Tarcsay Zoltán
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Tarcsay Zoltán | |
 | |
| Született | 1987. június 12. (36 éves) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, költő, műfordító |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tarcsay Zoltán (Budapest, 1987. június 12. –) magyar költő, író, műfordító.
Élete[szerkesztés]
1987-ben, Budapesten született. Középiskolai tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban végezte, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán, illetve fél évig a Leideni Egyetemen tanult. Magyar alapszakos diplomáját 2009-ben, Irodalom- és kultúratudomány mesterszakos diplomáját 2012-ben szerezte meg. Jelenleg Bristolban él, irodalmi tevékenysége mellett kiadványszerkesztéssel és programozással foglalkozik.
Munkássága[szerkesztés]
Az Apokrif irodalmi folyóirat egyik alapítója, 2012-ig a lap szerkesztője és prózarovatának vezetője, 2012 és 2014 között főszerkesztő-helyettese, majd 2014-től a folyóirat és az Apokrif Könyvek sorozat arculatáért felelő, valamint borítótervező munkatársa.
Irodalmi pályafutását generációja számos alkotójához hasonlóan az Apokrif folyóiratban publikálva kezdte, versei, novellái, regényrészletei, paródiái és műfordításai 2008 óta jelennek meg az Apokrif mellett egyebek között a 2000, az Art7, az Élet és Irodalom, a Forrás, az Irodalomismeret, a Kulter.hu, a Műút, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és az Új Forrás hasábjain.
Norman Jope, kortárs angol költő magyar fordítója. 2017-ben Jope (magyar vonatkozású műveiből) válogatott, s ilyen kompozícióban kizárólag magyar nyelven létező verseskötetének tervével diadalmaskodott az Apokrif Könyvek pályázat az évi kiírásában, melynek eredményeképp jelent meg 2018-ban, az Apokrif Könyvek sorozat 7. darabjaként Norman Jope Gólyák és rétesek című első magyar nyelvű kötete az ő fordításában.
2020-ban (Stolcz Ádámmal együtt) ő lett az első olyan szerző, aki egynél több kötettervvel is sikerrel pályázott az Apokrif Könyvek pályázat keretében. Díjazott pályaműve, A befejezhetetlen című regény a 2022-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége közös kiadásában.
Stílusának főbb jellemzői a fanyar irónia, a metanyelvi önreflexió,[1] a játékos szövegalkotás[2] és klasszikus, hagyományos versformák előnyben részesítése.[3] Legfőbb irodalmi hatásainak Kosztolányi Dezső, Parti Nagy Lajos, Nádasdy Ádám, Esterházy Péter és Umberto Eco írásai tekinthetők.[4] Novellisztikájáról Torma Mária írja az Apokrif 2011/2. számában: "épp a prózanyelv összhangzattana, amely tovább görgeti a Tarcsay-szövegeket azon a képzeletbeli pályán, melyet íróinak hívunk. A hangzás igazán kiemeltté válik, s nem csupán a gyakorta alkalmazott pengő mondatok burjánzását kell ezalatt elsősorban értenünk, hanem főként az időzítés pontosságát, mellyel írásainak jól felismerhető ritmusát teremti meg: a forma, valamint az akadékoskodón közbetüremkedő nyelv ütemhangsúlyait".[5]
Művei[szerkesztés]
Kötetek[szerkesztés]
- A befejezhetetlen, Budapest, Apokrif–Fiatal Írók Szövetsége, 2022
Műfordítás[szerkesztés]
- Norman Jope: Gólyák és rétesek, Budapest, Apokrif–Fiatal Írók Szövetsége, 2018
Antológiákban[szerkesztés]
- Beszámított veszteség (szerk.: Fráter Zoltán), Budapest, Napkút Kiadó, 2009
Fontosabb publikációk[szerkesztés]
- Willam Shakespeare: 75. szonett, John Keats: Időjárás-jelentés, Johann Wolfgang von Goethe: Változás (műfordítások), Apokrif, 2008
- Valavala (eposzparóda, részlet), Apokrif, 2011
- Mágia, Savany, Halotti beszéd (versek), Élet és Irodalom, 2011
- A fantazmicitás illuzóricitása a hallucinatóricitás imagináricitásában (tanulmányparódia), 2000, 2011
- Kosztolányi Dezső: Halál-arc (paródia), Apokrif, 2016
- Norman Jope: Tavasz (műfordítás), Műút, 2018
- Kiderülés (regényrészlet), Pannon Tükör, 2019
- Mao Tei és a befejezhetetlen(regényrészlet), Forrás, 2020
- A befejezhetetlen (részlet egy hamarosan megjelenő regényből), Népszava, 2021
- A befejezhetetlen (regényrészlet), Tiszatáj, 2021
- A befejezhetetlen (regényrészlet), Dunszt.sk., 2021
- Inzáj-nemzáj (regényrészlet), Új Forrás Online, 2022
Díjai[szerkesztés]
- Apokrif Könyvek pályázat, 2017 (Norman Jope Gólyák és rétesek című kötettervének fordításával)
- Apokrif Könyvek pályázat, 2020 (A befejezhetetlen című regény kéziratával)
Kritikák[szerkesztés]
- Torma Mária: Ritka, mint a fehér nyúl (Tarcsay Zoltán: Valahol félúton), Apokrif, 2011
- Urbán Csilla: Bármeddig nézhetjük a tájat, akkor sem lesz a miénk (Norman Jope: Gólyák és rétesek – fordította: Tarcsay Zoltán), Apokrif, 2018
- Bödecs László: Hungarikumok ínyenc fogyasztója (Norman Jope: Gólyák és rétesek), SZIFOnline, 2018
- Tóth Anikó: Kalandos olvasás (Tarcsay Zoltán: A befejezhetetlen), Apokrif, 2023
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Torma Mária (2011). „Ritka, mint a fehér nyúl”. Apokrif 4. (2.), 58-61.. o.
- ↑ Beszámított veszteség: Tarcsay Zoltán. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Acsai Roland: Kilenc induló költőről, 2010. július 13. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Apokrif Online; Tarcsay Zoltán; Stolcz Ádám: Egészséges dolgokat kezdeni írni, 2020. november 20. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Torma Mária (2011). „Ritka, mint a fehér nyúl (Tarcsay Zoltán: Valahol félúton)”. Apokrif 4. (2.), 58.. o.
További információk[szerkesztés]
- Gólyák és rétesek könyvbemutató az Írók Boltjában (videófelvétel)
- Egészséges dolgokat kezdeni írni. Páros interjú a 2020-as Apokrif Könyvek pályázat győzteseivel, Apokrif Online, 2020
- Tarcsay Zoltán a Felfedező adásában, Kossuth Rádió, 2022
