Szalontai Barnabás
| Szalontai Barnabás | |
 | |
| Született | 1919. január 8. Ilosva |
| Elhunyt | 1984. március 5. (65 évesen) Nyírbátor |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | néprajzkutató, történész |
| Kitüntetései | a Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szalontai Barnabás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szalontai Barnabás, 1947-ig Stiglitz (Ilosva, 1919. január 8. – Nyírbátor, 1984. március 5.) magyar néprajzkutató, történész, a nyírbátori Báthori István Múzeumnak a Magyar Népköztársaság Állami Díjával kitüntetett alapító igazgatója, Nyírbátor díszpolgára.
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja Szalontai Lajos (Stiglitz Lajos) községi jegyző volt Ilosván, Polgáron, Szilágynagyfaluban és Újtikoson. Édesanyja Szabó Anna.
Szalontai Barnabás Iskoláit a mezőkövesdi, hajdúböszörményi gimnáziumokban végezte, ez utóbbiban érettségizett. 1938 őszén a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be, tanulmányait 1941-től a pécsi egyetemen folytatta, itt szerzett jogi abszolutóriumot 1943-ban.
1945 és 1947 között Nyíregyházán alispáni jegyző volt. 1948 tavaszán megnősült, felesége Lelik Ibolya (1921–1986) magyar-történelem szakos tanár, általános iskolai igazgató. Két gyermekük született: Szalontai Barnabás László (1949) villamosmérnök, Szalontai Judit (1953) könyvtár-népművelő szakos tanár.
Nyírbátori munkássága[szerkesztés]
1947-ben Nyírbátorban lett járási jegyző. 1950-től a helybéli Dohánybeváltó Üzemben könyvelőként dolgozott. Nyíregyházán és Nyírbátorban a Bessenyei György Kör szervezője volt, fúvószenekart is alapított.
Az 1950-es években bőrintarziás könyvborítókat készített, az eljárást szabadalmaztatta. Grafikával is foglalkozott, rajzokat, akvarelleket, olajfestményeket alkotott. Grafikai és bőrintarziás munkái elismeréseképpen a Képzőművészeti Szövetség is a tagjai közé választotta.
1952-től a Nyírbátori Általános Iskolában pedagógusként működött, és még ez év decemberében megszerezte Nyíregyházán a rajztanári oklevelet. Tanárként bekapcsolódott Nyírbátor kulturális életébe, ez idő tájt merült fel benne a gondolat egy helytörténeti–néprajz gyűjtemény létrehozásáról. A városban folyó építkezések, főleg az 1953 nyarán a város főterének földmunkálatai során felszínre került, rendkívül gazdag régészeti leletanyagok lelkesítették őt és tanítványait is, akikkel aztán utcáról-utcára járva gyűjtötték a paraszti élet, a hagyományos paraszti kultúra tárgyi emlékeit.
1955-ben megalapította a Báthori István erdélyi vajdáról elnevezett múzeumot. A létrejött helytörténeti múzeum céljára sikerül megszereznie a volt minorita rendház épületét, majd az műemléki szempontból is helyreállítva lett a Báthori István Múzeum anyagának méltó helyet adó kiállítási tér: mára közel 40 ezer muzeális tárggyal rendelkezik, és 20 helyiségből áll. 1963. február 1-jétől főhivatású múzeumigazgatónak nevezte ki Dr. Csallány Dezső megyei múzeumigazgató. Vezetése alatt az intézmény az 1970-es évekre nemzetközileg is elismert tájmúzeummá vált.
Közben, 1964-ben, az Egri Tanárképző Főiskolán történelem és rajz szakos tanári diplomát kapott. 1967-ben a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén bölcsészettudományi doktorátust szerzett, lektora Gunda Béla Herder-díjas professzor volt.
1960-ban megalakította a Múzeumi Baráti Kört, 1965-ben a város elé terjesztette a két templomot összekötő sétány terveit. 1966-ban létrehozta a Lengyel–Magyar Baráti Kört. 1967-ben a Zenei Napok egyik szervezője, az ünnepség alatt programokat szervezett a múzeumban.
A várkastélyt feltáró ásatások az 1970-es évekig tartottak, sikerült a magtár épület lebontását megakadályoznia. Ez lett az alapja a mára felújított Báthori Várkastélynak és panoptikumnak.
Szalontai Barnabás fáradhatatlanul dolgozott az általa létrehozott múzeum fejlesztésén, népszerűsítésén, hatalmas energiával és akarattal küzdött a város kulturális felemeléséért. Utolsó munkája a „Nyírbátor évszázadai” című új állandó kiállítás volt Báthori István Múzeumban; ennek a megnyitóját már nem érhette meg.
Díjai[szerkesztés]
- 1970: Állami Díj.
- 1973: Nyírbátor várossá válása alkalmából Pro Urbe díj.
- 1981: Még életében díszpolgári címmel ismerték el kimagasló lokálpatrióta munkásságát.
Emlékezete[szerkesztés]
2015-ben a Báthori István Múzeumban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.[1]
2016-ban, születésének 97. évfordulóján, a város Római Katolikus Templom előtti terét róla nevezték el.[2]
Főbb művei[szerkesztés]
- Nyírbátor barokk emlékei (Nyírbátor, 1957)
- Entz Géza–Szalontai Barnabás: Nyírbátor (Budapest, 1959)
- Kalmár János–Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei (Nyíregyháza, 1963)
- M. Keresztes György nyírbátori fazekasmester munkássága (Nyírbátor, 1967)
- Kerámia a nyírbátori paraszti háztartásban (Debrecen, 1970)
- Báthori István Múzeum (Nyírbátor, 1973)
- Viaszöntő népszokás Máriapócson (Nyírbátor, 1977)
- Nyírbátor – Minorita templom (Nyírbátor, 1980)
- Máriapócs – Kegytemplom (Nyírbátor, 1983)
- Nyírbátor népi építészete (Debrecen, 1984)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Báthori Múzeum 60 éve szolgálja a várost (magyar nyelven). szon.hu, 2018. január 17. [2019. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
- ↑ Teret neveztek el róla születésének 97. évfordulóján Nyírbátorban (hu-HU nyelven). szon.hu, 2016. január 9. [2018. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
Források[szerkesztés]
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Báthori István Múzeum
- Szalontai Barnabás múzeumalapítóról beszél Dám László igazgató[halott link]
- Néprajzi Lexikon
- Dr. Szalontai Barnabásra, a múzeumalapítóra emlékeztünk
- Buzogány Béla: „Szalontai Barnabás emlékére”, Bátor, 1994. 3. 3. p.
- Dr. Báthori Gábor, „Kilencven éve született Szalontai Barnabás”, Bátor, 2009. 1. 7.p.