Szerkesztő:CsGábor/Fővárosi Tűzoltóparancsnokság
 |
Ez a lap külső forrásból származó szövegek és/vagy médiafájlok Wikipédiában történő felhasználására vonatkozó engedélyeket tartalmaz. Lásd még: engedélykérés, szabad források |
A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság engedélye[szerkesztés]
| „ | Tisztelt Cséplő Gábor Úr!
Az Ön által kért http://www.tuzoltosagbp.hu/reszlet/hirek/nekrolog.htm címen feltöltött anyagok forrás megjelölésével történő átvételéhez a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság hozzájárul. Szükségesnek véljük és kérjük a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság mellékletben szereplő hivatalos vizsgálati összegzését is megjelentetni. Üdvözlettel: |
” |
A honlap tartalma[szerkesztés]
| Fájl:Horváth Ákos tűzoltó hadnagy.jpg | Fájl:Pintér Gábor tűzoltó főhadnagy.jpg | Fájl:Reppman Károly tűzoltó hadnagy.jpg |
|---|---|---|
| Horváth Ákos | Pintér Gábor | Reppman Károly |
| tűzoltó hadnagy | tűzoltó főhadnagy | tűzoltó hadnagy |
| Horváth Ákos tű. hadnagy | Pintér Gábor tű. főhadnagy | Reppman Károly tű. hadnagy |
| (Budapest, 1982. február 17.) a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Speciális Mentési Parancsokság beosztott tűzoltója. | (Budapest, 1975. június 13.) a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Speciális Mentési Parancsokság rohamparancsoka. | (Székesfehérvár, 1982. március 19.) a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-budai Tűzoltási, Mentési Parancsnokság Újbudai Tűzőrségének beosztott tűzoltója. |
| A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-budai Tűzoltási, Mentési Parancsnokság Csepeli Tűzőrsége hivatásos állományába 2005. február 16-án került felvételre beosztott tűzoltói munkakörbe. Rövid tűzoltói pályafutása alatt kiemelkedő hivatástudattal és bátorsággal végezte szolgálati feladatait. Elöljárói erőfeszítéseit, rátermettségét elismerve 2006. július 01-jén a legveszélyesebb feladatokat ellátó szervezeti egység, a Speciális Mentési Parancsnokság rohamszolgálatának állományába helyezték át. A lőtéren keletkezett tűz felderítésében elsőként vett részt, ahol parancsnokával és egyik társával eközben életét vesztette. | A tűzoltóság hivatásos állományába 1995. november 01-jén került. Hivatásos tűzoltói szolgálatát beosztott tűzoltóként kezdte, majd gépkocsivezetői feladatokat látott el. Kiemelkedő szakmai munkája, rátermettsége alapján 2001. május 01-jén rohamparancsnok-helyettesi, majd tanulmányai befejezésével 2005. október 01-jén rohamparancsnoki beosztásba került. Szolgálati feladatait kiemelkedő szorgalommal végezte, mint rohamparancsok a legveszélyesebb tűz- és káresetek felszámolásában irányította beosztottai munkáját. Személyes bátorságával példát adott beosztottainak, ezen tűzeset során is elsők között hatolt be az igen veszélyes kárhelyre, ahol feladatai ellátása közben életét vesztette. | 2002. szeptember 16-án került felvételre a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság III. kerületi parancsoksága állományába beosztott tűzoltói munkakörbe, majd 2002. december 16-i hatállyal kérelmére a XI. kerületi parancsokság állományába került áthelyezésre. Nevezett rövid szolgálati ideje alatt feladatait kiemelkedő igyekezettel, rátermettséggel végezte, melyet elöljárói több ízben elismertek. A számára előírt képesítési követelményt teljesítette, tanulmányait kiemelkedő színvonalon végezte. A lőtéren keletkezett tűz felderítésében elsőként vett részt, ahol a rohamparancsnokkal és egyik társával eközben életét vesztette. |
