Szerkesztő:Stamina/Allap
| Zenta (Сента, Senta) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Régió | Bácska | ||
| Körzet | Észak-bánsági | ||
| Történelmi magyar vármegye | Bács-Bodrog | ||
| Alapítás éve | 1216 | ||
| Polgármester | Pék Zoltán (VMSZ) | ||
| Irányítószám | 24400 | ||
| Körzethívószám | 24 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | Az értéket a szócikknévtérbe mozgatás után adhatod meg. | ||
| Magyar lakosság | 20 587 | ||
| Népsűrűség | 69 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 293 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Zenta weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Zenta (szerbül Senta / Сента) az egyik legrégebbi városa és községe (járás) Vajdaságnak(Szerbia), mely az Észak-bánsági körzetben terül el, noha valójában Bácska része. Ehhez a körzethez tartozik még 5 magyar település: Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Csóka, Nagykikinda és Ada. Jogilag ugyan nem számít városnak, a hétköznapi nyelvhasználat a hagyományoknak megfelelően mégis annak nevezi. Zenta város mellett a község közigazgatása alá tartozik még négy település (zárójelben a szerb elnevezés szerepel):
Azon vajdasági városok közé tartozik, ahol a magyar nemzetiségű lakosság van a többségben, ezért a vajdasági magyarság egyik fontos kulturális központja.
Földrajzi fekvése[szerkesztés]
Zenta városa a Tisza jobb partján fekszik Bácska határvonalán. A község területe kb. 293 km2. Keletről Csóka községgel határos, ahol a természetes határt a Tisza folyó képezi. Nyugaton a Csík-ér jelenti a határt Topolyával, északon pedig Magyarkanizsa és Szabadka irányában, valamint délen Ada irányában mesterségesen lettek meghúzva a határok.
Történelme[szerkesztés]
Kezdetektől a 15. századig[szerkesztés]
Zenta városa a középkor hajnalán született, annak köszönhetően, hogy ezen a területen kiváló átkelőhelye van a Tiszának. Becslések szerint 800 éve létezik. Az első írásos emlék, amelyben megemlitik a nevét egy a II. András Árpád-házi király uralkodása alatt kiállított 1216- beli oklevél. A dokumentum, mint fontos tiszai átkelőhelyet említi az akkor még Zyntharew (Zentarév) néven ismert települést. Zentarév a város történelmi elődje, területileg a mai várostól délre helyezkedett el. Ezen a területen a régmúltban számos őskori leletre, bronz- és agyagtárgyakra bukkantak. A következő történelmi adat szerint 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak birtoka volt a Tisza bal partján. Az átellenben levő oldalon keletkezett Zenta falu, mely a budai káptalan birtoka volt. Ebben az időszakban fejlődésnek indult, és a későbbiekben Dél-Magyarország fontos kereskedelmi csomópontjává lett. 1475-ben Szegeddel konfliktus alakult ki. Annak okán, hogy a zentai réven vámot szedtek azon szegedi polgároktól akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik. Azonban Szeged szabad királyi város volt, és ez alapján polgárai vámmentességet élveztek az egész ország területén. A jogsértések miatt a szegediek megtorlásképp elfoglalták Zentát és több hónapon át megszállva tartották. Báthory István országbíró a békére törekedve olyan megoldást próbált találni, mely mindkét felet kielégíti. Végül egy kétoldali megállapodás született: a szegediek elismertek bizonyos szimbolikus vámfizetési kötelezettséget, a zentaiak pedig lényegesen mérsékelték a vámtarifát. Ebben az időszakban nem mint falut említik az okiratok, hanem, mint mezővárost, volt temploma és hetipiaca is. Feltehetőleg ekkor kezdődött a budai káptalan azon törekvése, hogy Zenta szabad királyi városok rangjára, színvonalára emeltesse.
