Szerkesztő:Raczrobert/Német építészet
Németországnak jelentős és sokoldalú hagyománya van az építészet területén. Ez a cikk áttekintést nyújt a német építészet történetéről és jelenéről, példaszerüen felsorolva jellgzetes és ismert építményeket.
A német építészet egyik jellegzetessége egy kifejezett regionális tagozódás, amelynek oka részben az ország évszázados szétdaraboltsága kisebb hercegségekre, királyságokra. A kialakult kép nagyon heterogén, az építészeti különbségeket részben városról városra és faluról falura nyomon követhetjük és az oka annak, hogy a mai Németországban különösen gazdag építészeti örökségekben.
Németország építészete természetszerűleg szorosan kapcsolódik a szomszédos országokéhoz illetve más európai államokéhoz is. Az építészeti stílusok határai szinte soha nem állnak meg az államhatároknál, különösen nem az államok mai határainál, ezért építészettörténeti szempontból nem beszélhetünk "német építészetről", de még csak németországi építészetröl sem. Az építészet mindig határokon átívelő eszköz, amely kultúrkört összetart és így egyben szimbolizál(hat). így például a közép-Európában vándorló Bauhütten a középkorban a barokk-építészetben a Würzburgi rezidencia és így nagyobb mértékben ráadásul a mai vernetzten welt, amelyben építészek és különösen a világhírü és nemzetközileg tevékeny sztár-építészek a stílusfejlődést alapjában véve az egész világon, globálisan alakítják az épületek, egész városok és tájak képét. Az építészet is része a globalizációnak.
A római birodalom időszámításunk elején a mai Német Szövetségi Köztársaság déli részére kiterjedt ki. A Kr.u. 100 - 150 között létrehozott római megerősített határvonal,a Limes németországi szakasza még ma is megvan. Hadi épületeken kívül úgymint őrtornyok és táborok a rómaiak fürdőket, hidakat és amfiteátrumokat is építettek. A kor egyik jelentős városik központja Trier volt, ahol ma többek között a Porta Nigra, a valószínűleg legjobb állapotban fennmaradt római városkapu, különböző fürdök maradványai, egy római kori híd és az újra felépített Konstantin-bazilika. A rómaiak kivonulásával egy csapásra megszűnt városi kultúra, a germánoktól ebből az időből nem maradt ránk semmi féle építmény, hisz fából építkeztek.
Román stílus előtt
Nagy Károly idején nagyjából Kr.u. 800 körül épült Aachenben a Pfalzkapelle, ma az aacheni dóm része, amely bizánci mintára épült; ezen kívül Reichenau szigetén létesült kolostor temploma, valamint a lorschi kapucsarnok a korai 9. századból, amely különösen szép példája a fennmaradt karoling korabeli épületeknek Németországban.
Egy épülte, amely több építészettörténész szerint a román stílus előkészítője, amely Németországban kb. 1030-ban kezdődött, a hildesheimi Szent Mihály Kolostortemplom (1010 - 1033)
A Szövetségi Köztársaság legjelentősebb román stílusú építménye a dóm Speyerben. Több fázisban épült 1030-tól fogva, és a 11. században a keresztény világ legnagyobb építménye volt, a Salierek építészeti hatalmi szimbóluma.
A wormsi dóm és a mainzi dóm a román stílusú építészet szintén gyakran idézett példái.
A román stílusú építőművészet tanulságai/bizonyítékai/példái az ország egész területén találhatóak, mert ebben az idöben sok templomot és kolostort alapítottak. In Sachsen-Anhalt található az ún. Straße der Romanik (A román építészet útja), melynek építményei pl. a limburgi dóm, a bacharachi plébániatemplom gyakran színesek. Kiemelkedö jelentösége van a quedlinburgi Szent Servatius teplomnak, a lübecki dómnak, a braunschweigi dómnak, a trieri dómnak és a bambergi dómnak, amelynek az utolsó építési fázisa már a gótika idejében volt. érdemes megtekinteni a maulbronni kolostor, amly a ciszerciek építőművészetének kiemelkedő példája. Az épületcsoport a Kr. u. 12 és 15. század között keletkezett ezért gótikus részei is vannak. A 11. században kezdtek el építeni számtalan várat, így pl. a nürnbergi várat és a wart várát, később mindkettőt gótikus stílusban bővítették.
