Szerkesztővita:Simon Péter

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Simon Péter 17 évvel ezelőtt a(z) - témában
Kedves Péter, sajnálom, hogy megsértődtél. Kár volt a userlapodat törölni, számítunk rád a továbbiakban is (Kérlek, olvasd el mégegyszer, mit írtam. Semmi sértő szándékú nincs benne. (Pont olyan volt a szitu, mintha Linkoman nevű szócikkbe írnám azt, amit a userlapomra szeretnék.)Üdv--Linkoman 2006. szeptember 1., 13:18 (CEST)Válasz

Szia! Mért törölsz? Nem szoktunk. Nincs is értelme. A laptörténetből úgyis kiderül, mi volt itt. Csak felcsigázod az érdeklődést. Bocs. Kösz. OsvátA. 2006. szeptember 1., 13:20 (CEST)Válasz

Replay[szerkesztés]

@Burumbator: Jó. Szügségem van emberi határokra. Főleg, nyíltakra. Köszönöm, hogy bátor vagy (profilod). A határokat áthágom, de legalább a korlátokat, mindig tiszteletben tartom. Szeretem a "Híd - Ászokat". Úgy érzem, Téged is szeretlek, habár még nem ismerlek. Zuhanni? Na, igen. Előbb esni tanultam meg (Galla Ferenc). Aztán bekötni magamat, és másokat (Furkó Kálmán), hegyeken, barlangokban, a víz alatt... Persze, volt, akit nem sikerült. Sajnos. (Osváth Attila, Dékány Péter, Mocsári Gábor, Marek Eszter, Berán János és felesége, Anna, Drúz, Kókai Balázs...). De sokakat igen. Családot, embert, természetet, technikát... Orvost, rendőrt, jogászt, szürke Farkasokat, világjárókat, '68-asokat és másokat. Családomat, barátot, ellenfelet, vadat, növényt, Istent, és látomást.

@Linkoman: Igen, talán megsértődtem? Lehet, de inkább azt hittem, még korai, hogy a Vikiben "felzárkózzak". Aztán, meg lusta voltam pontosabban megérteni, mi van. Barkácsoltam. Jó, itt vagyok, azt hiszem, el sem mentem, csak egy kicsit megálltunk, hogy a lelkünk behozhassa, előre küldött testünket. :) Feltegyem tényleg, mint magamét, ami mindenkié lehetne? Azért radíroztam, mert megértettem, ez egy lexikon. Vagyis, szótár. Igen, tévedésben voltam, azt hittem, ez egy könyvtár. (Azért nehéz fordítógépeket készíteni, mert szavakat fordíttatnak, mondatrendekbe igazítva. Mondatokat kéne fordítani, szótárak helyett, mondattárakra lenne szükség. Ha a Németje aszongya: "Egy medvét kötött a hátára!", a szófordításban, saláta lesz. Nem értem. A mondattárban nem félmillió szó, hanem 120 millió mondat van, úgy németül, mint magyarán, egymáshoz rendelve. A mondattár, tehát kidobja, és ki is mondja, ha kell: "Áthintázták a palánkon." "Kleidung macht Menschen!" (Ruha teszi az embert), már a mondattárnak sem jön be, mert Magyarán, fordítva állítjuk. (Nem a ruha teszi az EMBERT!). A könyvtár (tehát nagyobb, mint a szótár, és a mondattár,) Már ezt is le tudja fordítani nekünk, úgy a Németjének, mint a Magyarjának. Mert sok-sok magyarázata, és sok-sok németézete van. Valószínűleg a németben az "ember", inkább plebejust, pórt, söpredéket, vagy legjobb esetben üzlet - "embert" jelenthet. Magyarul, taalán, inkább, az EMBEREN a hangsúly, ami az ARAB (pl.) értelmét sugallja, vagyis (a) becsületes, (az) erényes. (Emberi. Humán...).

