Szalair (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalair (Салаир)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKemerovói terület
Irányítószám652770
Körzethívószám38463
Népesség
Teljes népesség
  • 17 477 fő (1959)
  • 16 000 fő (1967)[1]
  • 13 568 fő (1970)
  • 11 254 fő (1979)
  • 11 452 fő (1989)
  • 11 500 fő (1992)[1]
  • 11 200 fő (1996)[1]
  • 10 900 fő (1998)[1]
  • 10 800 fő (2000)[1]
  • 10 700 fő (2001)[1]
  • 9472 fő (2002)
  • 9500 fő (2003)[1]
  • 9200 fő (2005)[1]
  • 9200 fő (2006)[1]
  • 9100 fő (2007)[1]
  • 9000 fő (2008)
  • 8999 fő (2009)
  • 8262 fő (2010)
  • 8290 fő (2011)[2]
  • 8252 fő (2012)
  • 8115 fő (2013)
  • 7985 fő (2014)
  • 7864 fő (2015)
  • 7724 fő (2016)
  • 7589 fő (2017)
  • 7452 fő (2018)
  • 7327 fő (2019)
  • 7281 fő (2020)
  • 7088 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Szalair (Oroszország)
Szalair
Szalair
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 14′, k. h. 85° 48′Koordináták: é. sz. 54° 14′, k. h. 85° 48′
Szalair (Kemerovói terület)
Szalair
Szalair
Pozíció a Kemerovói terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalair témájú médiaállományokat.

Szalair (oroszul: Салаир) város Oroszország ázsiai részén, a Kemerovói területen.

Népessége: 8262 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kemerovói terület nyugati határánál, a Szalair-hátság keleti oldalán helyezkedik el. A Belovóból délnyugat felé leágazó vasúti mellékvonal végpontja.

Története[szerkesztés]

A mai város környékén az ezüstérc nagyobb előfordulásait 1781-ben fedezték fel. Néhány évvel később megkezdődött a kitermelés, és létrejött Szalair bányásztelep. Kezdetben az ércet távoli üzemekbe szállították, de 1794-ben a település közelében (Gavrilovóban) is ezüstolvasztót létesítettek. 1830-ban a folyók medrében aranyat is találtak, és számos aranymosó telep jött létre. 1897-ben a gazdasági válság és az ezüst világpiaci árának csökkenése miatt az ezüstbányákat és az olvasztót bezárták.

A szovjet korszakban, 1928-tól megkezdődött az elhagyott aknák helyreállítása és Szalirig meghosszabbították a vasúti szárnyvonalat. 1932-ben helyezték üzembe az ólom- és cinkérc feldolgozására épült dúsítóüzem első részlegét. Szalair 1941 áprilisában városi rangot kapott, ekkor kb. 25 ezer lakosa volt. 1957-ben a mosott arany kitermelését is felújították.

A város meghatározó iparága az ércbányászat és -dúsítás, legfontosabb üzeme a dúsítókombinát volt. Az ott nyert cink- és baritkoncentrátumot a belovói cinkkohászati kombinátban használták fel, az ólomkoncentrátumot pedig a kelet-kazahsztáni üzemekbe szállították. A Szovjetunió felbomlásával az utóbbi lehetőség megszűnt.

1998-tól az ércbányászat és -feldolgozás válságos helyzetbe került. Egy tulajdonosváltást követően, 2005-ben rézércet kezdtek termelni egy újonnan nyitott külfejtésen, majd üzembe helyezték az ércdúsítót. A termelés azonban éveken át veszteségesnek bizonyult, és 2013. június 1-én a bányászatot és az ércdúsítást végleg befejezték. A megszűnt munkahelyek dolgozóinak a körzet szénbányáinál és dúsítóüzemeinél ígértek munkalehetőséget.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]