Szerkesztő:Apród/Arteriográfia

Az angiográfia vagy az arteriográfia olyan orvosi képalkotó technika, amelyet a test ereinek és a szervek belsejének vagy pedig lumenek vizualizálására használnak, különös tekintettel az artériákra, a vénákra és a szívkamrákra. Ez hagyományosan úgy történik, hogy rádió-átlátszatlan kontrasztanyagot injektálnak az erekbe, és képalkotással röntgen alapú technikákat, például fluoroszkópiát alkalmaznak.

Az angiográfia szó maga a görög ἀγγεῖον angeion, edény és a γράφειν graphein szavakból származik, utóbbi írni-t vagy rögzíteni-t jelent. Az erek filmjét vagy képét angiográfnak vagy még gyakrabban angiogramnak hívják. Bár a szó mind az arteriogramot, mind a venogramot leírhatja, a mindennapi használatban az angiogram és az arteriogram kifejezéseket gyakran szinonimákként használják, míg precizebb kifejezésként a venogram kifejezést használják.

Története

A kontrasztos röntgen-agyi angiográfia biztosítása érdekében a technikát először Egas Moniz portugál orvos és neurológus fejlesztette ki a Lisszaboni Egyetemen 1927-ben többféle idegbetegség, például daganatok, artériás megbetegedések és arteriovenózus rendellenességek diagnosztizálására. 1927-ben Lisszabonban elvégezte az első agyi angiogramot. 1929-ben Reynaldo dos Santos Lisszabonban elvégezte az első aortogramot. Valójában a portugálok a Lisszaboni Egyetemen számos jelenlegi angiográfiai technikát fejlesztettek ki. Például 1932-ben Lopo de Carvalho elvégezte az első pulmonalis angiogramot a felső végtag vénás szúrásával, 1948-ban pedig Sousa Pereira az első cavogramot. Az angiográfia radiális hozzáférési technikája 1953-ig vezethető vissza, amikor Eduardo Pereira először vezetett be punkciós tűt a radiális artériába a koszorúér-angiogram elvégzésére. A Seldinger-technika 1953-as bevezetésével ez az eljárás biztonságosabbá vált, mivel nem volt szükség utána éles eszközökre ahhoz, hogy az erek lumenében maradjanak.

Magyarországi története

Magyarországon is foglalkoznak arteriográfiával. Ennek keretében jelent meg Kudász Józseftől az "Az arteriografla jelentősége a perifériás erek megbetegedéseiben" az 1950-es évek közepén.

Illetve a 2000-es évek elején kifejlesztették, majd 2004 áprilisában bemutatták egy magyar, majd egy luxembourgi gyógyászati szakkiállításon az arteriográf orvosi diagnosztikai eszközt. Ezt dr. Illyés Miklós orvos találta fel és szabadalmaztatta a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében. A készülék kifejlesztésében részt vett a Magyar Tudományos Akadémia, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Szent Imre kórház. Ez még mindig használatos eszköz Magyarországon szív- és érrendszeri vizsgálatoknál.