16. századtól a 18. századig[szerkesztés]
Erre sor is került, habár Mátyás király nem volt hajlandó rá, II. Ulászló 1506. február 1-jén szabad királyi várossá emelte. E kiváltságlevél fontos állomása Zenta történetének. Szabad királyi városi rangja csakhamar külsejében is kifejezésre jutott. Egy-két utcája már európai mércével volt mérhető. A kiváltságlevél birtokában a varos alig győzte befogadni a kitűnő mesteremberek és a gazdag kereskedők hadát. A város rohamos fejlődésének a Dózsa György-féle parasztfelkelés okozza az első törését. Majd ezután a mohácsi tragédia megpecsételte a város sorsát. A török hadak lerombolták a várost, lakóit pedig elhurcolták. A magyar lakossága helyére szerbek települtek.
A XVII. század első évtizedében 6-700 lelket számlált a község. A török uralom alatt jelentéktelen helynek számított, azonban egész Európa számára ismertté vált a neve, amikor határában 1697. szeptember 11-én lezajlott a zentai csata, amelyben Savoyai Jenő herceg tönkreverte II. Musztafa szultánnak a Tiszán átkelő török seregét. A Savoyai által vezetett egyesült keresztény hadak zentai győzelme világtörténelmi jelentőségű volt, ugyanis ezzel a győzelemmel sikerült visszaszorítani az Oszmán Birodalmat a Duna alatti területekre, ennek köszönhetően szabadult fel majdnem egész Magyarország az oszmán fennhatóság alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, mellyel lezárult a törökök közép-európai térhódítása. A nagy győzelem azonban a város pusztulását is jelentette.
A 18. századtól a 20. századig[szerkesztés]
1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtották a várost, mert a bécsi háborús rendelet utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak. 1715-ben VI. Károly császár harmincadhivatalt létesített a községben, ám a város nem hozta várt jövedelmet. 1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatta a Tiszamentét, és nagy gazdasági kedvezményekben részesítette az itt élőket, és az ide települni szándékozókat.
1769-ben nagy tűzvész pusztította el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheverte. Majd 1774-ben újabb oklevelet kapott a város az uralkodótól.
1848-ban Magyarországot eláruló, hátba támadó szerb martalócok magyar öregembereket, asszonyokat, gyermekeket mészároltak le. A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát 2000-2800 főre becsülik. Az áldozatok levágott fejeiből gúlát építettek a Jézus Szíve templom előtt.
1889-ban megnyílt a Szabadka-Horgos-Zenta-Becse, illetve a Szabadka-Zenta vasútvonal, így a város is bekapcsolódott az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe. Az 1890-es évek elején a zentai járáshoz 4 község tartozott 42 ezer lakossal, magának a városnak kb. 26 ezer lakosa volt, közülük 23 ezer magyar, 2200 szerb, 1200 izraelita. 1910-ben 29 666 lakosából 27 221 magyar, 2020 szerb és 177 német volt. 1911-ben leégett a Városháza és a nagytemplom. A város új, monumentális Városházát építtetett, ugyanakkor több jelentős, művészi stílusú épület is épült. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
Zenta az I. világháborúban[szerkesztés]
- 1918. november 16.-án sikerül a szerb csapatoknak megszállni Zentát. Ezt követően megkezdődik a helyi hatalom átszervezése. A közigazgatási teendőket a szerb ún. Nemzeti bizottság látja el.
- 1919. januárjában a szerbek parancsnoka körlevél illetve plakát formájában adja tudtára a zentai lakosságnak az új rend elvárásait és elképzeléseit.
- 1922-ben Zentán alakul meg az országos Magyar Párt.
(A város számára igen megterhelő volt a két világháború közt eltelt idő, inkább hanyatlott, mint sem, hogy a korábbihoz hasonló kibontakozásra tegyen szert. Iskoláit beszüntették, Gimnáziumát pedig 4 osztályra fokozták.)
Zenta a II. világhaborúban[szerkesztés]
- 1941. április 12.-én megkezdődött az Első magyar gépesített hadosztály egységeinek bevonulása és ezzel együtt a város felszabadulása.
- 1944. november 9-én este 64 zentai polgárt végeztek ki a szerbek.
A II. világhaború után[szerkesztés]
1945-ben a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasághoz (ami 1963 után a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nevet viselte), azon belül a Szerb Szocialista Népköztársasághoz kerül. 1974-ben hozzák létre Vajdaság Szocialista Autonóm Tartományt, melynek területén Zenta is található. 1991-től az ún. Kis-Jugoszlávia (Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) része. Ez év november 5-én egy nagyobb háborúellenes tüntetésre kerül sor a városban. 2002-től az ország neve: Szerbia és Montenegró Államközösség. 2006-ban Montenegró is függetlenedett, azóta a város a Szerb Köztársaság része.
