Szerkesztő:Szabo Tamas/Tabán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Tabán Budapest I. kerületének egyik városrésze.

Fekvése, határai[szerkesztés]

A városrész a budai Várhegy, a Gellérthegy és a Naphegy közé ékelődő, viszonylag szűk völgyben fekszik, ami ott fut ki a Duna partjára, ahol a folyó medre összeszűkül. Ma jobbára parkos területe a Gellérthegy lábától, illetve a Duna-parttól a Naphegy oldalába kúszik fel. Észak felől a Víziváros, ill. a Krisztinaváros, valamint a közéjük ékelődő Várhegy, keletről a Duna szegélyezi, délről a Dunára meredeken leszakadó Gellérthegy, délnyugatról a Gellérthegy oldalában vezető Hegyalja út, nyugatról a Naphegy határolja.

  • A Tabán határai, park, Google-Maps Satellit [[1]] - a térképen:

Története[szerkesztés]

a Tabán régi utcái a Kereszt térrel 1905 körül (Meyers Lexikon)

A védett völgy, a napsütötte hegyoldalak, a Gellérthegy lábánál fakadó hévizek, s nem utolsósorban a Duna közelsége már a neolitikum emberét is idevonzották, emlékeiket régészeti ásatások tárták fel. A kora vaskorban (Kr. e. III–I. század) lakóhelyül választották a kelta eraviszkuszok, majd birtokba vették a rómaiak, akik a IV. században, I. Valentinianus császár idején őrtornyot emeltek az itt levő fontos révátkelőhely védelme céljából, szemben a túlparti Contra-Aquincummal.

A városnegyed ma is használt neve valószínűleg a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Ez változott később Tabahonra, majd rövidült-magyarosodott Tabánra.

A magyar honfoglalás után elődeink Kis-Pest nevű települése jött létre a továbbra is fontos révátkelőnél. A tatárjárásig virágzó falu neve többször is változott, Szent Gellért város, Kelenföld, s az itt fakadó meleg vízű források után Alhévíz néven is jegyzik a középkori írásos emlékek. A tatárjáráskor elpusztult település IV. Béla várhegyi építkezéseitől kezdve megújult, ám kívül rekedve a várfalakon, Buda elővárosa lett. Mátyás király uralkodása alatt fedett folyosóval kötötték össze a palotát a Gellérthegy lábánál fakadó hőforrásokkal.

A török hódoltság alatt a lakosság elmenekült, a település azonban fejlődött: a hódítók fürdőket építettek a melegvíz-forrásokra, s dzsámikat emeltek. A XVII. század végén a meggyérült magyar lakosság mellé a Duna-parthoz közeli területre németek, az Ördög-árok partjára és a Naphegy keleti lejtőjére nagyobb számban dél-szlávok, főként szerbek települtek. Róluk kapta a városrész a Rácváros elnevezést; hajdani ittlétükre ma a Rác fürdő neve utal.

A XVIII. századra vályogházakkal, egymáshoz ragasztott, zsindellyel fedett, szegényes épületekkel szegélyezett, szabálytalan, girbe-gurba utcácskák alakultak ki. Lakosai a több évszázados hagyományokra visszatekintő szőlőműveléssel foglalkoztak, de a rendezetlen és rendkívül sűrűn beépített negyed jelentős számú iparosnak, kereskedőnek is otthont adott. Annak ellenére, hogy a Tabánt 1810-ben tűzvész pusztította, s nem kímélték az Ördög-árok árvizei sem, 1821-ben mintegy ezer házat írtak itt össze. 1849-ben, amikor megnyílt a Széchenyi lánchíd, elvesztette a révátkelőhely nyújtotta sok évszázados jelentőségét. Csatornázatlan utcái, az 1880-as években jelentkező filoxéra járvány pusztításai, majd a budai városrendezési munkálatok: a budai körút és az Erzsébet híd építése felvetették lebontásának tervét. A XIX. század és a XX. század fordulójára szórakozóhelyekkel, éttermekkel, borozókkal telt romantikus negyeddé vált, a budapesti „Montmartre”-ként is emlegetett Tabán írók, költők, művészek kedvelt helye lett. Mielőtt véglegesen megpecsételődött a sorsa, a kor irodalmi életének jeles személyiségei (Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő) szólaltak fel megmentéséért, festők ragadtak ecsetet, magánszemélyek fényképezőgépet megörökítéséért (a legjelentősebb alkotások Zórád Ernő akvarelljei).

