Szerkesztő:Ogodej/Átírásokról

Az átírások idegen írásrendszerről latinra mindig is olyan neuralgikus pont volt a WP-n, amin időnként érzelmektől sem mentesen fellángol a vita. Mivel elég sok nyelvből írok át, sok vitám is volt (van) a témában, úgy vélem, egyszer higgadtan, egymás érveit valóban átgondolva érdemes erről beszélni. Annak kapcsán mondom ezt, hogy nemrég szóba került a téma itt, ahol elhangzott, hogy bebetonozott álláspontok mentén döntünk átírási kérdésekben, netán azonosulva az Akadémia úgymond “gőg”jével, talán még az is felmerülhet, hogy valami kacagányos, magyarkodós, népnemzeti büszkeségből ragaszkodunk a magyaros átírásokhoz, és ezek alapján gyártunk irányelveket arab, kínai, japán, hindi, bengáli stb. nyelvekhez. Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, a magyaros átírás természetes és logikus, egyszerű, érthető és (néhány kivételtől eltekintve) az egyetlen széles körben elfogadható megoldás. Egyetlen lényeges hátulütője van: kell valaki, aki nagy biztonsággal képes az átírási irányelveinket használni. Mindenek előtt azonban érdemes átolvasni Az úgynevezett népszerűsítő átírás elleni közkeletű érvek és cáfolataik szakaszt, mivel az alábbiakban ezeket már nem fogom elismételni. Ezt kiegészítem még a következő ellenérvekkel, mivel ezek többször felmerültek már, és vélhetően nagy népszerűségnek örvendenek:

• „...az illető megérdemli, hogy megmondhassa: ez a nevem, latin betűkkel így kell leírni.” Válasz: Igen, de legyünk pontosak, latin betűkkel, angol átírásban vagy angolosan így kell leírni, mondja az illető, és szerintem is joggal várja el, hogy az angol nyelvű tudományos publikációkban így emlegessék. Ezen a Wikipédia nem is kíván változtatni, mint ahogy azt sem kívánja befolyásolni, hogy más wikipédiák milyen átírással hivatkozzanak erre a személyre. Ugye itt épp a magyar átírásról beszélünk, nem az angolról.

• „Puduccseritől Csandraszekáránig van egy csomó hely meg ember meg dolog, amiről többet lehet a világban olvasni Pondicherry meg Chandrasekaran néven. Egyszerűen praktikusabb volna, ha az olvasó a magyar Wikipédián is olyan néven látná ezeket a dolgokat, mint ahogy a rendelkezésre álló irodalom 95 százalékában láthatja.” Válasz: a rendelkezésre álló magyar nyelvű irodalom döntő többsége magyaros átírásban közli az idegen írásrendszerű nevek többségét, sőt egyre inkább alkalmazzák a magyaros írásmódot. Tendencia, hogy elhagyják az angolos elnevezéseket és átírásokat, így az olvasó rögtön tudja a kiejtést is, nem szükséges angolról átfordítani. Előttem van 10-15 komolyabb mű Indiáról, amiknek egy része a tudományos átírást használja (IAST) más része a magyarosat. Az ismeretterjesztők és útikönyvek is már inkább magyarost használnak. Angolos szinte egy sincs. A rendelkezésre álló angol szakirodalom nem fog attól változni, ha mi is a magyar nyelvre írunk át.

• „Az angol hivatalos nyelv Indiában és Pakisztánban is, de mi ennek dacára következetesen a helyi nyelvi alakokból írjuk át a tulajdonneveket.” Válasz: Az angol u.n. közvetítő nyelv Indiában, mivel sok a nyelv, és a közös közigazgatás megköveteli, hogy az emberek megértsék egymást és nem pedig hivatalos nyelv, mint például Svájcban a német vagy rétoromán. Az alsóbb szintű bíróságokon nem fogadnak be angol nyelvű beadványokat (ez azért van így, mert a mintegy egymilliárd ember nagy része továbbra sem beszél angolul, csak a helyi nyelveken), a felsőbb szintű, tehát szövetségi döntést igénylő bíróságok és közigazgatási egységek azonban befogadnak angolt is. Volt arra próbálkozás, hogy a gyarmati időkre emlékeztető angol nyelvet a hindire váltsák, de ez – érthetően – a túlnyomóan dravida nyelvű déli régiók ellenállásán megbukott. Az angol nyelv kitüntetett szerepe ellen jelentős mozgalmak indultak egyébként nemcsak Indiában, hanem Burmában, Bangladesben ( különben Mexikóban Franciaországban Kanadában, Németországban is, persze egészen más okokból). Ennek jegyében változott a Bombay Mumbaira nem is olyan régen.

