Szent Bertalan-templom (Logroño)
| Szent Bertalan-templom | |
| |
 | |
| Vallás | római katolikus |
| Építési adatok | |
| Építése | 12–13. század |
| Stílus | romanikus, gótikus |
| Világörökség-azonosító | 669-602 |
| Elérhetőség | |
| Település |  Logroño |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Bertalan-templom
Pozíció Spanyolország térképén
| |
 é. sz. 42° 28′ 02″, ny. h. 2° 26′ 37″Koordináták: é. sz. 42° 28′ 02″, ny. h. 2° 26′ 37″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Bertalan-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szent Bertalan-templom (spanyolul: Iglesia de San Bartolomé) a spanyolországi Logroño egyik középkori műemléke. A városban ma is álló templomok közül ez a legrégebbi.
Története[szerkesztés]
Építése valószínűleg a 12. század második felében kezdődött: ebből a korból származhat a tipikusan romanikus alaprajz és a torony egy része, míg a 13. században épülhettek a falak, a hozzájuk kapcsolt oszlopok és a boltozat egyszerű bordázatai. A 16. században jelentősen átépítették, a hajókat csillagboltozatal fedték, valamint újabb oszlopokat és egy szentélyrekesztőt építettek.[1]
A látványos gótikus kapu a 13. század utolsó harmadából és a 14. század elejéről származik. A torony korábban a várost övező fal részét képezte. Négy szintje közül az első kettő középkori, míg a két fölső 16. századi, téglából készült, mudéjar stílusú. A templomhoz a déli oldalon egykor egy kerengő is tartozott, amelyet temetkezési helyül is használtak, de ennek ma már nyomai sem látszanak, és azt sem lehet tudni, hogyan nézett ki egykor.[1]
Az 1823-ig tartó hároméves liberális korszak alatt, amikor elnyomták a vallásgyakorlást, a templom is elhagyatottá vált. A következő időszakokban használták ideiglenes kórháznak, bútorgyártó műhelynek, távírdahelyiségnek és szénraktárnak is, majd felvetődtek olyan ötletek, hogy múzeummá kellene alakítani, vagy akár le is kellene bontani. Végül 1899-ben a jezsuiták szerezték meg, akiknek köszönhetően megmenekült a pusztulástól. Később lebontották a tőle keletre levő építményeket, amelyek eltakarták a szentélyt.[1]
Leírás[szerkesztés]
A templom Logroño belvárosában, a Szent Bertalan tér északi oldalán áll, az Ebro folyótól mintegy 200 méterre délre. Az épület háromhajós, a hajókat nyolcszögletű oszlopok választják el egymástól. A középső szentély félkörívvel, az oldalsók egyenesen záródnak. Szentélyrekesztővel és mellékkápolnával is rendelkezik.[1]
Belsejében feltűnő, hogy a kőfalak nagyrészt fedetlenül állnak: az átépítések és az átélt viszontagságok miatt ugyanis eltűntek az azokat díszítő alkotások, többek között a fő retabló is. A középső szentély boltozatán romanikus festmények maradványai még megfigyelhetők. A mellékkápolnában (Márquez-kápolna) két 14. századi síremlék található, de azt máig nem lehet tudni, kik nyugszanak bennük. Mindkettő egy-egy oroszlánszobron nyugvó szarkofág, amelyek tetején egy-egy lovag szobra fekszik korabeli ruhában. A 20. századtól kezdve Los Almendrones-nek hívják őket.[1]
Az épület leglátványosabb része a nyugati oldalon található csúcsíves bélletes kapu. Az ajtó melletti falrészeken vékony oszlopocskák sora között Szent Bertalan életéből való jeleneteket ábrázoló szobrok sorakoznak, az ajtó fölött pedig a végítélet szokatlan ábrázolása látható: ezen ugyanis Jézus nem ülve jelenik meg, hanem állva, amint feltartja sebzett kezeit. Mellette Szűz Mária és János apostol, valamint angyalok jelennek meg. A végítélet ábrázolása alatt, a szemöldökfa helyén a tizenkét apostol kis szobra sorakozik.[1]
Képek[szerkesztés]
-
A bélletes kapu -
Részlet a kapu körüli szobrokból -
A torony -
Belső kép
