Szerkesztő:Kabóca/30. számú vasúti őrház
Források[szerkesztés]
a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt és lép át Moldvába.
Gyimesbükkön a vár alatt áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza. 2008 pünkösdjére az épületet nemzetközi összefogással felújították. Az átadásra Budapestről nosztalgiavonat érkezett a helyszínre. A szerelvényt az ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab húzta Gyimesbükkig.
Az őrház 1897-ben épült a magyar és a román állam közti szerződés alapján, a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként, néhány méterre a hajdani román-magyar határtól. A vonal megépítéséhez mintegy 140 hídra és viaduktra volt szükség. Ezek közül a legnagyobb a mindkét világháborúban felrobbantott Karakó-völgyhíd, 226 méter hosszúságával és több mint 64 méteres magasságával. A lóvészi alagút 1012 méteres magasságban keresztezi a Kárpátok fő gerincét.
A 30. számú őrházat 1920 után a román vasúttársaság, a CFR használta, 1940-től 1944-ig ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. Az őrház 1944-től újra a CFR-hez került, majd sokáig elhagyatottan állt, mert a román vasúttársaság a 60-as években megszűntette az őrházi szolgálatokat. Az épület néhány éve Deáky Andrásnak, a helyi iskola nyugdíjas igazgatójának tulajdonába került, aki azt a helyi önkormányzatnak ajándékozta, majd Erdélyben és Magyarországon gyűjtést indított az őrház felújítására. A felújított őrházat 2008 pünkösdjekor adták át többezres tömeg jelenlétében.
Az állomás épületének falán elhelyezték az építész, Pfaff Ferenc (Mohács, 1851. nov. 19. - Bp., 1913. aug. 2.) emlékét megörökítő, román-magyar-angol nyelvű emléktáblát is.[1] - ez az őrház vagy az állomás!?
Források[szerkesztés]
- ↑ MTI, Népszabadság Online 2008. május 12.