Supala Ferenc
| Supala Ferenc | |
| Született | 1839. november 18. Érsekújvár |
| Elhunyt | 1875. március 26. (35 évesen) Livorno |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | könyvtáros |
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Supala Ferenc (szlovákul: Fraňo Šupala; Érsekújvár, 1839. november 18. – Livorno, 1875. március 26.) könyvtáros.
Élete[szerkesztés]
Gimnáziumot Érsekújvárott és Pozsonyban látogatta, majd Bécsben tanult.[1] Előbb az Almásy családnál lett nevelő, majd 1866. június 17-től a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtári segédőre volt, a könyvtár rendezésében nagy szerepe volt.
Kutatásai végett beutazta az ország, illetve München, Szentpétervár, 1873-ban Moszkva (a volt lengyel állami levéltár anyaga végett) és 1874-ben Varsó könyvtárait és levéltárait. Moszkvában lemásolta Sidlowiecky naplóját, II. Rákóczi György lengyelországi politikájára vonatkozó iratokat, illetve mindent amit az erdélyi kapcsolatokra vonatkozólag talált. A másolási munkában Géresi Kálmán volt segítségére, aki ugyanakkor a középkori orosz-magyar kapcsolatok történelmi emlékei után kutatott az orosz levéltárakban és könyvtárakban. Számos céhartikulust közölt Szlovákia mai területéről. A MNM könyvtári oklevélgyűjtemény regesztáival is foglalkozott.[2] Gégesorvadásban szenvedett. Egészsége megromlott, ezért Livornoba ment, ahol elhunyt.
Együttműködött František Víťazoslav Sasinekkel a Matica slovenská okmányainak közlésében is. A Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányának tagja volt.[3]
Munkássága[szerkesztés]
Cikkei a Századokban jelentek meg, illetve hozzájárult A gróf Zichy család Okmánytárához is.
- 1870 XVI. századi magyar levél: Wsaly Péter Koháry Imréhez
- 1873 Jelentés a szombathelyi levéltárakról
- 1873 Zsigmond királynak a tiszmenei és vodiczai kolostorok részére adott négy oklevele.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vö. Das k. k. Institut für oesterreichische Geschichtsforschung 1854-1904. Wien; Századok 1904, 1001.
- ↑ Csontosi János 1877: A Nemzeti Múzeum könyvtárának oklevélgyűjteménye.
- ↑ Századok 1898; 1901; 1904; 1910
- ↑ Az okleveleket 1840-ben már publikálták Oroszországban (František Bokes 1968: Szlovák témák és szlovák munkatársak jelentkezése a Századok hasábjain (1867–1918). Századok 1968, 651).
Források[szerkesztés]
- abckniznica.sk 2014 Archiválva 2022. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- abckniznica.sk 2009 Archiválva 2021. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Konštantín Palkovič 1995: Fraňo Šupala a začiatky vydávania starých rukopisov. Slovenská reč 60/ 3, 171.
- Veteromontanus. Fraňo Šupala – historik–paleograf a knihovník. Katolícke noviny 1974.
- P. Florek 1958: Fraňo Šupala, librarian and historian. Knižnica 9/5, 221-227.
- Lukinich Imre 1935: A MTA Történettudományi Bizottság másolat- és kéziratgyüjteményének ismertetése. Budapest, 44-45, 48.
- Sulica Szilárd 1932: A Múzeumi Levéltár kialakulása. Levéltári Közlemények 10.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- 1896 A magyar Nemzeti Múzeum (1802–1895). Budapest, 77.
- Századok 1875, 285.
- Národne noviny 1875, 40.