Akkor, hát felteszem ide, személyemhez fűzve, amit nem akartam. Közkincsnek szántam. Köszönöm a bátorítást, és a lehetőséget. Ez az írásom egy társasjáték ("Teremtésrend"). Istenek játszották, valamikor régen. Legalábbis Conte Mayon, Achil Easlandon, amikor az embereket tanuló, Ír kóbold mellém ült, és néztük a morajló tengert, - ezt mondta nekem.

@Osvát.A. Szia, örülök, hogy újra találkoztunk, egyszer, régen, a "Gladiátorok" között láttalak. Pelikán is ott volt, őt is felismerni véltem, de azt mondta, ő nem hegymászó, hanem gátőr. (Még egy János :)

Örülök, hogy vagytok, és látjátok, hogyan lehet visszahozni azokat, akik, talán kevésbé kitaróak, min Ti!

Simon Péter 2006. szeptember 2., 15:51 (CEST)Válasz

Tényleg ott voltam a gladiátorok között, de már rohadt régen (Kr.e.), és nem sokáig, mert az oroszlánok elé vetettek, azok meg szikrányit se haboztak. (Még sok mindenkivel nem vagyok azonos). OsvátA. 2006. szeptember 2., 16:39 (CEST)Válasz

Kisdobos: "Ezennel közzé tétetik:"[szerkesztés]

Varázskirály[szerkesztés]

vagyis: TEREMTÉSREND

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d9/P_religion.png

A fenti link (megnyitva / forrás) jelzi, honnan hoztam a kis képet (10 x 10 fehér-szürke kockás, háttérrel, mely csak az eredetijén látszik). Nem kis meglepetésemre. Ezek szerint volt már ilyen? Pedig azt hittem, én találtam ki. P_Religion? Vagyis "P vallás"? Amikor 1999-ben átadtam a németországi Bencés Apátságnak Maria Laachban a következő, eredetijét németül:

http://shp.hu/hpc/elemkepek/ember11145554101114555432.jpg

nagy port kavart. Sok szakembert foglalkoztatott, mert összefüggő, átfogó rendszert, jelképei, ősi tartalmat, igazságokat, bölcsességeket sejttetnek. Számokban, képekben, és megjelenésben:

http://www.shp.hu/hpc/userfiles/ember/teremtesrend_emberi.hu.jpg

Ez egy "társasjáték" -om, melynek a "Világrend" nevet ad-"tam"(?). A Vikipédia licenc feltételeihez híven, ezt bárki kiegészítheti, megvalósíthatja, és játszhatja, ha elkészíti magának (kicsiben, amit "Valaki" nekünk teremtett!)

Izgalmas, hogy jelképei ugyanazon a helyen szerepelnek, mint az általam 7 évvel később a Vikipédiában lelt (legfenti) "Tóra p_religion.png" képecskén.

Computer játéknak készült, de mert a Világról és a Világnak szól, táblás játék lehetne belőle. (Nehezebb lemásolni, elkalózolni :)) A sakk (10x10-es, nem 64-es, mint a volt vármegyék, Himnusz verszakai, Sumér számrendszer, stb.), kártyajátékok, ki húzza a rövidebbet, dobókockás, dominós, malmos, dámás, pörgetős, lépkedéses, építős, computerről letölthető talonos, stb elemek használatával.

Ha bárkinek van ötlete, kérem valósítsa meg, hogy játszhassuk életünket, melyet röviden a következőkben leírva javasolok!

Kevésbé a Világ nagy vallásai általi különbségeket kívánom taglalni, hanem magát a Világot, amiben élünk.

Azt hiszem, valóság, nem álom:


Varázskirály

Ez egy olyan társasjáték, melyben teremtésrend van

Világunk úgy épül "pro" és "kontrákra" hogy teremtettségében és jelenlétében minden, ön-és közhasznúan, előnnyel és hátránnyal létezik. Állandó keletkezés és elmúlás, a lét és a nemlét mozgalmas váltakozása jellemzi az általunk ismert világ és világtörténés menetét. Összeillesztéssel építmények, élőlények és gondolatok jönnek létre, változatos dolgok, melyek az elmúlás rabjai, miként az összeillesztett egyszer újra alapköveire esik szét.

