Tamás Lajos (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tamás Lajos
Született1903. május 24.
Szered
Elhunyt1960. december 27.
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozásaköltő, újságíró
SablonWikidataSegítség

Tamás Lajos (Szered, 1903. május 24. - Budapest, 1960. december 27.) költő, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Pozsonyban érettségizett, a közgazdasági egyetemet Budapesten végezte, 1925-ben diplomázott, utána Pozsonyba visszatérve rövid ideig tisztviselő, majd újságíró lett.

Első versei Galántán, 1920-ban az Új költők antológiában jelentek meg. Költői megszólalásán Ady Endre és Mécs László hatása érezhető.

Munkatársa volt a Tátra és a Magyar Írás című folyóiratoknak, később az Új Auróra szerkesztője, a Toldy Kör főjegyzője. A társaság tevékenységét 1906-tól 1935-ig követi nyomon, erről megjelent munkája forrásértékű.

A kisebbségbe szorított magyarság létproblémáit és érzéseit szólaltatta meg verseiben. A kritika eleinte Mécs–Győry–Tamás költői hármast emlegetett, mint a felvidéki magyar líra élvonalát, Tamás elismertsége és népszerűsége később csökkent, de ő továbbra is megmaradt az elesettek felé mély, keresztényi szolidaritással odaforduló szelíd hangú költőnek.

A háború után áttelepült Magyarországra, és élete utolsó másfél évtizedében Székesfehérvárott élt, ahol a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) osztályvezetőjeként dolgozott.

Kötetei[szerkesztés]

  • Jóságom sátora (versek, Ludwig Voggenreiter Verlag, Berlin, 1927)
  • Üvegen keresztül (versek, Concordia Könyvnyomda és Kiadóvállalat, Pozsony, 1929)
  • Fonál mentén (versek, Magyar Minerva, Pozsony, 1932)
  • Hamuszínű ég alatt (válogatott versek, Lampel R., Budapest, 1935)
  • Mi történt a Kompkötő szigeten? (ifjúsági regény, a szerző rajzaival, Forrás Nyomdai Műintézet, Budapest, 1937)
  • A Toldy Kör története (tanulmány, Toldy Kör, Pozsony, 1938)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Féja Géza: A felvidéki irodalom és egy felvidéki költő (Híd, 1927)
  • Németh László: T. L., Prot. Szemle 1927
  • Grandpierre Emil: T. L., Pásztortűz 1930
  • Mezei Gábor: A kispolgárság énekese, Magyar Minerva 1932
  • Gulyás Pál: T. L. (Napkelet, 1936)
  • Kossányi József: T. L. költészete, MÍ 1936/1
  • Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat, Bp. 1940
  • Csanda Sándor: Első nemzedék, 1982
  • Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.