Szerkesztő:Kreamar/Hitelszövetkezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet.

A hitelszövetkezet a tagok által befizetett üzletrésztőkékből keletkezett üzleti tőke kihelyezésével tagjai hitelszükségletét közvetlenül kielégítő szövetkezet, amelynél nem a magas nyereségen, hanem az előnyös hitelnyújtáson van a hangsúly. Ezt a hitelszövetkezetek helyi jellege és a közös segítés elvén való felépülése teszi lehetővé. Azok hiteligényeinek kielégítésére hivatott, akik szétszórt és kis összegű hitelszükségletük miatt más hitelintézethez nem fordulhatnak.

A hatályos magyar jog szerint a hitelszövetkezet - a takarékszövetkezet mellett - a szövetkezeti hitelintézet egyik formája. [1]

Története[szerkesztés]

Az első hitelszövetkezetet Németországban alapították a 19. század közepén.

Raiffeisen[szerkesztés]

Friedrich Wilhelm Raiffeisen, (Hamm, 1818. március 30. - Heddersdorf (Neuwied mellett), 1888. március 11.) német közgazdász.
Katonai pályára készült, de attól szembaja miatt megvált. 1845-ben Weyerbusch, 1848-ban Flammersfeld és 1852-ben Heddesdorf polgármestere lett. Ez állásaiban segélyző egyleteket alakított, amelyekből utóbb a nevéről ismert hitel- és fogyasztási szövetkezetek szervezete alakult ki.
Ezeknek főbb elvei a következők: a szövetkezet körének korlátozása olyan területre, amelyben a tagok egymást ismerik (egy községre vagy egy lelkészi hivatalra); csak a tagoknak nyújtható hitel; a hitel határának megállapítása; a hitel felhasználásának erkölcsi és gazdasági szempontból való ellenőrzése; hosszabb hitelhatáridők engedélyezése ; díjtalan ügyvezetés; az összes nyereményből tartalék- és alapítványi alap képzése a tagok gazdasági előmenetelének segítésére; korlátlan szavatosság a tagok birtokára alapítva.
Főműve: Die Darlehenskassenvereine (Heddesdorf-Neuwied 1866., 7. kiad. 1889). Magyarul megjelent: Hitelszövetkezetek mint eszközök a falusi népesség bajainak elhárítására (ford. Szabó Ferenc és Pólya Jakab, Budapest 1889). [2]

„A hitelszövetkezetek célja, hogy tagjaiknak olcsóbb hitelt szerezzenek, mégpedig részben a tagok üzletrészeiből és egyébként szerzett, tehát saját vagyonából, részben idegen, a társaság által kamatoztatott betétekből vagy visszleszámítolás útján szerzett tőkéből. A kisiparos és a kisgazda saját üzemi tőkével rendszerint nem rendelkezik. Ennélfogva hitelre szorul. De ezek a kisgazdasági alanyok külön-külön nem juthatnak bankhitelhez, mert részint nem tudnak kellő biztosítékot nyújtani, részint mert itt nagyon kis hitelösszegekről van szó. Amit az egyes kisgazdasági alany külön-külön nem tud elérni, elérheti, ha többekkel egyesül. A több kisebb erőnek egyesüléséből keletkező H. azonban már hitelképesek és az ezeknek engedélyezett hitel ily módon a tagok részére rendelkezésre áll. Ah itelszövetkezetek azok a csatornák, amelyeken át a nagy bankoktól a pénz a kézműves műhelyébe és a földmíves gazdaságába eljut. A hitelszövetkezetek részint Raiffeisen, részint Schulze-Delitzsch rendszere alapján működnek. A hitelszövetkezetek előre meg nem határozott számú tagokból álló társaságok, amelyek a kölcsönösség alapján tagjaiknak hitelszükségleteit könnyebben és olcsóbban elégítik ki. Tagjaik mindig egyetemlegesen, de néha korlátoltan, máskor korlátlanul felelősek harmadik (idegen) személyekkel szemben. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről Magyarországon az 1898. XXIII. t.-c. rendelkezik, továbbá a k. t. (1875. XXXVII. t.-c. 223—257. §§). A magyar birodalomban 1912-ben 3964 szövetkezet működött 309-613 millió K, saját tőkével. A szövetkezeteknél 257-153 millió K takarékbetét volt elhelyezve. A bankszerű váltótárca 187-630 millió K, az értékpapírokra és egyéb zálogokra nyújtott előlegek összege 22-772 millió K, a jelzálogos kölcsönök összege 150-856 millió K, a kezesség mellett nyújtott kölcsönök kötelezvényekre 392,500 millió volt. Hitelszövetkezetek könyvelése. A hitelszövetkezetek kivétel nélkül bankszerű könyvelést alkalmaznak. A részvénykönyvet ezen intézeteknél a részjegynyilvántartók helyettesítik, amelyeknek célja annak kimutatása, hogy mennyi a részjegyállomány és mily változások történtek abban, hogy ez alapon a negyedévenként a tvszékekhez szükséges felterjesztések foganatosíthatók legyenek. [3]”

Története Magyarországon[szerkesztés]