Az élet az anyag művészetének tűnik: ami egy olyan sémát fejleszt ki (törzsfejlődés), ami építkezéssel (ösztönző genetika) a keletkező dolgok állandó széthullása ellen hat (regeneráció) úgy, hogy az egyszer megépített forma (élőlény) alakjában és megjelenésében, állandó "újraélesztéssel" (születésekkel), lehetőleg a legtovább fennmaradjon. Sejtek keletkeznek és esnek szét, mint az Univerzum, születnek és elhalnak, miáltal viszont a szervezet egységében mégis tovább él. Egyedi lények keletkeznek és halnak meg (természetes kiválasztódás), miáltal viszont a fajuk egésszébe véve sokáig megállja a helyét. A gén a sugárzás és természetes szétesés ellen folyton védőburkokat (testeket) épít. Szervezetek és fajok keletkeznek és halnak meg (természetes fajkiválasztódás), miáltal a csoda, az élet, egészében viszont lehetőleg sokáig fennáll, és az élővé lett anyag és energia fellángolása, a végre kevéske valami, a végtelen semmiből, mert túl korán, nyomtalanul el nem vész.

A Föld lényei általában a kisebb ellenállás útját járják. Eközben nagy károkat okoznak egymásnak, mert egymást kihasználják, egymást beteggé teszik, valamint a fennmaradáshoz szükséges élelmet egyszerűen egymás ölésével zsákmányolják maguknak.

Úgy tűnik, hogy az ember is ezt az utat járja, teret nyit magának, felfelé törekszik, és az "enyhe" kizsákmányolás egy folyton növekvő gazdaságát építi. Hogy a fogyasztás a termeléssel képes legyen az iramot tartani, kényszerek szorításába keveredik, melyek megkaparintják és többé nem eresztik. Ha a "szerencsésekhez" tartozik, akik kijönnek a keresetükkel, úgy sokszor többet akar, és egy "biztosabb" bevételre törekszik, szerencséből biztonságot formál, munkássá válik, és pénzért árulja testi és szellemi erőit. Valós, tárgyi érték helyett eszmei értékben, pénzben számol és gondolkodik. Fejlődő országából ipari nemzetet épít, azt reméli, hogy többet fog keresni, amivel egy napon visszavásárolhatja magának a gazdaságtól a testét és a szellemét. Ez általában sikerül is részben, legalábbis, ami a szellemet illeti, mert a test közben öreg lesz, elhasznált és beteges. Ezt "munkával a szabadságért"- nek nevezi.

"- Mindenki dolgozzon, ez így természetes, még az állatok is azt teszik!" - hangoztatják.

Azt is mondják, hogy az ember kiemelkedett az állatvilágból és valami különlegesre vitte... Ez tényleg így van?

Azt is mondják, hogy aki mindenfélét kitalál, hogy a munkát megkerülje, az bizony lusta, vagy nem ismeri az alkotás szépségét...

Nem lehetséges, hogy a dolgozó korlátozottságában és egyhangúságában ahelyett, hogy látóhatárát szélesítené, túl együgyűen él és a mondattal: "- Dolgozom, hogy magamnak, gyermekeimnek és a gyermekeim gyermekeinek egy napon az élet könnyebb legyen." Túl keveset teremt? Ezáltal tönkremegy a környezet, a szakbarbár lesz keresettebb, aki sokat dob el, de egyben sokoldalú szakbarbár is legyen: egy új fiók nyílik. A kultúra, a sport és a müvészet veszít jótevő hatásából, az ember egyre inkább egy számmá válik, ami munkaerejét és vásárlókapacitását jelöli, és hagyja, hogy ezek hatázozzák meg, és beosztályozzák úgy, mint egy szemellenzős szamarat. Ezek kemény szavak.