Galéria a történelmi levéltárból[szerkesztés]
-
Katonai elbocsátó levél Rövid András zentai lakosnak, több mint nyolc év katonai szolgálatáért 1868. -
III. Ferdinánd nemesi oklevele a felvidéki Groczky Ábrahámnak és családjának, 1651 -
Mária Terézia adománylevele Zentának, amely vásár- és piactartásra jogosítja fel a várost, 1751.
Nevének eredete[szerkesztés]
Több álláspont létezik a város nevének eredetével kapcsolatban.
Egyesek szerint a magyar szent melléknévből származik. Mások úgy gondolják, a régi Scente női személynévből ered.
A harmadik vélemény arra alapoz, hogy IX. században a Tisza jobb partján helyezkedett el Csongrád és Óbecse között a Szente-Magócs nemzetség szállásterülete, és innen kaphatta nevét a település is.
Levéltárban fellelhető névváltozatai:
- Szenta
- Zentha
- Szinta
- Zyntharew
- Portus Zyntha
- Civitas Zyntha
- Zenderev
Cimere, pecsétje[szerkesztés]
II. Ulászló 1506. február 1-én bocsátott ki oklevelet Zentának amellyel megadta Szeged összes kiváltságait. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: Kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsege hal, fejükkel egymásnak ellentétesen állítva, a kulcsok fölött egy-egy virágzó kalász. A pecsétet a következő körirattal látta el: Sigillum Civitatis Zyntha.
Népesség[szerkesztés]
A község népessége 2002-ben 25.568 fő, melyből 20.587 (80,6%) fő magyar, 2.739 (10,71%) szerb, 581 (2,27%) roma, 392 (1,53%) jugoszláv nemzetiségűnek vallotta magát. A község valamennyi települése magyar többségű.
2002-ben Zenta város 20.302 lakosából 15.860 (78,12%) magyar, 2655 (13,08%) szerb, 373 (1,84%) jugoszláv, 235 (1,16%) cigány, 118 (0,58%) montenegrói, 78 (0,38%) horvát, 57 (0,28%) albán volt.
Gazdaság[szerkesztés]
A kezdetekben a jó termőföldeknek, a Tisza közelségének, árterületeinek, valamint a legelőnek kiválóan alkalmas határterületeknek köszönhetően elsősorban mezőgazdaságból élt a lakosság. A XVIII. században az állattenyésztés dominál a földműveléssel szemben. Az 1770-es években élénk bőr- és gyapjúkereskedelem folyik. A napóleoni háborúk következtében jelentős mértékben megnő a kereslet a mezőgazdasági termények, főként a gabona iránt. Mind a tiszai, mind a tavi halászat jelentős szerepet kapott. 1766 és 1769 között a tiszai halászat joga Zenta mezővárost illette.
A céhek a XVIII. század végén és a XIX. század végén élték újravirágzásukat a mezővárosokban, így Zentán is. Az iparnak fejlődéséhez nagyban hozzájárult a város vásártartási joga. 1776-ban Mária Terézia jóváhagyta a zentai szűcsök, szabók és csizmadiák céhszabályzatát a bajai leánycéheként. Ebben az időszakban egyre több árufelesleg keletkezik, ennek köszönhetően a város gazdasága kezdte elveszíteni önellátó jellegét. Ráadásul egyre nagyobb a kereslet olyan árucikkek iránt, amelyek előállítására helyben nem kerülhetett sor. Mindez fellendítette a kereskedelmet. Az orosz gabona kiszorította a nemzetközi piacról a magyart, ezért leginkább az örökös tartományoknak állították elő a gabonát Zentán is.
