Szerkesztő:Kisdongo/A csőd szélén (1988-1991)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

1988 - 1991: A csőd szélén[szerkesztés]

Nincs pénz, nincsenek játékosok[szerkesztés]

Látva a játékosok új generációját a csapatban, nem volt jó helyzetben az Ajax. Elfelejtették már, hogy jó pénzért el tudták adni a tehetségeket. Az AC Milan több mint 500.000 $-ért vette meg Marco van Basten-t. Ehhez képest Frank Rijkaard eladási ára nagyon kevés volt. Nem voltak jó játékosok, nem volt pénz. A játékosok, mint például a De Boer testvérek, Dennis Bergkamp és Bryan Roy még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy valamelyik klub megvegye őket. Az új igazolások nem váltak be, kivéve a svéd csatárt Stefan Pettersson-t, aki lassan az egyik legnagyobb kedvencévé vált az Ajax-szurkolóknak.

A csapat német trénere, Kurt Linder úgy döntött, hogy a biztonságos játékot fogják játszani. A szélsők, John van 't Schip, Bryan Roy és Rob Witschge a kispadra kerültek, mivel a csapat a 4-4-2-es védekező rendszert vette fel. A csapat szurkolóinak nem tetszett ez a döntés. Ezt a játékot az 1988-1989-es szezonban játszották. Nagyon rosszul sikerült az idény és ekkor került bele a csapat az addigi legmélyebb pénzügyi válságába. A első hét bajnoki mérkőzésből négyet elveszetettek, olyan közepes erősségű klubokkal szemben, mint a Fortuna Sittard, PEC Zwolle vagy az RKC Waalwijk. Az edző hat hét után el is hagyta a klubot. A rossz eredmények miatt Ton Harmsen-nek, a csapat akkori elnökének nem sikerült lecsillapítani a rajongókat, nem bírta a nyomást és lemondott.

A csőd szélén[szerkesztés]

Nagy részben a csapat bizottságánák a döntései a csőd szélére sodorták a csapatot, közelebb kerültek hozzá mint addig valaha. A Költségvetési Nyomozók Osztálya (FIOD) feltárt egy-két sötét dolgot, amik Ton Harmsen vezetése alatt történtek az átutalások közben. A csapat idegesen figyelte, amint néhány munkatársat őrizetbe vettek. Az első csapatnál figyelemre méltó feltámadást lehetett észrevenni, tizenkét győzelem egymás után. De Spitz Kohn, az akkori edző sem tudott jobb helyezést elérni a szezon végén mint második hely. Semmit sem nyertek a szezonban, viszont sok elveszett.

Új testülete lett a csapatnak. Az elnök a legendás Jaap van Praag fia, Michael van Praag lett. Mint az új elnök, a legnehezebb körülmények között kezdte meg a munkát. A csapat következő mestere egy korábbi Ajax, Real Madrid és Holland-válogatott edző, Leo Beenhakker lett. Az, akitől egy új és erősebb csapatot várt mindenki. Az eredményeken nem látszott, hogy nagy erőbedobással dolgozna. Míg Kurt Linder négy mérkőzést vesztett el az első hétből, Leo Beenhakker is három mérkőzést vesztett el az első hat bajnokiból. De ez semmi sem volt ahhoz képest ami 1989 szeptember 28-án az UEFA-Kupa első fordulójában történt a csapattal. Az Ajax elvesztette az idegenbeli mérkőzést az Austria Wien ellen Bécsben 1:0-ra. Ez még nem tűnt nagy problémának.

A durva visszavágó és az eltiltás[szerkesztés]

Eljött a visszavágó ideje a De Meer-ben. A mérkőzést az Ajax csapata nyerte meg ugyancsak 1:0-ra. De a fő cél nem jött össze. Következett a hosszabbítás. Itt pedig az Austria Wien csapata kiegyenlített és így már ők álltak továbbjutásra. Már két gól kellett ahhoz, hogy az amszterdami gárda jusson tovább, de ez már lehetetlennek tűnt. A tömeg a De Meer-ben aggódva figyelte a mérkőzést és az ideges F-Side-os huligánokat, akik majdnem lebontották a stadion egy kis részét és a kerítés egy darabját pedig bedobták a pályára. Az elkerülhetetlen megtörtént: a bécsi csapat kapusát, Franz Wohlfarth-ot eltalálta egy vasrúd a nyakán. A mérkőzésnek vége lett és vége lett az Ajax európai szereplésének is arra az évre.

Amellett, hogy kiestek a sorozatból, a jövő évben el sem indulhattak. Az Ajax jövője a következő évre egy ítéleten függött amit az UEFA hozott meg Genfben. A csapatra egy bizonyos összegű pénzbírságot róttak ki és az 1:1-es végeredményt is eltörölték, ami helyett 3:0-s Austria Wien győzelmet ítéltek. De ez még nem volt minden. A legnagyobb ítéletük az Ajax eltiltása volt az európai versenyektől a következő szezonban. És utána az első három hazai európai mérkőzésüket legalább 200 km-re kellett játszaniuk Amszterdamtól. Ezek az ítéletek nagyon megrázták a klubot anyagilag. Ezekután nagyon meg kellett dolgozni mindenért a klubnál. Az új európai siker nagyon távolinak tűnt.

"Elárult és elhagyott"[szerkesztés]

Nagyon ironikus, hogy az Ajax főleg fiatalokból - Ronald de Boer, Frank de Boer, Richard Witschge, Bryan Roy, Marciano Vink és Dennis Bergkamp - álló csapata megnyerte a bajnoki címet a következő évben, már a 23. alkalommal. 1985-óta ez lett volna az Ajax első BEK-ben való részvétele ha nem lett volna az UEFA eltillás. Emellett újabb szomorúság is érte a csapatot. A szurkolók kedvence, Stefan Pettersson nagyon megsérült a térdén, ami miatt több mint hat hónapot ki kellett hagynia. És a csapat edzője Leo Beenhakker, akinek a vezetésévél kezdett felépülni az új Ajax-taktika az 1990/1991-es szezon felénél, átszerződött a Real Madrid csapatához. Michael van Praag, a csapat elnöke szerint Leo Beenhakker ezzel a döntésével elárulta az Ajax-ot.