Gótika[szerkesztés]
A gótika Franciaországból indult hódítóútjára, az első gótikus templomokat Németországban kb. 1230-tól építették, például a trieri miasszonyunktemplom (kb. 1233 - 1283)és a Liebfrauenkirche (Trier), zusammen mit der Elisabethkirche in Marburg die älteste gotische Kirche auf deutschem Boden, ab 1230. A freiburgi székesegyház, amelyet 1200 körül kezdtek építeni, autentikus gótikus toronysisakja van, amelyet kb. 1340-ben fejeztek be. A székesegyház maga a gótika egyik kiemelkedő németországi képviselője.
A templomok és dómok hosszú építési ideje, amelyeket építőpáholyokba szerveződött kézművesek építettek, számtalan ismert és jelentős épületet csak a 19. század folyamán fejeztek be, amikor a gótikus stílus a romantika keretében ill. a historizmus jegyében megint divatos lett. Igaz ez mindenekelőtt a kölni dómra, amely a milánói dóm után a világ második legnagyobb gótikus katedrálisa, és amelyet évszázadokig tartó szünet után az újra felfedezett gótika korabeli építési tervek alapján fejeztek be. Az ulmi székesegyház szintén először nagyon hosszú szünet után épült újra tovább ill, készült el csak a 19. század végén, 161, 5 méter magas tornya 1890-re készült el - máig ez a világ legmagasabb tornya.
A Balti-tenger vidékén az ún. téglagótika volt elterjedve. Olyan városok mint Lübeck, Rostock, Wismar,Stralsund és Greifswald jellegzetes képviselői ennek a regionális variánsnak. Mivel a partvidéken csak alig voltak kőfejtők, nagy épületekhez is téglát kellett százezer számra kellett téglát égetni. Azáltal, hogy maga az építési alapanyag is emberi kéz terméke, még több lehetőség volt a saját formanyelv kialakítására, és színesebbé is tette a templomokat. Példaként sok észak-német templom számára a Szent Mária-templom szolgált Lübeckben, amely 1200 és 1350 között épült.
A gótika korszakában a templomok mellett igény volt még céhközpontok/házak, valamint városházákra is, a feltörkevő polgárság jele. Egyik kiemelkedő és híres példája a stralsundi városháza (1350 körül) valamint a brémai városháza (1410 körül), amelynek homlokzatát viszont a reneszánsz idején átalakították. Különös példája a gótkius profán építészetnek a münsteri történelmi városháza, amelyet újra fölépítettek és eredetileg 1350-böl származik.
Lakóházak ebböl az időből elsősorban Fachwerkbauten voltak, ma is jellegzetes atmoszférát kölcsönöz Goslarnak és Quedlinburgnak. Quedlinburgban található Németország egyik legrégebbi ilyen épülete a 14. századból, ebben ma az ezzel az építészeti technológiával foglalkozó múzeum található.