"Van talán egy jobb ötleted?" "Mennyiben? Hogy állítsuk meg a demográfiai robbanást, hogyan stoppoljuk be az ózonjukat, hogyan semmisítsünk meg fegyvereket, melyekre államok vigyáznak, hogyan neveljünk úgy gyerekeket, hogy ne használjanak kábítószereket, hogyan tenyésszünk állatokat és termesszünk növényeket úgy, hogy ne legyenek tele méreggel, hogyan lehet konzumálás nélkül is élvezni az életet, hogy ne keletkezzen szegénység, gyermekmunka, járvány és fedélnélküliség... vagy, hogy hogyan lehet nagyobb nyereséget elérni !?"

Dehát mi is tulajdonképpen nyereség? Helyesen értelmeztük ezt a fogalmat?

Négy lépcsőből áll a játék: 1: Első előzőélet egy sejt, egy féreg, egy fa vagy egy rovarként. 2: Második előzőélet egy sün, egy fecske, egy róka vagy egy delfinként. 3: Élet az NSZK-ban ipari alpinistaként. 4: Az élet világformáló revolucionális úttörőként (Fő szint): a) Egy "Sünfalu" új tagja. b) Vándorévek "Fecskeinas" ként. c) Szakmai tanulóévek "Mesterróka" ként. d) A "Delfinnagymester" változatos és ingyenes élete.

Felismerendő, hogy minden készültében és így, felépítésében is hasonló, amivel a tulajdonságok és törvényszerűségek nem csak osztályozhatóakká, hanem különböző kategóriákba átvihetővé is válnak.

A játékos egy terv javaslatot kap, hogyan lehet az életből többet kihozni, amennyiben egy tudósok, tanárok, parasztok és kézművesek által megépítet faluba (Sünfalu) lép, mely magas elvek alapján keletkezett. Itt vendégként maradhat egy ideig, ha magát vendégként viseli.

Mielőtt a letelepedés mellet döntene, körülnézhet és új rendszereket, és utakat ismerhet meg a munka, iskola, kommunikáció, élelmezés és az életforma terén, kulturális és technikai területek szerint.

Ha a letelepedés mellett dönt, úgy megvásárolja a játékprogramot és kinyilatkoztatja a faluközösség előtt, hogy jó akarat vezéreli, kész tanulni és tanítani, többet akar megérteni és a maga ismereteit nyíltan, legjobb tudása és lelkiismerete szerint mások, vagy az egész közösség hasznára kész továbbadni.

Itt megtanulhatja, hogy mi a móka, milyen egy jó vicc, hogy épül ökologikusan egy ház, hogyan fejlesztenek olyan gépeket, melyeknek hatásfoka magasabb a szokványosnál, hogy néz ki egy egészséges kiskert, hogyan öntöznek és fognak halat, hogyan figyelnek oda, egymás ötleteit kicserélik, és megtermékenyítik így egymást, hogyan jár az ember magának és nem a gazdaság számára iskolába, hogyan játszanak, élcelődnek és tesznek csodát, mert itt kevesebb munkával többre mennek, mint a leigázott konzumvilágban.

A falu kezdetben többek között ökoházak és bioélelmiszerek forgalmazásából, alternatív utakról szóló könyvek nyilvánosságra hozásából él. Feltalálóknak és művészeknek támogatást kínál, önellátó, saját financiális és energia forrásai vannak, játékházzal, a vendég házával, élményparkkal, Természet- és vízvédelmi parkkal, iskolákkal, könyvtárakkal, múzeumokkal, uszodával, színházakkal és mozikkal, barkácsműhelyekkel, művésznegyedekkel, templomokkal, sportlétesítményekkel, erdő- és mezőóvodákkal, rehabilitációs klinikával, süketszoba- és szabadtériskolákkal, gyakorlategyetemmel és bevásárlóközponttal rendelkezik.