A búzatermelés egyeduralmát még az egyre népszerűbb kukoricáé sem törte meg. 1804 és 1840 között 19 száraz- és 18 vízimalom működött a városban. Akkoriban csatlakozott Zenta a selyemhernyó-termesztési mozgalomhoz. Az udvarokon, utcákon megjelennek az eperfák, a déli részen kialakul az Epreskert, melynek gondozására a város elöljárósága külön kertészt rendelt. A 1820-as évektől nem csak eperfa, hanem különböző gyümölcsfajták nemesítése is feladata lesz a kertésznek. Mindez a pálinka előállítására is igen kedvezően hat.
Egy 1805-ös rendelet engedélyezte a különböző szakmákat tömörítő céheket. Olyan szakmák művelői kapták meg a céhszabadalmat, amelyek elsősorban a paraszttársadalom szükségleteit voltak hivatottak kielégíteni. Az 1830-as évekre 30 év alatt megfeleződött az iparosműhelyek száma. Az iparosok inkább földekbe fektetne be, mintsem műhelyük bővítésébe.
A század elején rohamosan nő a kereskedők, azon belül is a nagykereskedők száma. A város nem akadályozza letelepülésüket, hogy ezáltal előlendítse a gazdaságot. Harcba száll az elvesztett révjogért is, amit a csókai uradalom birtokosa, a Marcibányi család tart tényleges hatalma alatt. Zenta a révjogért cserébe híd építését ígéri. 1836-ban Ada is mezőváros lesz, a versenynek pedig jótékony hatása van gazdasági fejlődésre.
Iskolák[szerkesztés]
Általános iskolák[szerkesztés]
- A Stevan Sremac Általános Iskola több településen működik :
- November 11. munkaegység, Zenta
- Emlékiskola munkaegység, Zenta
- Thurzó Lajos munkaegység, Zenta
- Csokonai Vitéz Mihály munkaegység, Felsőhegy
- Tömörkény István munkaegység, Tornyos -kihelyezett tagozatokkal Kevin és Bogarason.
Középiskolák[szerkesztés]
- Gimnázium:
- általános szak
- társadalomtudományi szak
A Zentai Gimnázium 1867 óta létezik. Azóta többször is profilt váltott: Algimnázium, középfokú szakirányú oktatás. 1990-ben ismét megnyílnak a természettudományi és nyelvi gimnáziumi szakok, melyeket 1991/92-es tanévtől általános szakra cseréltek. 1992-től állami tulajdonban van. 2008-ban pedig újból megnyílt a társadalomtudományi szakirány is.
- Közgazdasági -kereskedelmi Középiskola:
- közgazdasági technikus (4 éves, magyarul is)
- kereskedő (3 éves, magyarul is)
- Egészségügyi Középiskola
- egészségügyi nővér (4 éves, magyarul is)
- fizioterapeuta (4 éves, csak magyarul)
- Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium
- matematikai szak
- képzőművészeti szak
Főiskolák, egyetemi karok[szerkesztés]
Zentán működik a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Határon Túli Levelező Tagozata. Itt kertészmérnöki szakon folyik az oktatás magyar nyelven.
Temetők a múltban és most[szerkesztés]
Középkori és török kori temetők[szerkesztés]
Zenta város területén több török temető is létezett. Számos történet kering arról, hogy azokon a területeken, ahol a történészek szerint a múltban a török temetkezett, építkezés során emberi maradványokat és tárgyakat találtak. Ilyen városrész mai Tópart utca eleje, mivel török sírokat a Tóparton találták. Ezenkívül egy középkori temetőről is tudomást szereztek a városlakók, mely 200 méterre a mai hídtól helyezkedett el. Zenta a hatalmas temetőre való tekintettel feltehetőleg igen csak népes város volt.
A határőrvidék-korabeli temetők 1769-ig[szerkesztés]
A határőrvidék időszaka 1702-től 1751-ig tartott. Ebben az időben a "felújított" török sánchoz dél felől újabb árkolással védett palánka kapcsolódott. A granicsárkori temető a mai Dositelj Obradović utca környékére helyezhető, ami a felső és az alsó sánc közötti részt ölelte fel. Tehát a mezőváros központjában temetők vannak, ugyanis közismert tény, hogy a Szent Mihály pravoszláv templom kertje szintén temetőként szolgált ebben az időben. Maga a szerb templom szentélye alatt kripta-sírbolt helyezkedett el, ahová az 1870-es évekig a szerb papokat (pópákat) és az előkelőbb szerb patrícius családokat temették. 1923-ban ezt betemették, mivel egy földrengés megrongálta az épületet, a hamvakat pedig a szerb temetőbe helyezték át.
