Szerkesztő:Megyeriszgy/próbalap

E L Ő S Z Ó

E könyv az emberi lét legizgatóbb kérdéseire igyekszik választ adni. Nevezetesen arra, hogy mi a lét értelme, és hogy miféle okok szólnak a világ jósága mellett, amikor a földi élet többnyire rossznak mondható. Hogyan lehet a világ kínnal és bajjal teli, hogyha a Mindenható Teremtő szeret bennünket? S ha Ő tökéletes, miképp lehetnek tökéletlenek a gyermekei? Megannyi látszólagos ellentmondás, - hiszen, akik a szívükkel is látnak, azok bensőjükben tudják is, hogy mindezek a vak tömegre jellemző háborgások és kifogások, ők pedig érzik, hogy a világ az ún. tények ellenére sem lehet rossz. Valójában ez a titok jelenti a problémát. Nos, mi éppen e dolgok értelmébe szeretnénk a tisztelt Olvasót beavatni, rámutatva, hogy a világ igen kiváló alkotás. Sőt, egy csodálatos, és pazar csodamű! S nekem pedig ezt a létbevágó felismerést kell tovább adnom! Mert „másként nem tehetek”, - hogy Luther Márton elhíresült mondását idézzem, számolva a vele járó következményekkel is..

Nos, én, hosszas keresés és tűnődés során, előbb az ezoterikus világképre bukkantam, onnan pedig a keresztény misztikára. Nem gondolom ugyan, hogy az jobb a többinél, viszont az a mi kultúrához lett adaptálva, s épp nekünk adatott. – Ez, nemde, a legésszerűbb?

Ugyanakkor a keresztény vallások teológiai felfogása és dogmái, úgy szólván használhatatlanok, mert egyetlen földi megjelenésre redukálják azt a létet, amelynek alapján az emberre egy verdikt kimondatik. Nos, e nézet olyan kisszerű és alapvetően ellentmondásos. Például, mi történik a Megváltó, sőt már a Vízözön előtt megszületett emberekkel? És mi a kisdedként elhunytakkal, a különböző fogyatékkal élőkkel? Hol itt az esélyegyenlőség! És akkor miféle igazság ez? Hol itt az atyai szeretet? Az „örök kárhozatról” már nem is beszélve! Az ezoterikus világlátás ezzel szemben kozmikus teljességében fogja fel a létet, mert arra tanít, hogy az ember a végtelennel mérje magát, s az által léphet fel ki-ki bármily gyakran a fizikai élet színpadán. Mert, mit elrontott, azért nem örök kárhozat vár rá, hanem mindig egy új esély, hogy vétkeit, dolgait kiegyenlítse és jóvá tegye. Tehát okkal lett a Kozmosz ilyen, mert hogy egy bizonyos célt szolgál! Attól jó, hogy a rossz által nevel. S ha elérte Célját, akkor okkal szűnik meg minden. Erre nézve a hindu lelkület frappáns metaforát használ: Brahma, amikor felébred, kilélegzi a világot, s amikor annak az ideje betelt, visszalélegzi magába. Az istenivé válás az emberi nem tiszte és tétje, vagyis e kívánalomnak felel meg a világ!

Az ezoterikus világértés bátran néz szembe a sorssal és a sorskérdésekkel, mert értegeti a lét csodáját. Ámde legyünk azért szerények: a dolgok így is csak nagy vonalakban világosak. Egyelőre, mi tagadás, nagy még a homály. Viszont sok tudnivaló  még a holnapok kenyerét képezi, ugyanis „ideje van az érésnek és ideje az aratásnak”. 

Pál apostol bölcsen mondja: „Minden a tiétek”, s a beteljesüléshez egy egész örökkévalóság áll a rendelkezésünkre! Akik pedig már a szívükkel is látnak, azoknak a Kegyelem sugallatok útján és jelekkel segít. Ők gondosan ügyelnek az ég intő jeleire és a szimbólumokra, tudván, hogy a világon minden mindennel összefügg. Mert ez is egy sarkalatos ezoterikus tétel, és az is, hogy a Mennyei Atya kezéből senki sem tud végzetesen kihullani. Az emberiségnek mostanság egy kulcsfontosságú felismerésre kell jutnia, éspedig arra, hogy a vallások és az ezoterikus irányzatok üdvözítő funkciói egybe esnek, akárcsak az egzakt tudományoknak a filozófiával. Közös a medrük, csakhogy egyelőre nem lelik. Noha Heisenberg erre már rámutatott, amidőn kimondta, hogy „a fizika végösszege a metafizika.” Einstein szintúgy. Ő egy kései levelében ezt írja: „Mindenki, aki a természet- tudományokat komolyan műveli, eljut arra a meggyőződésre, hogy a világmindenség törvényeiben valamiféle lélek nyilatkozik meg, olyan lélek, ami messze fölötte van az emberi léleknek, és aminek láttán mi, szerény erőinkkel csak alázatot érezhetünk.” – Más szóval: szarvas hiba a hitet félre tolni, hiszen a metafizika erői fundamentálisak, és ezért az élet összes területén és periódusában áthatják a fizikai valóságot. Sok ember, tehát tényeket tagad. Sőt, sok keresztény vallás szemében a misztikum egyenesen gyanús, mint valami „ördögtől való”. Ezért is nem képes a vallás és a tudomány összhangra találni. Noha közös a medrük, ellenségként acsarognak egymásra. Ámde, a tézis és az antitézis viszályának a feloldása vezet el végül a kívánatos szintézishez. E könyv a szellemi valóságra helyezi a hangsúlyt. A fejlődés útja a homályból a tisztánlátás felé vezet, vagyis a részek sokaságából az egész, az Egység közelítésére. Amikor a vallás tagadja, sőt ellenségnek tekinti az ezoterikus gondolkodást, akkor a saját eszmei alapját és a dolgok velejét söpri félre, hiszen Jézus csodatételei is a Minden–Egy ismeretén alapulnak. Ő is az isteni mágia segítségével oldott és kötött. Hol gyógyított, hol kenyeret szaporított a sokaságnak, miközben a lelki kenyér fontosságára tanította őket. Uralta a természetet, de nem sértette meg. Ha kellett a vízen járt, vagy lecsendesítette a háborgó tengert, de ha akarta, borrá változtatta a vizet, és könnyedén kisiklott üldözőinek a kezei közül. De amikor eljött az ideje, önként a kezükre adta magát, hogy megváltson minket. Minden mágia. Viszont ez az okkult tudás szeretet nélkül értéktelen! Csak akkor hasznos, ha Istennek tetsző szolgálatot végez. A vallások valójában e szeretet szolgálatra helyezik a hangsúlyt, másfelől azonban attól félnek, hogy az okkult ismeret ördögtől való, holott Jézus lépten nyomon csodákat vitt végbe. De előtte mindig hálaadással az Atyához fordult. Erről az összefüggéséről szól Pál apostol Szeretet himnusza: Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, "Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc, vagy pengő cimbalom vagyok. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek." (Pál ap. I.Kor.13,1-2)

A felnőtté válásunkhoz ki kell tárulkoznunk végre a jövő kihívásai felé. Hisz éppen erre adatott, és erre szolgál a mostanság kezdődött Vízöntő korszak! + + +