Szerkesztő:Zepeti/allap1
Az autó (elnevezése az automobile rövidítése, a görög auto: ön és a latin mobilis: mozgás szavakból) egy olyan jármű, amely képes önálló mozgásra, nem egy másik jármű vagy állat mozgatja. Vagy hétköznapi jelentésében az autó a gépkocsi, egy kereken guruló saját motorja által hajtott személyjármű. A legtöbb meghatározás olyan szabályszerűségekkel írja le mint elsősorban aszfaltútra tervezték, 1-8 utast szállíthat, jellemzően négy kerékkel rendelkezik, és felépítése a személyszállításra jobban alkalmassá teszi mint áruszállításra.[1] Mindazon által a leírások pontossága nem tökéletes, a eltérő feladatokra létre hozott számos különböző gépkocsi típus miatt.
Története[szerkesztés]
A kezdetek, az ókortól 18. századig[szerkesztés]
Az autók fejlődése az ókorban indult, a kerék feltalálásával. Párhuzamosan több kultúra, egymástól függetlenül, kezdte használni, kb. i.e. 4000-ben. Az autó eredete (ókori lovaskocsi), nem tisztázott, a legújabb elmélet szerint a mai Németország területéről származik, ahol belülről emberi erővel hajtott ostromtornyokat használtak. Kb. i.e. 100-ban Hérón Alexandriából, megalkotta az első gőzgépet. Ő csak szórakozásból csinálta, nem gondolt arra, hogy lehetne gyakorlati alkalmazása. Talán ezért is, de csak 2 évezreddel később tudták hasznosítani találmányát. Az első kocsi, melyet belülről hajtottak, és utasokat szállított a Római Birodalomban, kb. i.e. 200-ban jelent meg, de nem vált mindennapossá. Ezeket emberi erővel, rabszolgák hajtották.
A következő 1800 évről semmit nem érdemes megemlíteni, nem volt folyamat mely befolyásolta volna az autók fejlődését, köszönhetően főleg az egyház dogmáinak. Habár egy bencés barát feljegyezte gondolatát: "Egy nap majd képesek leszünk kocsit építeni, mely magától tud majd menni, semmilyen állat nem fogja húzni".
1600 körül egy holland matematikus, Simon Stevin, épített egy szélvágányt, ami szélenergia felhasználásával akár 30 embert tudott szállítani.
1674-ben Christiaan Huygens, holland fizikus, tervezte, és építette meg az első dugattyús motort. Ezt tartjuk az első belső égésű motornak, a technikai alapelvei ugyanolyan, amilyen az autóké ma is. A kocsi kerekei a mozgási energiát a kocsiban levő puskapor felrobbanásával nyerte, ahogy ma megy ez a benzinnel.
1678-ban egy jezsuita szerzetes, Ferdinand Verbiest, a kínai udvarban egy háromkerekű gőzkocsit. Ötletét rengetegen próbálták tökéletesíteni később.
A francia Denis Papen létrehozta az első gőzgépet, ami
Ebben az időben gyártott autók, nemcsak, hogy embert nem szállítottak, de még 1 méternél hosszabb távot sem voltak képesek maguktól megtenni. Ellenben a Cugnot-féle ágyúszállító gőzgéppel:
Első gépi hajtású járművek[szerkesztés]
Elsőként egy francia mérnök, Nicolas Joseph Cugnot-nak sikerült gőzhajtású járművet készítenie. Mivel ő tüzérségi katonatisztként szolgált, azt kellett megoldania, hogy a nehéz ágyúkat gyorsabban lehessen szállítani. Ehhez alapként kemény fából hatalmas, háromkerekű szerkezetet épített. Az első kerék elé óriási gőzüstöt helyezett fel. A gőz sistergéssel és fújtatással meghajtotta a járművet. Azonban az üstöt hevítő tüzet folyamatosan táplálni kellett, ezért egy fűtőembernek kellett ott állnia. Amikor Cugnot 1771-ben szerette volna bemutatni új találmányát, a gőzautó elszabadult és ledöntött egy falat. Ez volt a történelem első közúti balesete, amelyet gépi hajtású jármű okozott.