A Felsővárosi temető[szerkesztés]
Az Alsóvárosi (Szent Anna) temető[szerkesztés]
A pravoszláv temető[szerkesztés]
A zsidótemető[szerkesztés]
Felsőhegyi temető[szerkesztés]
Tornyosi temető[szerkesztés]
Templomok[szerkesztés]
Zenta község 9 templommal büszkélkedhet. Ebből 6 a városban, 3 pedig a községhez tartozó falvakban (Felsőhegy, Tornyos és Kevi) található. Nyolc közülük katolikus, ahol az istentisztelet nyelve magyar. A város és a község egyetlen ortodox templomában a szertartások szerb nyelven zajlanak.
A Szent István-templom[szerkesztés]
A város egykori legnagyobb temploma, melyet Szent István tiszteletére szenteltek, 1770-ben épült, de az 1911-es tűzvészben a városházával együtt leégett. Míg a régi városháza helyett új, nagyobb épületet emeltek, a templom újjáépítési kísérletei kudarcba fulladtak. A világháború ellehetetlenítette, a délszláv állam pedig megtiltotta a magyarok első királyáról elnevezett katolikus templom újraemelését. A mai Szent István-templom méreteit tekintve inkább kápolna, mégis templomi ranggal rendelkezik, hogy a nagytemplom jelképes utódjaként működhessen.
A kápolna épülete az ún. plébániapalota neobarokk és neoreneszánsz stílusban épült 1907 és 1909 között. Az épület otthont ad még a városi múzeumnak is.
A többi katolikus templom[szerkesztés]
A ma is álló legnagyobb katolikus templom a Jézus Szent Szíve (röviden Jézus Szíve). 1895-ben épül neogótikus stílusban, 1906-ban szentelik fel, majd 1961-ben fel is újítják.
A szintén neogótikus Páduai Szent Antal-templomot 1910-ben, a Szent Ferenc-templomot pedig 1939-ben építik fel. A Kisded Jézusról elnevezett Szent Teréz Zenta legkisebb temploma, 1929-ben nyitották meg.
A felsőhegyi Szent József, a munkás 1890-ben épült, és 1892-ben szentelték fel. Így ez a község legrégebbi katolikus temploma. Az 1906-ban épült tornyosi Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya és az 1900-ban épült kevi Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya az előbbiekben felsoroltakkal szemben nem a zentai esperességhez tartoznak, hanem a topolyaihoz. A közigazgatásilag Magyarkanizsa községhez tartozó Adorján plébániája (Sarlós Boldogasszony) viszont a zentai esperesség része.
Az épülő Szent Teréz[szerkesztés]
A zentai csata 300. évfordulója alkalmából 1997-ben újabb katolikus templom építésébe fogtak a városban. Lisieux-i Szent Teréz halálának centenáriuma csak néhány nappal tolódott el a csata évfordulójától, ezért az épülő nagytemplomot is neki szentelték. Zenta legtöbb katolikus hívet számláló és legszegényebb részén emelik a templomot, ahol régebben csak egy kápolna állt.
A két említett évforduló mellett egy harmadik is okot adott az építkezés megkezdésére. István 997-ben lett fejedelem, és a koronázás ezeréves évfordulója is közeledett. Szimbolikájában az ezeréves magyar államra, és a magyar nemzeti összetartozásra hívatott emlékeztetni, a három kupola a magyar címerben található hármashalomra utal a kettőskereszttel a, sőt a magyar országalma is feltűnhet a szemlélőnek. Ezzel egyúttal a fel nem épült Szent István-templomot is pótolni rendeltetett.
A "szerb templom"[szerkesztés]
A görögkeleti Szent Mihály Arkangyal-templom 1762 környékén épült barokk stílusban. A Szerb Pravoszláv Egyház tulajdona. A régebbi ikonokat (két kép, két freskó) Jovan Isailović festette 1782-ben, az újabbak pedig a romantikus Pavle Simić alkotásai, melyek 1859 és 1862 között készültek.
