Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Apród/Arteriográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az angiográfia vagy az arteriográfia olyan orvosi képalkotó technika, amelyet a test ereinek és a szervek belsejének vagy pedig lumenek vizualizálására használnak, különös tekintettel az artériákra, a vénákra és a szívkamrákra. Ez hagyományosan úgy történik, hogy rádió-átlátszatlan kontrasztanyagot injektálnak az erekbe, és képalkotással röntgen alapú technikákat, például fluoroszkópiát alkalmaznak.

Az angiográfia szó maga a görög ἀγγεῖον angeion, edény és a γράφειν graphein szavakból származik, utóbbi írni-t vagy rögzíteni-t jelent. Az erek filmjét vagy képét angiográfnak vagy még gyakrabban angiogramnak hívják. Bár a szó mind az arteriogramot, mind a venogramot leírhatja, a mindennapi használatban az angiogram és az arteriogram kifejezéseket gyakran szinonimákként használják, míg precizebb kifejezésként a venogram kifejezést használják.

Története[szerkesztés]

A kontrasztos röntgen-agyi angiográfia biztosítása érdekében a technikát először Egas Moniz portugál orvos és neurológus fejlesztette ki a Lisszaboni Egyetemen 1927-ben többféle idegbetegség, például daganatok, artériás megbetegedések és arteriovenózus rendellenességek diagnosztizálására. 1927-ben Lisszabonban elvégezte az első agyi angiogramot. 1929-ben Reynaldo dos Santos Lisszabonban elvégezte az első aortogramot. Valójában a portugálok a Lisszaboni Egyetemen számos jelenlegi angiográfiai technikát fejlesztettek ki. Például 1932-ben Lopo de Carvalho elvégezte az első pulmonalis angiogramot a felső végtag vénás szúrásával, 1948-ban pedig Sousa Pereira az első cavogramot[1]. Az angiográfia radiális hozzáférési technikája 1953-ig vezethető vissza, amikor Eduardo Pereira először vezetett be punkciós tűt a radiális artériába a koszorúér-angiogram elvégzésére. A Seldinger-technika 1953-as bevezetésével ez az eljárás biztonságosabbá vált, mivel nem volt szükség utána éles eszközökre ahhoz, hogy az erek lumenében maradjanak.

Magyarországi története[szerkesztés]

Magyarországon is foglalkoznak arteriográfiával. Ennek keretében jelent meg Kudász Józseftől az "Az arteriografla jelentősége a perifériás erek megbetegedéseiben" az 1950-es évek közepén[2].

Illetve a 2000-es évek elején kifejlesztették, majd 2004 áprilisában bemutatták egy magyar, majd egy luxembourgi gyógyászati szakkiállításon az arteriográf orvosi diagnosztikai eszközt. Ezt dr. Illyés Miklós orvos találta fel és szabadalmaztatta a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében. A készülék kifejlesztésében részt vett a Magyar Tudományos Akadémia, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Szent Imre kórház. Ez még mindig használatos eszköz Magyarországon szív- és érrendszeri vizsgálatoknál.

Jegyzetek[szerkesztés]