1933–1936-ban bontották le a mai tabáni park helyén állt házsorokat, csak néhány épületet kímélt meg a „városrendezési láz”. A helyébe tervezett új városrész azonban soha nem épült fel. A Monarchia legszebb ortodox templomát, a tabáni Szent Demeter templomot a II. világháborúban találat érte, tetőzete beszakadt, 1949-ben az egyébként viszonylag épségben maradt épületet lebontották. Mára csak a török kori kupolacsarnokot is őrző Rudas és Rác fürdő, az Aranyszarvas-ház, a tabáni Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom, mellette, az Apród utcában a Virág Benedek-ház és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete, a Döbrentei utcában három és a Czakó utcában egy műemlék ház maradt ránk az egykori, legendásan romantikus hangulatú Tabánból. Jelentős része zöldterület, pihenőpark, amely popzenei fesztiváloknak is helyet ad. A területet északról lezáró, Duna-parti Ybl Miklós teret a híres építészünk, Ybl Miklós alakította ki a 19. század végén. A meglevő tárgyi, írásos és képi emlékeket a Tabán Emlékmúzeum és Dokumentációs Központ gyűjti, őrzi és mutatja be.

1945 január - a tabáni iskola vége

Németh András - Mostohafiak - magyar irodalom, II. világháború, visszaemlékezés [[2]] Magyar Elektronikus Könyvtár, "..a Tabán legfelső részén tüzelőállásba helyeztük a lövegeinket, közvetlen mögöttünk volt a Czakó utca. ... A legénység a Czakó utcai lakatlan villákban húzódott meg, szerencsétlen kimerült lovainkat pedig a kertekben helyeztük el. ... A figyelőállásunkat valamivel lejjebb, a tabáni iskolában helyeztük el. ...a parancsnokom elmondta, hogy a figyelőállást át fogja helyezni a Hegyaljai út 2. számú házba, mert az iskola nagyon kiemelkedik, föltűnő, lebombázhatják. Arról is beszélt, hogy szovjet átkelési kísérletnél, a parancs szerint, a Margit-sziget északi csücskét fogjuk lőni a váron keresztül...Időközben értesültünk arról, hogy a tabáni iskolát, ahol az előző megfigyelőhelyünk volt, láncos bomba telitalálat érte, a pincéjében mindenki meghalt. Ilyen méretű bombákkal az oroszok nem rendelkeztek, tehát világos volt előttünk, hogy az angolok hajtották végre a támadást."

1945 és 1958 között a lerombolt tabáni iskola helyett a Naphegy lakói a Krisztina Téri Iskola-ba járnak. 1958. augusztusában elkészült a volt tabáni iskola közvetlen közelében a Lisznyai utcai iskola [[3]] a Naphegyen.

Park a Tabánban[szerkesztés]

Fontosabb közterületek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]


Fényképek[szerkesztés]

Múzeumok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Budapest. 3., bőv. és átdolg. kiadás. Panoráma, Budapest, 1973
  • Somorjai Ferenc: Budapest. Panoráma, Budapest, 1994
  • Budapest Lexikon. 2., bőv. és átdolg. kiadás. II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. ISBN (összkiadás); ISBN (II. kötet)
  • Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára
  • Tersánszky Józsi Jenő: Lebontják a Tabánt. Nyugat, 1935. 11. szám
  • Vidor Miklós: Margitsziget, Tabán, gyerekkor. Új Ember, 2001. LVII. évf. 47. sz.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Légifelvételek: [[5]], [[6]]
  • Meyers Lexikon - Krisztinaváros 1905 [[7]]
  • http://epa.oszk.hu (Rózsavölgyi Gyula: A Tabán rendezése, Művészet, 1919)
  • http://nol.hu/framed/6674 (N. Kósa Judit: Panama a Tabánban)
  • www.radio.hu/index.php?cikk_id=39982 (Petőfi Rádió: Fedezzük fel a Tabánt c. műsora)
  • Tabáni Hírmondó [[8]]
  • Tabán honlap [[9]]
  • TABÁNI HELYTÖRTÉNETI GYÛJTEMÉNY [[10]] DÖBRENTEI UTCA 9. - APRÓD UTCA 10.
  • Semmelweis Orvostörténeti Múzeum [[11]]