Struthio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Struthio
A közönséges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - és a szomáliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus két ma élő faja.
A közönséges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - és a szomáliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus két ma élő faja.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Struccalakúak (Struthioniformes)
Család: Struccfélék (Struthionidae)
Nem: Struthio
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Struthio témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Struthio témájú kategóriát.

A Struthio a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe és a struccfélék (Struthionidae) családjába tartozó nem.[1][2]

Két faja él napjainkban: a közönséges- és a szomáliai strucc.[3] Nagy testű, röpképtelen afrikai madarak, amelyek minden ma élő szárazföldi állat közül a legnagyobb tojást rakják. 70 km/óra sebességgel képesek futni, ami miatt a leggyorsabb szárazföldi madarak. A nem két ma élő faja arról ismert, hogy a legnagyobb ma élő madarak.

Evolúciójuk[szerkesztés]

Egy strucctojás mérete egy tyúktojáshoz és amerikai dollárhoz képest.

A struccszerű madarak legkorábbi fosszíliái a paleocén idején Európában élt taxonok.[4] A Palaeotis és Remiornis a középső eocénból, addig különböző nem specifikus futómadarak az eocén és oligocén korokból ismertek, Afrika és Európa területéről. Lehet, hogy ezek a madarak a Struthio genus korai rokonai voltak, de taxonómiai állapotuk megkérdőjelezhető, mivel talán a futómadár-szabásúaknak több kihalt vonalát képviselhették.[4][5]

A nem első ismert fosszíliái a kora miocénból származnak és Afrika területén találták meg, ezért feltehetően ott fejlődtek ki. Aztán a közép-és késő miocén idején szétterjedtek Eurázsiában.[6] Kb. 12 millió évvel ezelőtt szerezték meg nagyobb méretüket, amiről ma ismerjük ezen madarakat. Ebben az időben már elterjedtek Mongóliában, majd később Dél-Afrikában.[7] Míg az afrikai fajok kapcsolata viszonylag egyszerű, addig sok ázsiai fajt csupán töredékes maradványokból írtak le és emiatt az egymás közötti, illetve az afrikai fajokkal való kapcsolatuk bizonytalan. A struccok Kínából a utolsó jégkorszak végén vagy ezután pusztultak ki, ráadásul ismertek onnan a futómadár ábrázolásai a kerámiákon és a sziklarajzokon.[8][9]

A Struthio genus hajdan együtt élt a röpképtelen futómadaraknak egy másik csoportjával, az Eogruidokkal. Bár Olson 1985-ben ezen kihalt madárcsoportot "proto-struccoknak" nevezte, a közelmúltig általánosan úgy tartották, hogy a darvakkal állnak legközelebb, addig a struccokkal való minden hasonlóság csupán a konvergens evolúció eredménye. Egy újabb elemzés viszont kimutatta, hogy az Eogruidok mégis a struccokkal álltak rokonságban.[10] Feltehetőleg a struccokkal való versengés miatt pusztulhattak ki,[11][12] bár eddig még sose mutatták ki, hogy a két taxon együtt élt volna egy helyen.[13]

Rendszerezésük[szerkesztés]

A nemnek 9 faja ismert, ebből 7 kihalt. 2008-ban a S. linxiaensis a Orientornis nembe került.[14] Három további fajt, mint amilyenek a S. pannonicus, S. dmanisensis és a S. transcaucasicus, mind a Pachystruthio genusba kerültek 2019-ben.[15] Számos további fosszilis fajnak a nyomairól árulkodó fosszíliái és a megkövesedett csontokból leírtakon alapuló összekapcsolás vitatott, felülvizsgálatra szorul további megfelelő anyagra várva.[16]

Fajaik[szerkesztés]

Késő pleisztocén-holocén idején éltek:

Történelem előtti fajok:

Előfordulásuk[szerkesztés]