Hitelintézetek, olyan vállalatok, melyek készpénzhitelek nyújtásával rendszeresen foglalkoznak. Ilyenek a bankok, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, földhitelintézetek, valamint más különleges célra alapított H„ pl. Magyar Pénzügyi Szindikátus, Pénzintézeti Központ, Ipari Munkaszervező Intézet stb. [4]

Hitelintézetek Magyarországon: 1912- 1937

  • Részvénytársasági bankok és létszám takarékpénztárak.2033 532
  • Különleges működésű hitelintézetek 4 14
  • Hitelszövetkezetek 3964 1082
  • összesen . . . 6001 1628

• Tr. előtti területen. [5]

Az 1886-ban Károlyi Sándor vezetésével megalakult Pestmegyei Hitelszövetkezet megteremtette alapokra épült, amelyhez 1894-re Pest megyében már 80, és az országban összesen 752 hitelszövetkezet tartozott, mintegy háromszázezer taggal.

Az Országos Központi Hitelszövetkezet (rövidítve:OKH) a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. törvénycikk alapján még abban az évben létrehozott szervezet volt. Magyarországon a hitelszövetkezeteket az 1898 : XXIII. t.-c. az O. K. H.-be foglalta össze, amelyen kívül az 1920 : XXX. t.-c. óta nem is alakulhatott új hitelszövetkezet. Az OKH alapításához az állam jelentős tőkét és kedvezményeket adott. Az 1924. XVIII. t.-c. az iparosok hitelszövetkezeteit az Iparosok Országos Központi Szövetkezetébe tömörítette. [6]

Az OKH évtizedeken át sikeresen szervezte és felügyelte a hitelszövetkezeteket és általuk kielégíttette a vidéki mezőgazdasági és kisiparos tevékenységgel összefüggő hiteligényeket. A magyar szövetkezeti mozgalom a 20. század első évtizedeiben dinamikusan fejlődött, és legjelentősebb intézménye az OKH volt.


A századfordulón az OKH 964 hitelszövetkezetet tömörített, 1917-re már 2430-at. Az első világháború végére a számuk az összezsugorodott területű országban ezerre csökkent, 1938-ig nem változott, 1939–1942-ig azonban 1500-ra nőtt. A taglétszám 1900-ban kétszázezer volt, 1917-ben 635 ezer. 1919-ben kevesebb mint felére csökkent, de 1942-ben már közel 800 ezer volt, és az OKH tagjai 4360 településen nyújtottak pénzügyi szolgáltatásokat.

A második világháború alatt a szövetkezetek személyzetének egy része elhunyt, az infratsruktúrájuk jelentős része elpusztult. , és miután újrarendezték az országhatárokat, 943 hitelszövetkezet maradt 548 832 taggal. 1948-ig ezrével alakultak új szövetkezetek az országban (de csak 26 hitelszövetkezet), de a hiperinfláció működésképtelenné tette ezeket. A kommunista diktatúra nem jó szemmel nézte a magánszerveződéssel alakult, autonóm és tömeges tagsággal rendelkező szövetkezeteket.

Az 1949. évi alkotmány [7]elismerte a szövetkezeti tulajdont, de a hatalom világossá tette, hogy állami bankrendszert akar létrehozni. A szövetkezeti központok irányítását átvették, kormánybiztosokat neveztek ki, és a vagyon kisajátításával létrehozták az állami irányítású Magyar Országos Szövetkezeti Központot, a vagyonukat vesztett szövetkezeteket pedig 1952-1953-ra megszüntették. A magánszemélyek bankügyleteinek végzésére az Országos Takarékpénztár (OTP) kapott kizárólagos jogosítványt. A maradék hitelszövetkezeteknek az OTP-nek kellett átadniuk természetes személy ügyfeleik ügyleteit. A vállalati üzletet a Mezőgazdasági Szövetkezeti Bank kapta. A felszámolt hitelszövetkezetek vagyonát a Pénzintézeti Központnak juttatták. Az OSZH székházát az OTP kapta. Az állam hamarosan felismerte, hogy az OTP nem tudja átvenni a hitelszövetkezetek helyét a kisebb településeken. 1956-ban adta ki a Minisztertanács azt az 1091-es számú határozatot, amely megfogalmazta a takarékszövetkezetek szervezésének szükségességét. [8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1300237.TV
  2. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/RevaiLexikon_16/?query=raiffeisen&pg=38&layout=s Révai nagy lexikona 16. kötet: Racine-Sodoma (1924) 35. old.
  3. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/RevaiLexikon_10/?pg=146&layout=s&query=hitelsz%C3%B6vetkez Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)
  4. ↑ Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3167. old.
  5. ↑ Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3167. old.
  6. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_UjLexikon_03/?query=hitelront%C3%A1s%20kereskedelmi%20t%C3%B6rv%C3%A9ny&pg=548&layout=s Új Lexikon
  7. ↑ 1949. évi XX. törvény
  8. ↑ MOIZS ATTILA–SZABÓ G. GÁBOR A szövetkezeti hitelintézetek története, jelenlegi rendszere és sajátosságai Magyarországon. (Hozzáférés: 2021. április 29.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • 2013. évi CXXXV. törvény a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról

[[Kategória:Hitelintézetek]] [[Kategória:Magyarország gazdasága]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Kreamar/Hitelszövetkezet&oldid=26696446”