Család, nevelés, képzés és szakma, mint sok minden, alternatív jellegű: kevesebb perlekedés keletkezik, mert kevesebb privilegizált dolog létezik.

Ebből a különleges faluból, az itt gyűjtött ötletekkel és rálátással, vándorolni indulhat az ember, amivel további gondolatokat, de világunk nagy problémáit is megismerheti (fecskeinas). A fecskeinas ismeri az önvédelem szükségszerűségét, és alkalmazni képes azt, és közben már tudja, hogyan kell a szabad természetben túlélni, mindenek előtt jártas a higiénia, az ehető, tűz, veszélyek, eső és hideg elleni védelem, dolgaiban.

A tanulásra éhes inast ellátja a falu egy listával, értékes művek gyűjteményével és a Világ jó ötleteivel, melyekhez elutazhat. A költségek felét "sünfaluja" állja, a másik felét magának kell megkeresnie (Pl. tolmács- vagy pincérként). Érdekes alternatív mozikat, iskolákat, művészfalvakat, kibucokat, vagy a "normális" látnivalókat, látogatja meg. Érdekes személyiségek kontaktcímeit is megkapja, hírességekéit, akik szívesen beszélnek egy fecskeinassal a sünfaluból: szociológusok, kritikusok, politikusok, gazdasági nagyságok, detektívek, nyelvtudósok, asztrofizikusok, mikrobiológusok, kémikusok és egyéb akadémikusok, ügyészek, a 1968-as egyetemistamozgalom tagjai, a nőmozgalom tagjai, a "szürke farkasok" és egyéb gondolkodók. Látogatások által megismerheti Világunk munkáját és kereskedelmét, felfedezheti a problémákat, de új gondolatokat és megoldásokat is hallhat. Mert beutazza a világot, pro és kontrákat tanul olyan dolgokban is, mint a különböző kormány- és államformák, társadalmi rendszerek, és hitirányzatok, melyek mesterrókává válásának szakmai útján hazájában tovább segítik.

Ez a szép utazás után visszatér tehát sünfalujába, és egy különleges vállalkozóvá (mesterrókává) fejleszti magát, házépítő, gépész, filmkészítő, feltaláló, halász, állattenyésztő, vendéglátó, vagy különleges tanárként. Tudásával és tevékenységével faluját gazdagítja, gondolatokat cserél azokkal, akik ötleteit szívesen meghallgatják, más szakterületek vállalkozóit hallgatja meg, és összehasonlít. Tovább fejleszti magát és megszerzi a szükséges áttekintő képességet, mert az összefüggések útját, a természet és a gazdaság harci útját nem túl egyoldalúan járta. Így jelöltetheti magát a "delfinnagymesterek" tanácsába is akár, faluja által.

"Delfinnagymesterek" ingyen élő bölcsek, akik egy új falut alapíthatnak, amihez egy csomó engedély szükséges, amit az államtól kell beszerezni.

Ha később faluja lakói számára eléri a lehetőséget, hogy egy, az élni és élni hagyás értelmében való életet vezethessenek, súrlódások nélkül, beteljesüléssel, és teremtő szabadságokkal, kevesebb robotolással, és több idővel egymásra, és a nagy falu végül ezáltal megkapja a városjogot, úgy megnyerte a játékot!

Aki a játékot megnyeri, egy Varázskirály, és utazhat az időben: dátum és hely szerint "anonim angyalként" megjelenhet az emberiség történelmében. Emberekkel beszélhet (ha ugyan megérti őket), és addig tartózkodhat idős kultúrák városaiban, ameddig csak akar. Talán szerényebb kéne azért legyen, mint pl. Krisztus, különben még tudása miatt pellengére állítják.