| Dr. Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter Horváth Ákos tűzoltó őrmestert hősi halottá nyilvánította és poszthumusz tűzoltó hadnaggyá nevezte ki. | Dr. Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter Pintér Gábor tűzoltó hadnagyot hősi halottá nyilvánította és poszthumusz tűzoltó főhadnaggyá nevezte ki. | Dr. Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter Reppman Károly tűzoltó törzsőrmestert hősi halottá nyilvánította és poszthumusz tűzoltó hadnaggyá nevezte ki. |
Mellékelt dokumentum[szerkesztés]
| „ | 8. Összegzés
A tűzeset egy átlagos tűzesetnek indult. Semmi nem utalt arra, hogy az esemény szerencsétlenséghez vezethet. A tűzeset helyszíne egy olyan pincerendszerben kialakított mérsékelt szellőzésű, bonyolult megközelítésű helyiség volt. A lőtér megközelítése során a beavatkozók többször megfordultak a saját tengelyük körül. A sűrű füst tovább fokozta a tájékozódási bizonytalanságot, és a helyiség a berendezési tárgyaival együtt a terület leküzdhetetlen labirintussá vált a lőtéren tartózkodók számára. A lőfal kialakítása során a lövések csillapítására személygépkocsi gumiköpenyeket fektettek egymásra öt sorban. Az oxigénhiányos égés következtében az egyébként is igen nagy koromfejődéssel égő gumikból jelentős mennyiségű mérgező gáz keletkezett. A helyiség kialakításából adódóan a hő és füst elvezetést csak igen korlátozottan lehetett megoldani. A keletkezett füstöt, és hőt gyakorlatilag csak az oltás után lehetett hatékonyan eltávolítani. A beavatkozás során a második sugarat C tömlőkkel szerelték meg. A zsúfolt helyiségben a kigurított tömlők azonban elakadtak, amit a nulla látótávolság miatt úgy értelmeztek a beavatkozók, hogy az előrehaladásuk miatt van szükségük további tömlőkre. A berendezési tárgyak miatt a tömlő kigurítások nem sikerültek, elakadtak a lőállásokban. A felhalmozódott tömlő — miután vizet adtak a sugárra — megtekeredett, és hurkot alkotott. A helyszíni rekonstrukció során a jelenséget reprodukálni lehetett. A félig kigurított tömlők esetében a víznyomás hatására a hurok létre jött. Feltételezhető, hogy az esemény során hasonló helyzet állt elő. A lőtéren a tragédia idején hét személy tartózkodott. A tűzoltásvezető a légzőkészülékek jelzősípjának megszólalásakor a helyiség azonnali elhagyására adott utasítást. A szokásos és bevált gyakorlat szerint a vízzel teli tömlőt követve indultak kifelé. A tapintással tájékozódó tűzoltókat a hurkot vetett tömlő azonban megtévesztette, és többször a kiindulási ponthoz vezette vissza őket. Érezték, hogy csapdába kerültek, és végül, az egyre reménytelenebb helyzetben pánik alakult ki. Az életösztön felülkerekedett a józan észen. A továbbhaladás során a lőállások közötti szűk átjáró azt a képzetet keltette többükben, hogy kiértek a helyiségből és a lőállásokba fordultak, ami miatt végleg eltévedtek. A helyszín adottságaiból következően a bajbajutottak mentése megoldhatatlan feladat elé állította a helyszínen tartózkodó többi tűzoltót. A mentés során egy-egy személy mentéséhez 4-5 tűzoltóra volt szükség. A kiemelkedően erős lelki teher és fizikai igénybevétel miatt a mentésben résztvevők egy-két személy mentésében tudtak aktívan részt venni. Ezt súlyosbította még a megközelítési útvonal szűkössége, amely miatt késedelmet szenvedett az egymást követő mentőrajok munkája. A tűzoltást hagyományos módon eredményesnek, vagy gyorsnak értékelni ez esetben nehéz lenne. A tűz a lőtér 7-8%-át érintette közvetlenül, míg a helyiséget ért többi károsodás másodlagos kárnak tekinthető. Az épületkomplexumról Tűzoltási Terv nem készült, jelentősége nem indokolta, másrészt a lőterekre vonatkozó jogszabályok ezt nem követelik meg. A lefolytatott vizsgálatok során megállapításra került, hogy a beavatkozás egyes hibái nem hozhatók ok-okozati összefüggésbe a tragédia kialakulásával. |
” |