• „A Keleti nevek magyar helyesírása elavult (A KNMH 1981-es).” Válasz:Ez annyiban igaz, hogy vannak közszavak és tulajdonnevek, amik lassan honosodnak, másokat meg átneveznek, például Calcutta (angolos) Kalkutta (magyaros), Kolkata (hindi), ám ez nagyon lassú folyamat és csaknem mindig az eredeti magyaros átírás szerint, pl. Siva, Visnu Különbséget kell tenni azonban, hogy mi az ami honosodik, egy név írása, vagy a kiejtése? Honosodottnak tekinthető-e az, hogy átveszünk angol írásmódot és mi is úgy emlegetjük? Vagy legyünk hűek az átírási irányelveinkhez és a kiejtés szerinti írásmódot kövessük? Pl. Többet találkozunk a sajtóban a Khomeini írásmóddal, mint a Homeinivel, nálunk ez utóbbi a cikk címe. De Khaldún esetében már ettől eltértünk a Haldúnnal szemben, tehát itt sem vagyunk következetesek, pedig annak kellene lenni, az arabban nincsen Kh betű, csak egy olyan hang, amit ezzel jelölnek. Hogyan döntjük el, hogy mi honosodott? A helyesírási szabálygyűjtemények, a google-teszt?

Úgy gondolom, hogy ha az Indiai köznevek és tulajdonnevek esetén áttérnénk az angol nyelvű átírásra, csak akkor tudnánk a helyes kiejtést, ha hallanánk valahol valakit angol nyelven kiejteni, aki hallotta már az eredetit. Elveszne a Váránaszi, Mahábhárata, Rámájana, Madrász hosszú á-ja, a Lál Kíla, Víravarman hosszú í-je és sorolhatnám, ugyanis ezek a nyelvek némely kivételtől eltekintve kiejtés szerint írnak át, ahol ezek az ékezetek külön írásjelek és fontosak. Ezért sokszor használják például angol nyelven a tudományos átírást (IAST), vagy a nemzetközi fonetikai ábécét (IPA). Átírási irányelveink nem hasraütés szerűek, hanem akadémiai kiadványok (pl. KNMH) ajánlásai alapján készültek. Vannak ellenpéldák is: a National Geography által kiadott magyar nyelvű gyönyörű kartográfiai kiadvány műholdképekkel, ezzel ellentétben kizárólag angol elnevezéseket használ.

Gondolatkísérlet

Vegyünk egy gondolatkísérletet: japán, magyar, orosz, amerikai matematikusok levelet kapnak az intézetüktől, amiben őket meghívják egy, a híres indiai matematikus, Srínivásza Rámánudzsan tiszteletére, angol nyelven rendezett konferenciára. A levélben természetesen anyanyelvén tájékoztatják erről, tehát többek között a japán matematikus シュリニヴァーサ・ラマヌジャン, a magyar Srínivásza Rámánudzsan, az orosz Сриниваса Рамануджан Айенгор, az amerikai Srinivasa Ramanujan nevét fogja olvasni a meghívón.

Amikor megkapják a levelet, örömmel kiáltanak fel (fonetikusan írom le, ahogy halljuk): a japán: Rámánudzsan! a magyar:Rámánudzsan! az orosz: Rámánudzsan! az angol: Rámánudzsan! kiáltást hallat. Nagy örömükben egy rögtönzött telefonkonferenciát is tartanak, ahol angol nyelven (fonetikusan írom) Rámánudzsanról fognak beszélni. A konferencia előtt mindegyikük természetesen angol nyelven készít egy kis absztraktot, amelyben összefoglalja mit szeretne előadni az indiai matematikusról. Ebben Ramanujannak fogják mind a négyen leírni, hiszen ez az angol írásmódja.

Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy aki tud angolul, az tudja, hogy a matematikusnak mi az angol írásmódja, tehát így is fog rákeresni (ha nem tudja, megnézi a Wikipédia cikket, ahol az angol írásmód is szerepel), ha nem tud angolul, akkor a magyar nyelvű írásmóddal még a megfelelő és helyes kiejtést is tudni fogja.

Ugyanakkor van néhány homokszem az átírási gépezetben: az alapelv az, hogy mindenkit születési helyének írásmódja alapján írunk át, azonban kirázna a hideg, ha Ravi Shankart Robi Sonkárnak kellene itt a WP-n elnevezni, tehát akarva akaratlanul is a kivételek utat törtek a WP irányelveinek “merev és bürokratikus” keretei között. Nem vagyok ellene egy az OH-tól való eltéréshez hasonló, a KNMH-tól, vagy irányelveinktől eltérő kivétellistának, bár tudom, hogy ezzel meg az lenne a baj, hogy mindent megpróbálnánk ebbe a listába rakni a Puduccseritől (Pondichéry) Lakhnauig (Lucknow).