Szerkesztő:Dezső László/Készülő cikkek/Konzervativizmus (kiegészítés)

A moderátori hallgatás miatt NEKEM kell kiderítem, mi az a "nonszensz"?

Adatgyűjtés

Magyar Larousse enciklopéda. Akadémia Kiadó, Budapest, 1972.

• II/pp.507.
• konzervativizmus [ném] fn Konzervatív világfelfogás, magatartás.
• u.o. pp.506.
• konzervatív [nk:lat] I. mn 1. A hagyományokhoz, a régihez ragaszkodó. 2. Pol A múlt intézményeit, rendjét fenntartani, ill. visszaállítani törekvő, maradi. 3. Ilyen személyre jellemző. 4. Orvos A műtéti beavatkozást kerülni igyekvő (gyógymód). II. fn A régi állapot, rend híve.
• u.o. pp.758.
• magatartás fn 1. Az a mód, ahogy környezetünkkel, az élet, a társadalom jelenségeivel szemben (?) állást foglalunk. 2. Ennek megnyilvánulása, viselkedés. Ellenséges, minősíthetetlen, sportszerű magatartást tanúsít. 3. Isk A tanulónak az iskolai közösségben való viselkedése és az iskolai munkához való viszonya, amelyet érdemjeggyek minősítenek.

Magyar nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2000.

• XI/pp.300.
• konzervativizmus <lat.>: világszemlélet; a politikára és az államra vonatkozó nézetek összessége, politikai irányzat, amelynek eredeti értelme - a francia forr.al szembefordulva - a tradicionalizmusban (hagyományőrzésben) ragadható meg; a személyes magatartás, beállítódás szintjén a hirtelen változásoktól való idegenkedést, az azokkal való szembefordulást jelenti. ... (blődli ötér, erős radikális propaganda, amint azt a korábbi "Pallas-felfogás", alant bizonyítja)

A Pallas Nagy Lexikona. (http://www.pallaslexikon.hu/pallas/lpext.dll/Infobase/c50009?fn=default.htm&f=templates&2.0)

