Tan-csu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Átírási segédlet
Tan-csu
Kínai átírás
Hagyományos kínai丹朱
Egyszerűsített kínai丹朱
Mandarin pinjinDānzhū
Wade–GilesTan1-chu1

Tan-csu legendás személy a Kína történeti korszakát megelőző, öt császár korában. Jao császár fia, aki méltatlannak bizonyult a trónra.

Alakja[szerkesztés]

Tan-csu a Sárga Császár egyenesági leszármazottja, annak idősebbik fia, Sao-hao révén, aki apja Jao császár dédapja volt. A konfuciánus történetírói hagyományban a tökéletes erényű és bölcs uralkodó, Jao tíz fia közül a legidősebb elbizakodottsága és az idősek iránti tiszteletlensége miatt, nem örökölhette meg a trónt. Az apja őhelyette az erényes, és minden körülmények között tisztességes és tisztelettudó, Sunt szemeltek ki örököséül, akihez két lányát, Tan-csu testvéreit O-huangot és Nü-jinget is férjhez adta.

Tan-csu nevét, melynek jelentése: „cinóbervörös”, azzal a Tan-jüan 丹渊 („Cinóber-forrás”) nevű helyből származtatják, ahol Jao császár állítólag kiadta a jussát.[1]

Csang Hua 張華 (265-420) a Po-vu cse 《博物志》 című művében azt írja, hogy Jao császár megtanította fiának a „bekerítős sakkot” (vej-cse 圍棋) játszani, hogy ezáltal is a helyes irányba terelgesse.

A történeti források egymásnak ellentmondóan számolna be az életéről. Van olyan változat, amely szerint megpróbálta megölni az apját, amiért kivégezték vagy száműzték. Olyan változat is van, amelyik azt mondja, hogy apja birtokokat adományozott neki cserébe, amiért megtagadta tőle a trónt. A Hegyek és vizek könyve pedig „császár” (ti 帝) titulussal együtt szerepelteti a nevét. A Bambusz-évkönyvek pedig úgy tudja, hogy az apjától kapott Tan-suj 丹渊 („Cinóbervíz”, ami a Tan-jüan 丹渊 másik neve) nevű területen 58 évig uralkodott. Sőt, Jao császár halála után erőszakkal meg akarta szerezni Suntól a trónt, de nem járt sikerrel.

A történetírói hagyományban, általában a hasonló sorsú unokaöccsével, Sang-csünnel együtt emlegetik a nevét, aki Sun császár fia volt, ám rossz erkölcsei miatt, apja nem neki, hanem Nagy nek engedte át a trónját.

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
  • Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]