Három prototípusra írtak ki szerződést, melyeknek 1917 augusztusára kellett elkészülniük. A prototípusok tervezése és gyártása kivételesen zajlott, és még ez év novemberében megtörtént az első felszállás. Ezek a példányok Hispano Suiza motorokkal voltak felszerelve. Később több más erőforrást kipróbáltak, és végül a Rolls-Royce Eagle VIII mellett döntöttek. A típust a Vimy-gerincnél vívott csatáról nevezték el.
Alkalmazása[szerkesztés]
A RAF-nál[szerkesztés]
1918 októberében három gépet kapott a brit légierő, amelyek közül az egyiket Franciaországba szállították, azonban a háború véget ért, mielőtt bevethették volna. A típust 1919 júliusában állították szolgálatba, először az 58. repülőszázadnál Egyiptomban. Ez a típus alkotta a brit nehézbombázók gerincét a 20-as években. A Vimy a Közel-Keleten és az Egyesült Királyságban állt szolgálatban 1919 és 1925 között, majd a Vickers Virginia váltotta fel. Tartalékban egészen 1929-ig maradt ez a típus. Ezután már csak katonai oktatógépnek használták, és végül célgépnek légvédelmi reflektorok számára.
Vimy Commercial[szerkesztés]
A Vickers Vimy Commercial a típus polgári verziója volt. A repülőgéptörzs átmérőjét jelentősen megnövelték. A prototípus 1920-ban részt vett egy Fokvárosba tartó versenyen, de február 27-én Tanganyikában összetört.
A kínaiak figyelemre méltóan sokat, 100 példányt rendeltek ebből a verzióból, azonban a fizetési problémák miatt a britek a rendelést valószínűleg nem teljesítették. 40 darabot a 43 megépített gépből leszállítottak Kínába, de a legtöbb a raktárakban maradt, és ezekből csak hét gépet állítottak polgári szolgálatba. 55 gép katonai szállítónak épült a RAF számára, és Vickers Vernon néven állították hadrendbe.
A második Zhili-Fengtian háborúban[szerkesztés]
Az első Zhili-Fengtian háború után 20 polgári gépet a zhili oldal bombázóvá alakított, és ezek a gépek részt vettek a két kínai tartomány következő háborújában. Sikeresen alkalmazták a típust az alacsony magasságból való bombázások során. A légvédelem miatt azonban később áttértek a nagyobb magasságú bombavetésre, így viszont csökkent a támadások hatékonysága. Végül háború során a bombázók az ellenség kezére kerültek. A mukdeni incidens idejére a gépeket már nagyrészt kivonták a szolgálatból. A Vimyket a japánok szerezték meg, akik hamarosan az összeset leselejtezték.
Hosszútávú repülések[szerkesztés]
A Vickers Vimyvel sok nagy távolságú repülést teljesítettek a maga korában. A legjelentősebb az Atlanti-óceán első átrepülése volt 1919 júniusában. John Alcock és Arthur Whitten Brown kevesebb mint 16 óra alatt tette meg a több mint 3000 kilométeres távolságot. A repülőgépük ma a londoni Science Museumban látható.
1919-ben az ausztrál kormány 10 000 dolláros felajánlására Keith Macpherson Smith és testvére, valamint két másik férfi teljesítette az Anglia-Ausztrália útvonalat.
1920-ban Pierre van Ryneveld és Quintin Brand megkísérelt Angliából Dél-Afrikába repülni. Azonban a Vimy motorja túlmelegedett, ezért kényszerleszállást hajtottak végre. Ezután egy másik Vimyvel folytatták útjukat, ez viszont egy rosszul sikerült leszállás során összetört. Van Ryneveld és Brand ezek után egy Airco DH.9-cel folytatta az útját Fokvárosba. A dél-afrikai kormány 5000 fonttal jutalmazta őket.
Másolatok[szerkesztés]
Három, az eredeti méretével megegyező (ebből kettő repülőképes) másolat készült a típusból, valamint az Atlanti-óceánt átrepülő Vimy pilótafülkéjének másolata a londoni Science Museum részére a 20-as években. Az első példány egy filmhez készült, amelyben Alcock és Brown atlanti-óceáni útját dolgozta volna fel, ám azt nem forgatták le. A második 1969-ben készült és repülőképes volt, ez ma a londoni RAF Museumban van kiállítva. A harmadik Vimyt 1994-ben építették meg és sikeresen megismételték vele a három legjelentősebb hosszútávú repülést. Ma a Brooklands Museumban tekinthető meg.
Változatok[szerkesztés]
- F.B.27 Vimy: Prototípus (4 darab épült meg)
- Vimy Ambulance: Katonai mentőváltozat
- Vimy Commercial: Polgári szállítógép
Rendszeresítő államok[szerkesztés]
Katonai felhasználók[szerkesztés]
Civil felhasználók[szerkesztés]
- Imperial Airways (Vimy Commercial)
- Instone Air Line (Vimy Commercial)
- Grands Express Aériens (Vimy Commercial)
- Kínai kormány (Vimy Commercial)
- Spanyol kormány
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vickers Vimy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- www.wwiaviation.com: Szövetséges bombázók (hozzáférés:2012. október 13.) (angolul)
.png){kind=small}