Mivel a belső égésű motor még ismeretlen volt, a gépek világát a gőz uralta. Ám egy idő után hatalmas lökést adtak a mechanizálás és az iparosodás fejlődésének az új, nagy teljesítményű gőzgépek, amelyeket a skót származású James Watt (1736-1819) fejlesztett ki.
A lehetőség, hogy kisebb gőzgépeket alkalmazzanak az utcai közlekedéshez, nem hagyta nyugodni a feltalálókat. így 1803-ban az angol származású Richard Trevithick (1771-1833) már egy olyan gőzmobilt épített, amelyet Londonban sikerrel használtak személyszállításra. Ez egy háromkerekű, hétszemélyes omnibusz volt. 1830-ban már csaknem száz ilyen gőzzel hajtott jármű közlekedett Angliában, és egy évvel később megnyitották az első gőzbusz-járatot. Bolyai Farkas Marosvásárhelyt ebben az időszakban mutatta be gőzautóját.
A londoniak egyébiránt olyan borzalmasnak tartották ezeket a az utcai gőzjárműveket, hogy rövid időn belül bevezették a "vörös zászló törvényét", amely a világ első közúti szabálya volt. Angliában 1865-től 1896-ig volt érvényben, s előírta, hogy a gőzautók előtt ötven méterrel nappal vörös zászlót, éjszaka pedig vörös lámpát kell vinnie valakinek. Az emberek ezért inkább a biztonságosabb vasúton utaztak.
Első motorok[szerkesztés]
Amikor a svájci származású Isaac de Rivaz (1752-1829) 1804-ben készített járművével jó egy métert haladt előre. Ezzel egy új technikai korszakot nyitott meg. Ugyanis a mai autómotor ősatyját hozta mozgásba. Rivaz a gőz helyett éghető gázokkal kísérletezett. Egy hengerben, amit egy szokványos kézikocsihoz rögzített, meggyújtotta az ott tárolt folyadékot. Az égés erejét egy dugattyún át elvezette. 1807. január 30-án Rivaz elnyerte "az éghető gáz vagy más anyagok robbanásának felhasználásából nyert motorerőért" szabadalmat.
Fél évszázaddal később a belga feltaláló, Jean Joseph Lenoir (1822-1900) hosszasan dolgozott Rivaz találmányán, és ennek eredményeként 1860-ban szabadalmaztatta éghető gázzal működő motorját. A magyar királyi ipari és kereskedelmi miniszter 1876-os szabadalmi okirata szerint Wessely György "kocsit talált fel Colonet néven, amely lovak segélye nélkül hajtható".
Első négyütemű motor[szerkesztés]
Elsőként a kölni származású utazó kereskedő, Nikolaus August Otto (1832-1891) jelentkezett egy alacsony fordulatszámú, belső égésű motorral. Egy korábbi találmányhoz nyúlt vissza, amelyet a francia Alphonse-Eugene Beau de Rochas már 1862-ben leírt: Ez az úgynevezett négyütemű elv.
Gyártása[szerkesztés]
Az autók régebben még kézzel, egyenként készültek, ma már futószalagokon haladnak és eközben egy fémvázra szerelik az alkatrészeket (Például az elektronikát, az üléseket, a motort, a felfüggesztéseket, stb.
Tervezése, dizájn[szerkesztés]
Üzemanyag és meghajtás technológiák[szerkesztés]
Biztonság[szerkesztés]
Alkatrészek, kiegészítők, tartozékok[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
web2auto.hu - Segítőkész webparkoló...
- Autóalkatrész.lap.hu - linkgyűjtemény
- Műszaki vizsga.lap.hu - linkgyűjtemény
- [1] Az autóelektronika és biztonsági felszerelések utóélete. Cartevő.hu
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Automobile című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben az Automobil című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Pocket Oxford Dictionary. London: Oxford University Press. ISBN 0-19-861113-7 (1976)
{{csonk-közlekedés}} {{csonk-tech}}