Szalair (település)

	Szalair (Салаир)
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652770
Körzethívószám	38463
	Népesség
Teljes népesség	17 477 fő (1959); 16 000 fő (1967); 13 568 fő (1970); 11 254 fő (1979); 11 452 fő (1989); 11 500 fő (1992); 11 200 fő (1996); 10 900 fő (1998); 10 800 fő (2000); 10 700 fő (2001); 9472 fő (2002); 9500 fő (2003); 9200 fő (2005); 9200 fő (2006); 9100 fő (2007); 9000 fő (2008); 8999 fő (2009); 8262 fő (2010); 8290 fő (2011); 8252 fő (2012); 8115 fő (2013); 7985 fő (2014); 7864 fő (2015); 7724 fő (2016); 7589 fő (2017); 7452 fő (2018); 7327 fő (2019); 7281 fő (2020); 7088 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
	Elhelyezkedése
	Szalair Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 54° 14′, k. h. 85° 48′Koordináták: é. sz. 54° 14′, k. h. 85° 48′
	Szalair Pozíció a Kemerovói terület térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szalair témájú médiaállományokat.

Szalair (oroszul: Салаир) város Oroszország ázsiai részén, a Kemerovói területen.

Népessége: 8262 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[3]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kemerovói terület nyugati határánál, a Szalair-hátság keleti oldalán helyezkedik el. A Belovóból délnyugat felé leágazó vasúti mellékvonal végpontja.

Története[szerkesztés]

A mai város környékén az ezüstérc nagyobb előfordulásait 1781-ben fedezték fel. Néhány évvel később megkezdődött a kitermelés, és létrejött Szalair bányásztelep. Kezdetben az ércet távoli üzemekbe szállították, de 1794-ben a település közelében (Gavrilovóban) is ezüstolvasztót létesítettek. 1830-ban a folyók medrében aranyat is találtak, és számos aranymosó telep jött létre. 1897-ben a gazdasági válság és az ezüst világpiaci árának csökkenése miatt az ezüstbányákat és az olvasztót bezárták.

A szovjet korszakban, 1928-tól megkezdődött az elhagyott aknák helyreállítása és Szalirig meghosszabbították a vasúti szárnyvonalat. 1932-ben helyezték üzembe az ólom- és cinkérc feldolgozására épült dúsítóüzem első részlegét. Szalair 1941 áprilisában városi rangot kapott, ekkor kb. 25 ezer lakosa volt. 1957-ben a mosott arany kitermelését is felújították.

A város meghatározó iparága az ércbányászat és -dúsítás, legfontosabb üzeme a dúsítókombinát volt. Az ott nyert cink- és baritkoncentrátumot a belovói cinkkohászati kombinátban használták fel, az ólomkoncentrátumot pedig a kelet-kazahsztáni üzemekbe szállították. A Szovjetunió felbomlásával az utóbbi lehetőség megszűnt.

1998-tól az ércbányászat és -feldolgozás válságos helyzetbe került. Egy tulajdonosváltást követően, 2005-ben rézércet kezdtek termelni egy újonnan nyitott külfejtésen, majd üzembe helyezték az ércdúsítót. A termelés azonban éveken át veszteségesnek bizonyult, és 2013. június 1-én a bányászatot és az ércdúsítást végleg befejezték. A megszűnt munkahelyek dolgozóinak a körzet szénbányáinál és dúsítóüzemeinél ígértek munkalehetőséget.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j Народная энциклопедия «Мой город». Салаир
↑ Кемеровская область. Оценка численности постоянного населения на 1 января 2009-2016 годов
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)

Források[szerkesztés]

История города (hozzáférés: 2020-11-19)
Салаир (mojgorod. ru)
Салаирский горно-обогатительный комбинат, ОАО (irkipedia.ru, hozzáférés: 2020-11-21)
Салаирский рудник исчерпал себя (kommersant.ru, 2013-04-11)

[11707853617255f6fd63a1fd73774e1e598d5cf3-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j Народная энциклопедия «Мой город». Салаир

[f48753938887d3adc51d1ffea1bad0ee9621379f-2] Кемеровская область. Оценка численности постоянного населения на 1 января 2009-2016 годов

[3] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 1.)

[1]

[2]

[3]

Szalair (Салаир)

Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652770
Körzethívószám	38463
Népesség
Teljes népesség	17 477 fő (1959) 16 000 fő (1967)^[1] 13 568 fő (1970) 11 254 fő (1979) 11 452 fő (1989) 11 500 fő (1992)^[1] 11 200 fő (1996)^[1] 10 900 fő (1998)^[1] 10 800 fő (2000)^[1] 10 700 fő (2001)^[1] 9472 fő (2002) 9500 fő (2003)^[1] 9200 fő (2005)^[1] 9200 fő (2006)^[1] 9100 fő (2007)^[1] 9000 fő (2008) 8999 fő (2009) 8262 fő (2010) 8290 fő (2011)^[2] 8252 fő (2012) 8115 fő (2013) 7985 fő (2014) 7864 fő (2015) 7724 fő (2016) 7589 fő (2017) 7452 fő (2018) 7327 fő (2019) 7281 fő (2020) 7088 fő (2021)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Szalair Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 14′, k. h. 85° 48′54.233333333333, 85.854.233333°N 85.800000°EKoordináták: é. sz. 54° 14′, k. h. 85° 48′54.233333333333, 85.854.233333°N 85.800000°E
Szalair Pozíció a Kemerovói terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalair témájú médiaállományokat.