Tófalvy Éva
| Tófalvy Éva | |
 | |
| Született | 1947. április 11. (77 éves) Mohács |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar  |
| Házastársa | Oldřich Kníchal |
| Foglalkozása | magyar és eszperantó nyelvű író, református lelkész, tanár, szerkesztő, könyvtáros |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1971) |
| Kitüntetései | Fine Arts Competitions of UEA |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tófalvy Éva (születési név: Tófalvy Éva Ildikó) (Mohács, 1947. április 11. –) magyar és eszperantó nyelvű író, református lelkész, tanár, szerkesztő, könyvtáros.
Életpályája[szerkesztés]
Értelmiségi családban született Mohácson. Pécsett nőtt fel, ott végezte az általános- és középiskolát. Érettségi után a Pécsi Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd Budapesten járt egyetemre. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár-eszperantó szakán végzett 1971-ben.[1] Eötvös kollégista volt. Diplomája megszerzése után a Magyar Eszperantó Szövetségben helyezkedett el, mint az 1972-es Magyar Kulturális Fesztivál szervezője. Tanárként a budapesti Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolában és a Bláthy Ottó Technikumban dolgozott, majd tanársegéd lett az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán, ahol magyar nyelvészetet tanított és megalapította az eszperantó nyelvi fakultációt. 1976-ban újságíró diplomát szerzett a MÚOSZ Újságíró Iskolája külpolitikai szakán. Három évig dolgozott a következő lapoknál: Orvosegyetem (Budapest), Dunántúli Napló (Pécs) és Pest megyei Hírlap (Budapest). 1984-1985-ben a Magyar Nők Országos Tanácsánál dolgozott mint felelős szerkesztő. 1985-ben kilépett állásából és 1994-ig szabadfoglalkozású volt. 1989-1994 között teológiai tanulmányokat folytatott a Budapesti Református Teológiai Akadémián (1993-tól: Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar), majd lelkészi szolgálatba lépett. 2014-ig a MRE Dunamelléki Egyházkerületben dolgozott különböző szolgálati helyeken és beosztásokban (lelkész-könyvtáros, gyülekezeti beosztott lelkész, missziói lelkész, kórházlelkész).
Két nyelven ír: magyarul és eszperantóul. Szathmári Sándor (1897-1974) életművének kutatója, szakértője. Megtalálta, sajtó alá rendezte és 1991-ben kiadatta az író elveszettnek hitt Jövő c. regényét, a Hiába c. trilógia részét. 2006-ban beiratkozott a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájába,[2] ahol 2007-ben megszerezte az abszolutóriumot.[3] Számos tanulmányt írt Szathmáriról magyarul és eszperantóul, valamint magyarul monográfiát. Kutatási területe a magyar irodalom népszerűsítése az eszperantó nemzetközi nyelven.
Könyvei[szerkesztés]
- Kiuj semas plorante. Romano. Kun O. Kníchal. Universala Esperanto-Asocio. Rotterdam. - 1984
- A diktátor arcképe – Portreto de la diktatoro. [Kisregény. Magyar-eszperantó kétnyelvű kiadás.] AKVILA & PRISCILLA. Budapest - Pécs. - 2007
- Kazohiniától Atlantiszig. Szathmári Sándor és utópiái. [Monográfia.] AKVILA & PRISCILLA. Budapest[4] - Pécs. - 2019
- A szabadulás. Regény. AKVILA & PRISCILLA. Budapest - Pécs. - 2019
- La liberiĝo. Romano. AKVILA & PRISCILLA. Budapest - Pécs. - 2019
Fontosabb esszék, tanulmányok[szerkesztés]
- Szathmári, a magyar Orwell avagy Orwell, az angol Szathmári. In: Szathmári Sándor: Hiába. Jövő. Bp. Szépirodalmi könyvkiadó. 275-309. p. - 1991
- Je la centjara datreveno de naskiĝo de Sándor Szathmári. Memorlibro. Kolekto de la prelegoj dum la solena internacia konferenco organizita okaze de la tridekjariĝo de la universitata fako Esperantologio (Budapeŝto, 17/18-04-1997). Ĉefred. Tamás Gecső. Universitato Eötvös Loránd. Katedro pri Ĝenerala kaj Aplikata Lingvistiko. Bp.346-351. p. - 1998
- Aersoifo. Abunda fonto. Memorlibro omaĝe al Prof. István Szerdahelyi. Redaktis Ilona Koutny. ProDruk & Steleto. Poznan. 323-329. p. - 2009
- Kiuj semas plorante… Fragmento. Baza Literatura Krestomatio. 2a eld. Budapest: HEA, 1982. 3a eld. Budapest: HEA, 1986. 4a eld. Kaliningrado: Sezonoj; Kaunas: LEA, - 2019
- Rolo de la persona faktoro en la Esperanta literaturo. Pri homoj kaj verkoj. Eseoj pri la Esperanto-kulturo. Universala Esperanto-Asocio. Rotterdam. 15-25. p. - 2012
- La du testamentoj de Sándor Szathmári. Pri homoj kaj verkoj. Eseoj pri la Esperanto-kulturo. Universala Esperanto-Asocio. Rotterdam. 69-75. p. - 2012
Tagsága[szerkesztés]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Premio por novelo. II. Belartaj konkursoj de UEA[5] - 1978
- Premio por poezio. I. Belartaj konkursoj de UEA - 1979
- Premio Raymond Schwartz por romano. Belartaj konkursoj de UEA - 1980
- Premio Luigi Minnaja por eseo I. Belartaj konkursoj de UEA - 1981
- Premio Luigi Minnaja por eseo II. Belartaj konkursoj de UEA - 1995
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Éva Tófalvy. esperanto.net. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
- ↑ A védés elmaradt, mert az egyetem magyar szakja irodalom történetről átváltott irodalom elméletre. Ezért nem illeti meg a doktori cím.
- ↑ A ME Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatói. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ Tófalvy Éva: A szabadulás - Író-olvasó találkozó (magyar nyelven). Pécs. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
- ↑ Eszperantó Világszövetség.
Források[szerkesztés]
- Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola
- Éva Tófalvy – esperanto.net
- orszagút – Tüskés Anna: Az egész világot megnyerni. orszagut.com (magyarul) (2023) (Hozzáférés: 2023. június 19.)
