Szerkesztő:Kündü/Piszkozat

A Kárpát-Medence a honfoglalás előtt- "Az Úrnak tehát a 865. esztendejében Adalwinus a tiszteletre méltó salzburgi érsek Krisztus születését Chezilónak a várában ünnepelte, amelyet újabban Mosaburcnak [Moosaburg = Mocsárvár a Zala mentén, a mai Zalavár helyén] hívnak, amely atyjának, Pribinának a halálával őreá szállt. Pribinát a morvák ölték meg." (A bajorok és a karantánok megtérése című munkából)

A honfoglalás első szakasza

"Erre Árpád és a hét vezér benyomult Pannóniába, nem mint jövevény, hanem mint a föld jogos birtokosa. Ekkor másik követet küldtek a fejedelemhez [Szvatopluk] és ezzel az üzenettel bocsátották el: >> Árpád és emberei azt mondják neked, hogy azon a földön, amelyet megvettek, ne maradj tovább semmiképpen, mivel földedet lovon, füvedet féken, vizedet nyergen megvették, és te a szegénységed és kapzsiságod miatt a földet, füvet és vizet nekik engedted!<< Midőn a fejedelemnek elmondták az üzenetet, így szólt: >>Azt a lovat üssék agyon bunkósbottal, a féket dobják a rétre, a nyerget pedig vessék a Duna vizébe.<< Mire a követ így szólt: >> S aztán az uramnak [Árpádnak] mi kára lesz belőle? Ha a lovat agyonütöd, az ő lovának adsz eledelt, ha a féket a fűbe dobod, kaszáláskor az ő emberei lelik meg, ha az aranyos nyerget a Dunába veted, az ő halászai vonják ki a partra, s azok viszik haza! Akié a főld, a fű, a víz, azé minden!<<" (Részlet a Gesta Ungarorumnak nevezett XI. századi őskrónikából, a Budai Krónika alapján)

A honfoglalás második szakasza

"Reggelre kelve hajnal előtt Tétény két részre osztotta a seregét. Az egyik részt kissé felfelé küldte, hogy a folyón átkelve majd Gyalu katonáinak a meglepetésére avatkozzék bele a harcba. Ez így is történt. Mégpedig, mivel átkelésük könnyen ment, mindkét csapat egyszerre bocsátkozott harcba. Heves küzdelem kerekedett, azonban Gyalu katonái maradtak alul, s közülük sokan elestek, sokan pedig fogságba jutottak. Mikor vezérük, Gyalu látta ezt, hogy életét megmentse kevesedmagával futásnak eredt. De miközben a Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen futtatva nyomába szegődtek, és a Kapus-patak mellett megölték. Mikor a föld lakosai látták uruk halálát, önként békejobbot nyújtottak, és urukká választották Tétényt, Horka apját. A helyen, amelyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hűségüket. S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet Esküllőnek, mert ott esküdtek. Tétény pedig onnantól fogva békével és szerencsével birtokolta ezt a földet, ivadéka pedig egészen Szent István király idejéig tartotta meg." (Anonymus Erdély meghódításáról)

Nézőpontok

• A honfoglalás korának a tudományában ma elfogadottól eltérő értelmezése a kettős honfoglalás elmélete. Nemcsak a legkidolgozottabb elgondolás, hanem a legnagyobb hatást is ez váltotta ki a különféle elméletek közül. Az elmélet kidolgozója László Gyula régészprofesszor volt, aki az avar régészei leletek kutatása során jutott új megállapításokra. Eszerint az avarok Kárpát-medencébe érkező második hullámát(680) nem török, hanem magyar népesség alkotta, s ezek megélték Árpád magyarjainak honfoglalását (895-900)

• Első lépésként sikerült elkülöníteni a "második hullámmal" ide érkező népesség régészeti anyagát. Majd a temetők részletes feltárása után kiderült, hogy a "késő avarok" és Árpád magyarjainak a leletei területileg kiegészítik egymást, és mindkettő terület az Árpád-korban mint helyneveiben, mind népességében magyar.

• A magyarság idegen nyelveken ismert neve (Ungaren, Hungarie stb.), mely az onogurból (=tíz törzs, a bolgár török törzsszövetség neve) származik, szintén utal a 680 táján beköltöző nomádok és a magyarság közeli kapcsolatára. A kettős honfoglalás elméletét támogatja az a felfogás is, melyet az etelközi szálláshelyünkkel kapcsolatban már megismertünk, eszerint őseink már a VII. század végén megvetették ott lábukat.

• Írásos bizonyítékaink nincsenek. A történeti forrásokat azonban lehet László Gyula nézete szerint is értelmezni. Napjainkban újabb késő avar temetők kerülnek felszínre, melyekbe az Árpád-korban is temetkeztek, ez folyamatosan lakott településre utal. A régészeti leletekről azonban nehéz megállapítani, hogy az azokat hátrahagyó emberek milyen nyelven beszéltek. Így a történettudományban ma is vita folyik a kettős honfoglalás elméletéről.