Emlékművek[szerkesztés]
A zentai csata emlékműve[szerkesztés]
Az első emlékmű 1895-ben készült a honfoglalás ezeréves évfordulója valamint Ferenc József látogatása alkalmából. Ez hamar tönkrement, és a csata jelentőségéhez képest amúgy is túl egyszerűnek bizonyult. A város rendelt egy hatalmas Savoyai Jenő-lovasszobrot, ez azonban sosem érkezett Zentára, azóta is a budai várban látható. A királyi Jugoszlávia idején elmaradt mind az ünneplés, mind a felújítás. Erre csak 1942-ben Bácska visszatérése után egy évvel került sor. A második világégés után újból a most már szocialista délszláv államhoz került városban sem volt helye a nyilvános megemlékezésnek. A 90-es évek elején a korábban az Eugen-szigeten lévő emlékművet áthozzák a Homok-lakótelep mellé. Ekkortól kezdik ünnepelni a város napjaként szeptember 11-ét. A 300. évfordulóra pedig ezen a helyen emelték a ma is álló új emlékművet.
A magyar áldozatok emlékművei[szerkesztés]
A városban három emlékművet emeltek a különböző történelmi események helyi magyar áldozatainak. Egy közülük az 1848-49-es történések, kettő pedig az 1944-es délvidéki vérengzések halottjainak állít emléket. A 48-as emlékmű a Felsővárosi temetőben található. Az 1889-es vasútépítéskor felásták a 49-es sáncokat, és az ott talált maradványokat tömegsírban helyezték el, ahová később az emlékművet emelték. A szabadságharcnak rengeteg (vagy kétezer) polgári áldozata is volt. Az elesett szerbeknek a pravoszláv temető kápolnája állít emléket.
A 1944-es magyar polgári áldozatok első emlékműve szintén a Felsővárosi temetőben épült közvetlenül a 48-asoké mellett. Erre a gyilkosságok ötvenéves évfordulóján került sor 1994-ben. Az alkotáson megtalálható a leölt személyek névsora, melyet a 65 nevet tartalmazó halállistáról másoltak át, ám egyesek szerint az áldozatok száma 90 körül lehet. Az emlékművet először kivégzések helyszínén, a híd mellett képzelték el, ahol 2007-ben fel is állították a Recskó Béla által készített kopjafát. A holtesteket egykor a közelben ásták ki. A megemlékezések hagyományosan halottak napján a temetőben, november 9-én (a gyilkosságok évfordulóján) pedig a hídnál.
Szobrok[szerkesztés]
Zentán két nagyobb szobor található, emellett számos kisebb mellszobor szerte a városban, melyek híres szülötteit ábrázolják. Nepomuki Szent János impozáns szobrát az egykor róla elnevezett téren (ma Joca Vujić tér) állították fel. 2006. szeptember 11-én pedig Zenta szabad királyi várossá válásának 500. évfordulója alkalmából emelték a Révészt ábrázoló szobrot a Tisza-parton. Az avatáson jelen volt és beszédet is mondott Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő.
Szórakozóhelyek[szerkesztés]
Hires emberek[szerkesztés]
- Itt született 1864. november 6-án Lovászy Márton politikus, újságíró, a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke, vallás- és közoktatási, majd külügyminiszter.
- Itt született 1868. május 21-én Bugárszky István kémikus az MTA levelező tagja.
- Itt született Fekete Mihály magyar-izraeli matematikus.
- Itt született Andruskó Károly festőművész.
Testvérvárosok[szerkesztés]
Budapest I. kerülete, Budavári Önkormányzat, Magyarország- Dabas, Magyarország
Dunaszerdahely, Szlovákia- Gödöllő, Magyarország (baráti önkormányzat)
- Hódmezővásárhely, Magyarország
Kranj, Szlovénia
Medijana – Niš városi község, Szerbia
Munkács, Ukrajna (baráti önkormányzat)
Székelykeresztúr, Románia- Törökszentmiklós, Magyarország
- Csorvás, Magyarország - Felsőhegy testvérfaluja
- Dunaszentgyörgy, Magyarország - Tornyos testvérvárosa