Napjainkban csak Afrika területén találhatóak meg a nem fajai, ahol számos nyílt és félszáraz élőhelytípusban, mint például a szavannán és a Száhel övezetben, illetve az egyenlítői erdőövezet északi és déli részén előfordul.[17] A szomáli strucc kizárólag Északkelet-Afrikában ("Afrika szarván") őshonos, mivel a Nagy-hasadékvölgy földrajzi gátja miatt elszigetelődve fejlődött ki a közönséges struccból. Egyes helyeken a közönséges strucc maszáj alfaja a szomáliai strucc mellett él, de a viselkedésbeli ökológiai különbségek megakadályozzák a hibridizációt.[18] A hajdan Kis-Ázsia és az Arab-félsziget területén élt arab struccot a 20. század közepére a kihalásig vadászták, később Izraelben megkísérelték a kihalt alfaj kiüresedett ökológiai fülkéjének betöltésére az észak-afrikai strucc betelepítését, de ez a próbálkozás kudarcot vallott.[19] Ausztráliában a közönséges strucc fogságból kiszabadult egyedeiből már vadpopulációk lettek.[20][21][22]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
  3. ↑ Seagull Publishers:: K-8 segment | Books | Practice manuals (amerikai angol nyelven). [2022. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  4. ↑ a b (2014) „Stratigraphic distribution of large flightless birds in the Palaeogene of Europe and its palaeobiological and palaeogeographical implications”. Earth-Science Reviews 138, 394–408. o. DOI:10.1016/j.earscirev.2014.07.001.  
  5. ↑ Agnolin et al, Unexpected diversity of ratites (Aves, Palaeognathae) in the early Cenozoic of South America: palaeobiogeographical implications. Alcheringa An Australasian Journal of Palaeontology · July 2016 DOI: 10.1080/03115518.2016.1184898
  6. ↑ Hou, L. et al. (2005)
  7. ↑ Davies, S.J.J.F. (2003)
  8. ↑ Doar, B.G. (2007) "Genitalia, Totems and Painted Pottery: New Ceramic Discoveries in Gansu and Surrounding Areas". China Heritage Quarterly
  9. ↑ Andersson, J. G. (1923). „Essays on the cenozoic of northern China”. Memoirs of the Geological Survey of China (Peking), Series A 3, 1–152 (53–77). o.  
  10. ↑ Mayr, G. & Zelenkov, N. (2021) Extinct crane-like birds (Eogruidae and Ergilornithidae) from the Cenozoic of Central Asia are indeed ostrich precursors. Ornithology, https://doi.org/10.1093/ornithology/ukab048
  11. ↑ Kurochkin, E.N. (1976). „A survey of the Paleogene birds of Asia”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 27, 75–86. o.  
  12. ↑ Kurochkin, E.N. (1981). „New representatives and evolution of two archaic gruiform families in Eurasia”. Transactions of the Soviet-Mongolian Paleontological Expedition 15, 59–85. o.  
  13. ↑ (2015) „A large ergilornithine (Aves, Gruiformes) from the Late Miocene of the Balkan Peninsula”. Paläontologische Zeitschrift 90, 145–151. o. DOI:10.1007/s12542-015-0279-z.  
  14. ↑ Wang, S. (2008. május 20.). „Rediscussion in the taxonomic assignment of "Struthio linxiaensis Hou, et al., 2005”. Acta Paleotologica Sinica 47, 362–368. o.  
  15. ↑ (2019) „A giant early Pleistocene bird from eastern Europe: unexpected component of terrestrial faunas at the time of early Homo arrival”. Journal of Vertebrate Paleontology 39 (2), e1605521. o. DOI:10.1080/02724634.2019.1605521.  
  16. ↑ (2006) „New Fossil Ratite (Aves: Palaeognathae) Eggshell Discoveries from the Late Miocene Baynunah Foramation of the United Arab Emirates, Arabian Peninsula”. Palaeontologia Electronica 9 (1), 2A. o. ISSN 1094-8074.  
  17. ↑ Donegan, Keenan: Struthio camelus. Animal Diversity Web. University of Michigan Museum of Zoology, 2002
  18. ↑ (1993) „Phylogeographic patterns in mitochondrial DNA of the Ostrich (Struthio camelus)”. The Auk 110 (3), 614–622. o. DOI:10.2307/4088425.  
  19. ↑ Rinat, Zafrir. „The Bitter Fate of Ostriches in the Wild”, Haaretz , 2007. december 25. (Hozzáférés: 2017. január 10.) 
  20. ↑ Ostriches in Australia – and near my home. trevorsbirding.com (13 September 2007)
  21. ↑ The outback ostriches — Australia's loneliest birds (ausztrál angol nyelven). www.abc.net.au , 2018. szeptember 1. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  22. ↑ Common Ostrich (Struthio camelus) (angol nyelven). iNaturalist Australia . (Hozzáférés: 2021. február 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Struthio&oldid=26251184”