Ugrás a tartalomhoz

Széles Lajos (feltaláló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széles Lajos
kerámia portréja az Ivanich Üzletház falán Dombóváron
kerámia portréja az Ivanich Üzletház falán Dombóváron
Született1898. augusztus 3.
Nak
Elhunyt1992.január 18. (94 évesen)
Dombóvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaborbély,feltaláló
A Wikimédia Commons tartalmaz Széles Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Emléktáblája Nakon

Széles Lajos (Nak, 1898. augusztus 3.Dombóvár, 1992. január 18.) borbély, feltaláló.[1]

Élete[szerkesztés]

Széles Lajos, a gyógyító borbély-ként ismert feltaláló a Tolna vármegyei Nak községben, a gyógyító rózsák településén született, paraszt családban, két fiú testvére után. Első világháborús veterán, bátyja helyett vonult be 17 évesen katonának. A háború után nem tetszett neki a paraszti élet, ezért elvándorolt. Első munkahelye a leszerelését követően a Budapesti Helyőrségi Kórházban volt, majd Dombóvárra került, ahol fodrászként dolgozott. 1923-ban feleségül vette Kovács Teréziát. A nagy háború utáni kilátástalanság miatt, feleségével együtt Dél-Amerikába emigrált. 1929-ben Uruguayban telepedett le, ott egy borbélyüzletet nyitott. A borbélyüzletben volt egy kis laborhelysége, ahol kezdetben gyógynövényekből krémeket és parfümöket készített. Alapító tagja volt az Uruguayi Borbélyok Szakszervezetének, annak elnöki posztját is ellátta. A latin-amerikai országban sok befolyásos barátra és vagyonra tett szert. Két barátja 1957-ben egy balesetben súlyos égési sérüléseket szenvedett, ez gyökeresen megváltoztatta addigi életét. Mindenáron segíteni szeretett volna szerencsétlenül járt barátain. A sérült barátok sebeit gyógyító szer összeállításába kezdett. A gyógyszer receptje 1962-re el is készült „Anti-quema” (égés ellen) néven. A honvágy 1964-ben arra késztette, hogy visszatérjen szülőfalujába, Nakra. A környéken csak furcsa amerikás-nak hívták, aki égési sérüléseket gyógyít. 1966-tól a falu orvosa, dr. Klapka János a Széles Lajos szerével kezelt gyógyultak gyógyulási folyamatát regisztrálta. Szerét több egészségügyi intézménynek is felajánlotta, de nem álltak vele szóba. Sokan sarlatánnak/kuruzslónak titulálták. Nem adta fel a reményt, tovább próbálkozott és gyógyított. Ügyében fordulatot Szegvári Katalin televíziós újságíró riporter riportja hozott. 1978 májusában Vitray Tamás „Csak ülök és mesélek” című televíziós műsorában az egész ország felfigyelt a zöld üveges gyógyító borbély-ra. A szer továbbra is jól működött, mert Lajos bácsi népszerűsége töretlen maradt, de a szereket továbbra sem sikerült törzskönyveztetni.[2]

A nyilvánosság hatalma 1978-ban meghozta a hatását: az INTERAG - dr. Hermann Imre közbenjárásával - megvásárolta a receptúrát. A Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet-ben megkezdődött, először az Irix, majd a Naksol gyártása.[3]

25 évnyi küzdelem után: 1988-ban Magyarországon is törzskönyvezték a Naksolt.[4][5]

Emlékköve Dombóváron


Tagsága[szerkesztés]

Uruguayi Borbélyok Szakszervezete, elnök - 1930?

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Mecénás-díj - 1988
Dombóvár város díszpolgára - 1991

Emlékkiállítás[szerkesztés]

Emlékkiállítás a "Gyógyító borbély" tiszteletére - 2012[6]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Kerámia portré a Dombóvári Pantheonban - Ivanich-üzletház árkádjának falán Dombóváron - 2012[7]
  • Emlékkő Dombóváron az Ady utcában - 2011
  • Emléktábla szülőfalujában Nakon - 2010

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az égés elleni gyógyszer 20 éves kálváriája
  2. [Kisebb fokú égéseknél elég volt egy-két fújás, s a fájdalom megszűnt, néhány nap után pedig már semmi nem látszott. De ugyanez volt a helyzet a súlyos égési sérüléseknél is, a néhány napos kezelés végére jelentősen enyhültek a fájdalmak, és hegedtek, gyógyultak a sebek.]
  3. [A név így állt össze: Nak, a kis tolnai falu és a spanyol "sol"= Nap, amely még a solutio, oldat rövidítése is, szavak összetétele.]
  4. [Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 1983 és 1987 között már sok más országban, így például Mexikóban és a Szovjetunióban is törzskönyvezték.]
  5. [Később derült ki, hogy a szer hatóanyagát a százlevelű rózsából vonták ki.]
  6. Az Írix és a Naxol feltalálója
  7. A szövegdobozban található kép.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]