Pontozás szerint, jutalomként, a játék alatt internetről lehívható egy kevésbé ismert műremek, vagy egy különösen értékes film, zene vagy színdarab, szellemgazdag, inspiráló tartalommal és értelemmel.

A változtatás megértéssel kéne, hogy kezdődjön, és nem kéne hogy intoleranciával végződjön. Adódik egy problémára megoldás, úgy ingyen kéne hogy kihirdetésre kerüljön és nem túldrágítva konzumcikként áruba bocsájtva, piacra.

Mindenki hasznára válható kéne, hogy legyen, és nem csak azokéra, akik időkben "jól futnak", mert egy dolog, gondolat, társadalom vagy akár az egész világ fejlettségi állapotára nincs jellemzőbb, mint egy vissza maradt tag; pl. egy család, egy üzem, egy város vagy egy egész ország testében: gyengeségek, melyek kihatásaiban, mint pl. az analfabétizmusban és egyéb nem tudásban, éhséghez és szenvedéshez, vagy váláshoz vezetnek, szinte minden kiút nélkül. Sikerül ezzel szemben a gondolatváltást a magas elv által:

"Egy mindenkiért és mindenki egyért!"

realizálni, a tudásszomj és a felfogáskészség csodaszereivel hidakat ütni, ami az idegen fajtát és a távolit közelünkbe hozza, és hagyjuk, hogy a falak hulljanak, úgy csak megcélzás helyett, valós nyereséghez jutunk!

Egyének problémáit könnyebben orvosolhatnánk, ha sokan részt vennének a megoldás keresésében, ha sokan mások tapasztalati értékeit és gondjait a magukéval legalább egy szintre, vagy akár magasabbra is helyeznék és nem tennék hozzáférhetetlenné. (Mesterróka)

Nem kell, hogy igaz legyen, hogy több szakács egyszerre, elrontja a pépet. Ha már majdnem késő, több orvos is operál egyszerre. Ha az orvos már a betegség keletkezésénél teamben kooperálna, ritkábban kéne operálni. Egy individuum, akit sokan támogatnak, mindannyiunk problémáinak megoldásában vehetne részt, mert neki is van valamije, tud vagy ismer valamit, amit még sokan nem. "Ami mindenkit érint, csak mindenki által oldható meg" (Dürrenmatt). Így tennénk magunkat gazdagabbá, akár úgy is, ha nem vagyunk szegények. (Nyereség)

Ha olyan kormányformánk van, mely az individuumok gondjait és kárait nagy odaadással, feltétlenül és magas számlák nélkül helyrebillenti, úgy mindenki tagja lehet egy becsülettel és tudatossággal szárnyaló közösségnek, és könnyebben részt vehet a civiltársadalom problémáinak megoldásában, mint ahogyan az, ez időben lehetséges.

A szocializmus ötlete, vagy akár a kommunizmusé, máig egy megkívánt illúzió maradt, azért is, mert a realizációt hatalmi eszközökkel, és túl kategorikusan próbálták kikényszeríteni, propagandával, agitációval, ok- szem, fény- és egyéb vesztéssel is, az elnyomás ellen lázadó szegénység táptalaján.

Maga az igazságosan elosztott közös vagyon csekély érték, ha ez a vagyon egy elszegényedett országé: a szegénységet kommunálják. Ezzel szemben (nem természetéből fakadóan), ha egy gazdag ország jutna kommunisztikus gondolatokra, úgy (a változatosság kedvéért) a gazdagság válna megoszthatóvá. Igaz, ez valóban nehéz, mert akinek sok van, sokat veszíthet, gondoljuk. Ezt a veszteséget erőszakkal kikényszeríteni (ami egy tönkre gazdálkodott országban máshogyan is, alig lehetséges), egy szegénységi bizonyítvány.

