Valkóvár
| Valkóvár | |
| Utvrda Vukovar | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Vukovár |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Épült | 12. század |
| Elhagyták | 18. század (leégett, majd elhagyták) |
| Állapota | nincs felszíni nyoma |
| Típusa | síkvidéki |
| Építőanyaga | kő, tégla |
| Elhelyezkedése | |
 Valkóvár
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 20′ 54″, k. h. 19° 00′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 54″, k. h. 19° 00′ 19″ | |
Valkóvár (horvátul: Utvrda Vukovar) egy várhely Horvátországban, a Vukovár-Szerém megyei Vukovár városában.
Fekvése[szerkesztés]
A vár egy fennsíkon állt a mai Gajeva és Samostanska utca, valamint a régi ipari iskola között, mintegy kétszáz méterre északnyugatra a ferences kolostortól.
Története[szerkesztés]
A Valkóvár mellett élő hospeseket 1131-ben említik „Hospites iuxta castrum Valkow” alakban. Ez Valkóvár és a vár melletti település első írásos említése. A kőfalakból álló erődítményt a Duna magas partján építették. Magát a középkori királyi várat 1231-ben Kálmán herceg oklevele említi először „castrum Walkow” néven. A „Walkow” névhez csak a 14. században tevődik hozzá a magyar „vár” szó. 1382-ben már „Castrum Valkouar” néven említik. A várat és uradalmát az ispánok irányították, akik nem rendelkeztek különösebb ranggal, vagy tulajdonnal. Köztük voltak a Bazini és Szentgyörgyi grófok elődei is. A vár jelentősége a 14. században az Anjou királyok idején nőtt meg, amikor a kora középkori várból fokozatosan korszerű, gótikus erődítménnyé építették át. A vár két, egymással átellenben álló, négyszögletes toronyból állt, melyeket egy körülkerített udvar övezett és amelybe egy felvonóhídon át lehetett bemenni. Később a külsővárhoz még egy négyszögletes tornyot építettek, melyhez a 16. században egy külső falöv épült egy kerek féltoronnyal és egy sokszögű bástyával. Az Anjouk kivették a várat a szlavón bánok alárendeltségéből és a macsói bánok alá rendelték. Ezután urai a valkói grófi címet viselték, mellyel a Szlavónia leghatalmasabb nemesei közé emelkedtek. Ezt a rangot több neves nemesi család, a Gerébek, a Garaiak, a Marótiak, a Tallóciak és az Újlakiak is viselték.
Az 1526-os török hadjárat során a szultán serege azzal indult meg Zimony felől, hogy elfoglalja a Duna mentén útjába eső összes várat és erősséget. Péterváradot és Újlakot több napi kemény ostrommal vették be, míg Atya vára, Szata és Valkóvár harc nélkül került a kezükre. Először Ibrahim pasa lépett a vár területére, majd másnap a szultán is meglátogatta, aki megtiltotta lerombolását. A Valkó folyón három napig tartott a hídverés, hogy az egész sereg az ágyúkkal biztonságosan kelhessen át rajta tovább Eszék és Mohács felé. Ez a híd olyan jól meg volt építve, hogy ezután még 250 évig szolgált. A várat ugyan Beriszlói István rövidesen visszafoglalta, de a törökök újra bevették és a Pozsegai szandzsákhoz csatolták. Mivel a vártól nyugatra eső területeket biztonságosnak gondolták a várban csak ötven főnyi őrséget hagytak egy dizdár aga parancsnoksága alatt. Ettől kezdve a várról csak néhány konstantinápolyi követ ír az itteni utazása során. Közülük Maximilian Prandstätter részletesen leírja és rajzokkal is ábrázolja a várat, melyek máig fennmaradtak a karlsruhei levéltárban.
Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító háborúban Valkóvárról is kiűzték a törököt, amely 1687-es kivonulása előtt felgyújtotta a várat és a várost. A Valkóvár körüli harcok ezzel még nem értek véget, mert a török 1688-ban és 1690-ben is visszafoglalta. Valkóvár szinte teljesen megsemmisült, és újjá kellett építeni, a várat azonban már nem építették újjá. Magától omlott össze 1752. július 17-én és mivel idővel minden anyagát építkezés céljából széthordták, ma már nincsenek látható nyomai.
A vár mai állapota[szerkesztés]
Az egykori vár a mai Gaj (ul. Gajeva) és Kolostor utcák (ul. Samostana), valamint az ipari iskola közti fennsíkon helyezkedett el, kb. 100-150 méternyivel észak-nyugatabbra a ferences kolostortól. A kapott információk szerint a házakkal beépített területen eddig nem történt régészeti kutatás, bár építési munkálatok alkalmával még találkoztak a falak szerény maradványaival.
Források[szerkesztés]
- Branko Nadilo:Obrambene građevine uz obalu Dunava (A Građevinar horvát építészeti folyóirat 2005. évi 9. számában) (horvátul)
- Valkóvár a Varak.hu oldalán
További információk[szerkesztés]
- Vukovár város hivatalos oldala (horvátul)
- A város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Darko Antolković blogja (horvátul)