Ugrás a tartalomhoz

Tűztorkú fülemüle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tűztorkú fülemüle
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Calliope
Gould, 1836
Faj: C. pectardens
Tudományos név
Calliope pectardens
(David, 1871)
Szinonimák
  • Luscinia davidi
  • Erithacus pectardens
  • Luscinia pectardens David, 1871
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tűztorkú fülemüle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tűztorkú fülemüle témájú kategóriát.

A tűztorkú fülemüle (Calliope pectardens) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1]

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

2003-ban, Edward C. Dickinson brit ornitológus azt állította, hogy a Luscinia madárnem nem monofiletikus csoport, azaz nem egy közös rendszertani őstől származó élőlények összességét alkotó nemről van szó. A múltévtizedben egy hatalmas méretű, DNS és molekuláris vizsgálatokból álló nemzetközi kutatás történt a madárrendszerezés terén. Az eredmények egy részét 2010-ben is kiadták; ebből pedig megtudtuk, hogy Dickinsonnak igaza volt. A kutatás eredményeként egyes madarakat átsoroltak, átrendszereztek.[2][3] Ez történt a Luscinia nemmel is; belőle négy fajt áthelyeztek a Larvivora és másik négyet a Calliope madárnembe.[4][5] Ugyanebből a kutatásból kitudódott, hogy a tűztorkú fülemüle és a feketetorkú fülemüle (Calliope obscura) testvértaxonok - azaz nagyon közeli rokonok, viszont különálló fajok -, és nem színváltozatai ugyanannak a madárfajnak, mint ahogy azt korábban gondolták.[6]

Előfordulása[szerkesztés]

A tűztorkú fülemüle vonulómadárfaj, mely a nyarat, azaz a költési időszakot Kína északi és nyugati részein, főleg Szecsuanban tölti, és az Indiai szubkontinensen telel át. Ezen a szubkontinensen a következő országokban lelhető fel: Banglades, Bhután, India, Nepál, Tibet és Mianmar.

Az élőhelyeinek elvesztése veszélyezteti.

Életmódja[szerkesztés]

A mérsékelt övi és a szubtrópusokon levő hegyvidéki erdőket választja élőhelyéül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BirdLife International: 'Luscinia pectardens'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World, 3rd, Christopher Helm (2003). ISBN 978-0-7136-6536-9 
  3. (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380-392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008.  
  4. Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 6.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
  5. The Howard & Moore Complete Checklist of the Birds of the World. Volume 2, Passerines, 4th, Aves Press (2014). ISBN 978-0-9568611-2-2 
  6. (2013) „Taxonomic status of Blackthroat Calliope obscura and Firethroat C. pectardens”. Forktail 29, 94-99. o.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Firethroat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Ois. Chine [David & Oustalet] 1: 236.