• Nép, tágabb értelemben az emberiségnek származás, faj, nyelv, erkölcs s mûvletség szerint összetartozó része. Államjogi értelemben az államterületen lakó s az államtagok összességét alkotó egyéneknek egysége. Elõbbi értelemben nép a. m. nemzetiség; utóbbi értelemben nép a. m. nemzet. A történelmi fejlõdés szerint az állam nem mindig egy a nemzetiség értelmében vett népnek állama, és a nép mint nemzet több népbõl, nemzetiségbõl áll. A nép az államnak alanyi ereje, eleme és tényezõje, miként a terület annak tárgyi ereje, eleme, tényezõje. Terület nép nélkül, nép terület nélkül nem állam. Az állam fogalma e két tényezõnek egybekapcsolt, együttes létezését tételezi fel. Más értelemben népen a polgári társadalomnak többi rétegeit ellentétben az arisztokráciával szokás érteni. Minden népben annak több rétegeit lehet megkülönböztetni, amelyeknek bensõ alapja az életmód, erkölcsök, szokások, politikai és társadalmi érdek azonossága. Az ókorban a szabadok és a nem szabadok két nagy rétegét különböztethetjük meg, a közékorban a népnek rendek szerint osztályozását, melyeknek helyébe az újkorban a rendi szervezet eltörlésével a néposztályok léptek. A rendi osztályozás négy rendet ismert: a papi, a nemesi, a polgári és a paraszt-rendet. Jellemzõ ismérve: az elzárkozottság, a rendi érdeknek tulsúlya a közérdek fölött, a népegység eszméjének el nem ismerése. Mihelyt azért a népek tudatára ébredtek annak, hogy a haza közös érdeke a nép összes rétegeinek vállvetett közremûködését tételezi fel, s az államéletben nem a magánjellegü ellentétes rendi érdekek, hanem a haza közös érdeke lehet csak irányadó, a rendi szervezetnek eltünnie kellett. Az újkori néposztályozás alapjául leginkább az egyes rétegeknek politikai jellegét, az egyes olsztályoknak a nép- és államegészhez való viszonyát fogadják el, s ebbõl a szempontból 4 osztályt szokás megkülönböztetni: az uralkodó osztályt, az arisztokráciát, az u. n. harmadik és az u. n. negyedik rendet. Az uralkodó osztály az, melynek kezében az álamvezénylet és kormányzat összpontosul. Az arisztokráciának történelmi fejlõdés szerint zöme a fõnemesség; a harmadik rendben a fõnmességhez nem tartozó ingatlan vagyon, a tõke, és a szellemi munka (tehát a nem arisztokrata földbirtokosok, a tõketulajdonosok, gyárosok, kereskedõk, nagyiparosok, hivatalnokok, lelkészek, tanítók, orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, magasabb technikusok, tudósok, irók, mûvészek) talál elhelyezést; mig a negyedik rend osztályosait az anyagi munka szolgáltatja (kis polgár, paraszt, munkás). Az egyes osztályok elemeinek szemügyre vétele kétségtelenné teszi, hogy a harmadik rend, jelentékeny anyagi gazdaság mellett, a nép szellemi gazdagságának elsõ és fõ letéteményese, s ez megmagyarázza kiváló a szerepet, melyet a harmadik rend az államügyek vezetésében magának tényleg kivívott, de jogcímet is ad a harmadik rendnek arra, hogy az államélet az õ szellemében vezettessék. S ez az állam helyesen felfogott érdekeinek, a korszellem igényeinek annyival inkább felel meg, minthogy a harmadik rend természetes letéteményese a korunkat mozgató nagy eszméknek, amelyeknek szimbolikus szentháromságát: a szabadság, egyenlõség, tesvériség jelszavakkal szokás jelezni. A nép súlypontját napjainkban a harmadik rendben kell keresni. Az arisztokráciának mint a történelmi jogok képvisleõjének fontosságát félreismerni természetesen nem lehet és nem szabad. Amily szükséges a mozdonyon a dörzsfék, épp oly szükséges az államéletben a harmadik rend mellett az arisztokrácia. Komoly rázkódtatásokra csak az vezethet, ha az arisztokrácia, félreismerve magasztos hivatását, nem a történelmi jogoknak a változott viszonyokhoz idomításában, hanem a már eltemetett halottaknak feltámasztásában keresné feladatát, v. az elfogadott mûkifejezésekkel élve, a józan s nélkülözhetetlen konzervativizmus helyett a reakció terére lépne. Ámbár bizonyos másrészt, hogy a szükséges és kivánatos összhang megzavarásában a harmadik rend is válhatik bûnössé. A politikai bölcseség és tapintat különben ezt a két osztályt annyira összehozta s egymáshoz szoktatta, hogy ellentétes irányzatok csak kivételesen s csak átmenetileg fordulnak elõ, a közérdeknek nem csekély elõnyére. Nem egészen ugy áll a dolog a negyedik renddel szemben, s nem tagadhatni, hogy ennek a kérdésnek közmegelégedésre megodása még hátra van. Két szempontnak szem elõtt tartása a békés megoldást minden estre nagyban elõmozdítaná. Egy részrõl annak felismerése, hogy az államéletnek vezetése két kelléket tételez fel, függetlenséget és szellemi képességet s hogy a negyedik rend elemeinél és viszonyainál fogva e két kelléknek a szükséges mérvben birokában alig lehet. Másrészrõl felismerése annak, hogy az életnek asztalához az élõknek egyaránt van joguk, s hogy azért az élet sztalát egyik osztály sem foglalhatja le a maga kizárólagos számára, ugy hogy a többieknek hely ne jusson. A nép politikai osztályzatán kivül más osztályzatokat is ismernek, amelyeknek alapja a mûveltségben, a birtokban, a vagyon- és gazdászati viszonyokban s a politikai pártirányzatokban van.
• Reakció (lat.) a. m. ellenhatás (l. o.). Politikai és vallási tekintetben az elavult nézetekhez való visszatérés, a haladás meggátlására irányzott törekvés; reacionarius, aki a R.-t eszközli. - Híd- vagy egyéb szerkezeteknél az a külsõ erõ, amellyel a szerkezet az õt alátámasztó építményre (ellenfal, pillér, hídfõ) ránehezedik, s amellyel viszont ez az alátámasztás, egyensúly esetén, a szerkezetre visszahat. A R. az alátámasztás módjához képest függélyes vagy ferde vonalban mûködhetik; az elõbbi esetben a szerkezetet gerendatartósnak nevezik, az utóbbi eset ív- és függõtartókra jellemzõ. L. még Tartó. - R., a kémiában, l. Kémiai analízis.