Ez a veszteség, kísérletezve, mégis nyereségnek tudható be, ha a gazdagság, feláldozása helyett egy jó célt szolgál:

A kaszttársadalom henyélő erőit rázzuk éberré, és megtermékenyítő gondolatokkal, főleg emberséggel, igaz barátsággal és kötetlen találmányokkal, értékesebb társadalom keletkezik.

Ez nem kell, hogy kategorikusan jelentse: cseréld finánctőkédet testvériségre! Ebben a megálmodott társadalomban mindenki a maga fazonja szerint boldogulhatna.

Ebben a játékban, különböző kormány- és társadalmi formák előnyei, olyan optimált kínálatra kerülnek, hogy a szabadság és gazdagság, csupán szétosztás helyett, mindenki számára nő, és nagy nyereséget céloz meg.

A valós szabadság viszont a javasolt út járására nem kényszerít, és ez így is kell legyen, amikor a játékos ezen álmok egy "sünfalujába", egyelőre vendégként, belép. Ha más ötlete van, mint hogy úgy éljen, mint ez a kis közösség, úgy próbálkozhat a falu szélén, pl. "várvédőként", mert helyből, segítségből és megértésből itt van elég.

(A fenti szöveg, saját írásom, és a www.emberi.hu anyagából származik)


Az aláírás időpontjához számisztikailag: :) "Nekünk nem nyolc! Nulla! Kilenc! És Nulla, nulla!" (Mármint a budapesti Adam Clark-téren felállított nulla kilóméterkő alkotjának, - Borsos Miklósnak -, nullamozgalmistáinak :)

--Simon Péter 2006. szeptember 1., 09:00 (CEST)Válasz

Userlap és vitalap[szerkesztés]

Kérlek, hogy más userlapját soha ne módosítsd. Valószínűleg figyelmetlenségből Immanuelnek nem a vitalapjára, hanem a felhasználói oldalára írtál - kérlek, legközelebb légy figyelmesebb. Köszönöm. - Serinde üzenet 2006. szeptember 11., 11:34 (CEST)Válasz

Nem akarok beleszólni...[szerkesztés]

...de kéretlenül beleszólok. Mintha zargatnál másokat. Javíts ki, ha tévedek. OsvátA. 2006. szeptember 11., 11:46 (CEST)Válasz

Cooperate ultima![szerkesztés]

Elnézést, rossz helyre írtam.

Nem zargatok.

-[szerkesztés]

Te alighanem eltévedtél. Iller 2006. október 11., 23:31 (CEST) Te viszont tudodo, hol a helyed.Simon Péter 2006. október 11., 23:34 (CEST)Válasz


Akkor keresd meg te is. Iller 2006. október 11., 23:42 (CEST)Válasz

Nem kell megkeresnem, amit nem veszítettem el. További kellemes karrierizmust Hiller! Gratulálok a "pozíciódhoz", hűen szolgálja hazádat. Kíváncsi vagyok, mi történt az MTV székháznál, bizonyára az, amit Te fogalmaztál meg (mint szemtanú). Történelmet írsz, barátom (kedvező varikat, benyalva a gazdaságnak).Simon Péter 2006. október 12., 00:02 (CEST)Válasz

Nem tudom, miről beszélsz, annyira zagyva, és nem is érdekel. Ne töltsd fel a Wikipédia oldalait zagyvaságokkal, mert nem arra valók. Tegyél rendet a gondolataid között, az nem ártana. Üdv. Iller 2006. október 12., 00:05 (CEST)Válasz

Te csak tudod, mi a Zagyva, hiszen már többször is átúsztad. Ami nem érdekel, arra is válaszolsz? Minek? A Vikipédia, pedig éppen, hogy arra való, hogy zagyvaságokkal töltsétek fel. Van az etalon, az a feltételezésekre épült, elismerendő Világ, ami emel, süllyeszt, butít és terel, mint az állatot, és van a Világ. Amiben kevés a részetek. Adeou: Simon Péter 2006. október 12., 00:21 (CEST)Válasz