Szives Sándor

Szives Sándor
Született	1927. október 31. (96 éves) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, író
Sablon • Wikidata • Segítség

Szives Sándor, Herz (Kolozsvár, 1927. október 31.–) erdélyi magyar orvos, író.

Életútja

Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, de 1944-ben zsidó származása miatt családjával együtt deportálták, így csak hazatérése után fejezhette be, esti tagozaton (1950). A marosvásárhelyi OGYI-n 1956-ban szerzett orvosi diplomát. Az 1970-es évek közepétől Izraelben él.

Novelláival az Utunkban és az Igaz Szóban jelentkezett, s ezekre a kritika még első kötetének megjelenése előtt felfigyelt. Az „első Forrás-nemzedék” soraiban tartják számon. Írásai hol drámai hangvételűek, hol a humoreszk határát súrolják.

Kötetei

• Műtét. Novellák, karcolatok; előszó Csehi Gyula; Irodalmi, Bukarest, 1963 (Forrás)
• A skorpió jegyében. Novellák, karcolatok; Dacia, Kolozsvár, 1974
• Kémikusok. Auschwitz megközelítése. Dráma két részben; Mega, Kolozsvár, 2013

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

További információk

• Farkas Gerő: Csiszér doktor szerencséje. Utunk, 1962/50.
• Szőcs István: Új arcok. Utunk, 1962/52.
• Baróti Pál: Köznapi „műtétek”. Utunk, 1964/5
• Baróti Pál: Társasutazás – magányosan. A Hét, 1974/20.
• Kántor Lajos: Műtét. Igaz Szó, 1964/2.
• Ágoston Vilmos: Simon hallgat. Utunk 1974/18.
• Mózes Attila: Novelláskötetek – eredmények. Korunk, 1975/3.