Reneszánsz és manierizmus[szerkesztés]
Mivel a német építömesterek sem Olaszországban nem jártak sem az ókor építészetét nem ismerték/látták, ezért a 16. század olasz reneszánsza német kezek között eleinte teljes félreértés lesz. [1] Mintakönyvekböl átveszik a lombárd és velencei korareneszánsz díszítést. Ezzel borítják be a homlokzatokat, a gótikus lépcsö
die gotischen Treppengiebel mit Voluten verschleift und „manieristisch-antikisierendes Gekröse“[1] aus Stein verwendet. So entsteht in Deutschland des 16. Jahrhunderts eine bürgerliche „Lego-Antike“[1] mit einer kleinteiligen Elemente-Sammlung, deren Einzelförmchen angeklebt wirken. Der Anschluss an die italienische Renaissance gelingt bei den Schloßbauten in Dresden, Berlin, Torgau, Brieg und bei der Münchner Kirche St. Michael, wo jedoch oft nur das Ornament überwiegt. In Deutschland entwickelt sich parallel zur italienischen Spätrenaissance bis 1650 auch eine bewusst antiklassische Architektur, der Manierismus. Manieristische Darstellungen, Labyrinth, Kugel, Ei, Würfel (Hieronymus Bosch) weisen auf den Surrealismus des 20. Jahrhunderts hin. Merkmal des Manierismus in Deutschland ist die Dekoration der nordischen Renaissance, geprägt durch den nach den Niederländer Cornelis Floris benannten Florisstil. In Nordeuropa, insbesondere in Deutschland, schmücken nun Beschlag-, Roll-, Knorpel- und Ohrmuschelwerk, Obelisken und Voluten die Giebel der Gebäude und bilden das „Schweifwerk“.
Als die Fugger 1509 ihre Familienkapelle in der Augsburger St. Anna Kirche im „italienischen Stil“ gestalten ließen, bereiteten sie der italienischen Renaissance in Deutschland den Boden. Augsburg, die Handelsstadt, war in dieser Zeit eine der bedeutendsten Metropolen in Europa. Über die Handelsverbindungen wurde auch ein Stück italienischer Kultur importiert. Allerdings konnte sich die Renaissance, die dann um 1520 in Deutschland Fuß fasste, durch die politischen Bedingungen der Zeit nicht wirklich gut im Lande ausbreiten. Deutschland war in zahlreiche Fürstentümer zersplittert, die Bürger hatten meist wenige Rechte und bewaffnete Konflikte, vor allem die Religionskonflikte im Zuge der Reformation, sorgten dafür, dass weite Landstriche quasi unterentwickelt blieben. Manche Fürsten förderten allerdings die „moderne Kunst“, als solche verstand man die Renaissance, etwa in Torgau, in Aschaffenburg – die Johannesburg – oder in Landshut. In Landshut steht mit der Landshuter Stadtresidenz ein sehr authentischer, weil von italienischen Handwerksmeistern erbauter Renaissance-Bau. Als bedeutender Renaissancebau nördlich der Alpen gilt auch St. Michael in München (Baubeginn ca. 1581). Das Augsburger Rathaus ist ebenfalls ein bedeutender Renaissancebau, er wurde allerdings erst spät, zwischen 1614 und 1620, vom Augsburger Baumeister Elias Holl errichtet.
Ein Beispiel für Renaissancebaukunst mit „niederländischen Einflüssen“[1] ist das Heidelberger Schloss. Beispiele für die niederländische Renaissance sind in Niedersachsen und Nordrhein-Westfalen zu finden, wo im Bereich der Weser zahlreiche Schlösser und Herrensitze im Stil der Weserrenaissance entstanden sind. Ein hervorragendes Stadtbild im Stil der Renaissance haben die Städte Hameln und Lemgo. In Wolfenbüttel sind das Schloss der Welfen sowie die evangelische Stadtkirche Beatae-Maria-Virginis als besondere Beispiele der Renaissance erwähnenswert.
In Thüringen und Sachsen sind viele Kirchen und Schlösser im Stil der Renaissance erbaut worden. So zum Beispiel die Wilhelmsburg mit Schlosskapelle in Schmalkalden, die Stadtkirche von Rudolstadt, das Schloss in Gotha, das Rathaus in Leipzig, das Innere des Chorraums das Freiberger Domes, das Schloss in Dresden oder der Schönhof in Görlitz. In Norddeutschland sind das Güstrower Schloss sowie die besonders reiche Innenausstattung der Stralsunder Nikolaikirche von Interesse.